Kötetlen beszélgetés a politikusokkal egy fröccs mellett
Mikor újul meg végre a Kossuth-kert, és mire lehet majd használni? Mi lesz a Károlyi-palota sorsa? Miért nem lehet a nagykárolyi állomás épületére emlékplakettet szerelni? És a parlamentben miért nem foglalkoznak az ország és az emberek problémáival?
A PMN hétvégi forgatagának hosszú évek óta elmaradhatatlan programja az önkormányzati vezetőkkel, politikusokkal tartott talkshow, amelynek keretében egy pohár finom fröccs mellett bárki kötetlenül kérdezheti a megye és a város vezetőit, a parlamentereket, akik igyekeznek megoldásokat keresni a felvetett problémákra, illetve válaszokat adni a kérdésekre. A beszélgetést File Mónika moderálta, Kereskényi Gábor, Szatmárnémeti polgármestere pedig arra kérte a Zöldház nagytermében egybegyűlteket, hogy nyíltan beszélgessenek a gondokról, bajokról és az örömökről, a várost, a megyét és az RMDSZ-t érintő problémákról, hiszen a szatmári magyar közösségnek vannak ügyes-bajos dolgai, gondjai, amelyeket meg kell beszélni. A városvezetés nem csak pozitív visszajelzéseket kapott (többek között a járdák rendbetétele kapcsán, amelyeken már magas sarkú cipőben is kényelmesen lehet sétálni), de a számon kérő kérdések sem maradtak el — például a Kossuth-kert felújításáról, amelyet már tavaly megígért a polgármester. „Sajnos olyan szerződést örököltünk, amelynek én sem látom a végét. Nagyon nehézkesen halad a tervező cég. Mindannyian szeretnénk rendbe tett állapotban látni — de azt is át kell gondolni, mit csinálunk, miután rendbe tettük, egy ilyen, tűzrakással, bográcsozással fűszerezett tömegrendezvényt, mint a PMN, hol tudunk/hol lehet megrendezni” — válaszolt Kereskényi, emlékeztetve arra is: felújítását követően az új központban sem lesz helyük a kolbász-, a miccs- vagy a kürtőskalácssütőknek (és olajnyomaiknak).
A következőkben szintén a városvezetőket faggatták a Pannónia Szálló épületének, valamint a Károlyi-palota kapcsán — mint a válaszban elhangzott, a Magyarországon is túlburjánzó bürokrácia miatt még mindig nem fejeződött be Szatmárnémeti emblematikus épületének adásvételi tranzakciója (bár a vételár ki van fizetve, és a részvények átadása is megtörtént már). „Kicsi dolgon megy a huzavona már jó ideje, közben pedig az új tulajdonos elveszített egy olyan időszakot, amikor lehetett volna dolgozni, az állagmegőrző munkákat elvégezni — amire egyébként nyomatékosan kértem is a találkozásunkkor. A ma már romhalmaz, egykori Károlyi-palota sajnos az Aurora szálló tulajdonosához került, aki ugyan el is szeretné adni, de igencsak borsos áron, és pénze — mondjam azt: természetesen — nincs az épület helyreállítására” — magyarázta a polgármester.
Dr. Hágó Attila Nándor, a Nagykárolyi Városi Múzeum részlegvezetője a parlamenterek segítségét kérte egy igencsak furcsa helyzet kapcsán. Mint mondta, el szerették volna helyezni a nagykárolyi vasútállomás épületén tervezője és építtetője, Pfaff Ferenc emlékplakettjét, ám nem kaptak rá engedélyt a kolozsvári CFR-től, mivel „sehol nincs ilyenre példa”. Pedig van, még Kolozsvárt is, ahol az épület falán (igaz, hiányos) tábla őrzi az egykori állomásfőnökök emlékét. Kereskényi Gábor emlékeztetett: anno a szatmári állomás épületére sem engedélyezték az emlékplakett felszerelését, ezért Pfaff Ferenc tiszteletére emlékoszlopot állítottak az állomás melletti református temetőben. Turos Lóránd szenátor rámutatott: ha a CFR nem is engedélyezi a plakett elhelyezését, a felettesének számító szállításügyi minisztérium engedélyezheti — és engedélyezni is fogja. A beszélgetés nem csak helyi érdekeltségű témákat érintett, de kerek-perec kijelentődött: a parlamentben foglalkozzanak már a csőd szélén álló ország és az emberek problémáival, akiknek már nagyon elegük van a hatalmi harcokból. Turos szenátor tömören summázta: az országot vezetőknek nincs hosszú távú víziójuk, fogalmuk sincs, mi lesz 5–10–15 év múlva, a rövid távú hatalmi érdekek miatt mindent 'feltesznek egy lapra', hogy négy évig kormányon legyenek, s utánuk a vízözön.
Szabó Kinga Mária
