Koronavírus: mi számít fertőzésgyanúsnak?
Frissítette az Országos Közegészségügyi Intézet (INSP) a COVID-19-cel kapcsolatos esetdefiníciókat; pontosan meghatározta, hogy mi számít koronavírusfertőzés-gyanúsnak és mi nem.
Az INSP szerint fertőzésgyanúsnak minősül az az akut légúti megbetegedésben szenvedő páciens, akinél hirtelen fellép legalább egy a következő tünetek közül: köhögés, láz, nehézlégzés; bármilyen tüdőgyulladásos, bronchopneumoniás személy; az a súlyos akut légúti megbetegedésben (SARI) szenvedő, lázzal, köhögéssel vagy nehézlégzéssel küzdő páciens, akinek az állapota egyik napról a másikra kórházi kezelést igényel.
Az egészségügyi intézménybe (kórház, dialízisközpont) utalás időpontja és a koronavírusra jellemző tünetek megjelenése vagy a pozitív teszt között eltelt idő függvényében, illetve a járványtani vizsgálat során gyűjtött információk alapján a következő eseteket különítik el: közösségi megbetegedés, valamint az egészségügyi ellátással kapcsolatba hozható megbetegedés.
Közösségi megbetegedésnek számít, ha a koronavírus-fertőzés tünetei már a kórházba utaláskor vagy az ettől számított 48 órán belül jelentkeznek; a tünetek a kórházba utalást követő 3–7. napon jelentkeznek, és erős a közösségi fertőződés gyanúja.
Egészségügyi ellátással kapcsolatba hozható megbetegedés, ha a tünetek 48 órával a kórházba utalást követően jelentkeznek, és erős az egészségügyi ellátással kapcsolatba hozható megfertőződés gyanúja; egészségügyi alkalmazottnál jelentkező megbetegedés, amennyiben nincsenek a közösségi terjedésre utaló jelek.
Azok a megbetegedések, amelyeknél a tünetek a kórház elhagyását követő 14 napon belül jelentkeznek, lehetnek: az egészségügyi ellátással kapcsolatba hozható megbetegedések, ha a kórház elhagyását követő 48 órában jelentkeznek a tünetek; illetve bizonytalan eredetűek, ha a kórház elhagyását követő 3–14 napban jelentkeztek a tünetek, és nincsenek a közösségi terjedésre vagy az egészségügyi ellátással kapcsolatba hozható megbetegedésre utaló jelek.
Igazoltan fertőzöttnek minősül az a személy, akinél a laboratóriumi vizsgálatok kimutatják a SARS-CoV-2 vírussal való megfertőződést, a klinikai tünetektől függetlenül. Szoros kontaktnak minősül: a koronavírusos beteggel egy háztartásban élő személy; az a személy, aki közvetlen fizikai kapcsolatban állt egy koronavírusos személlyel (például kezet fogott vele, és nem mosott kezet közvetlenül ezután); az a személy, aki közvetlenül érintkezett egy fertőzött szekrécióival (például köhögés révén, vagy kesztyű nélkül megérintette a zsebkendőjét); az a személy, aki 15 percnél hosszabb ideig két méternél kisebb távolságra tartózkodott egy fertőzöttől; az a személy, aki 15 percnél hosszabb ideig két méternél kisebb távolságra tartózkodott ugyanabban a helyiségben — például tanteremben, ülésteremben, kórházi váróteremben — egy fertőzött betegtől; az egészségügyi személyzet tagja vagy más személy, aki közvetlen ellátást nyújt egy fertőzött betegnek, vagy a laboratóriumi személyzet olyan tagja, aki védőfelszerelés megfelelő viselése nélkül kezelte a fertőzött betegtől vett mintákat.
Az elhalálozás oka: COVID-19
COVID-19 miatt történő elhalálozásának minősül minden olyan haláleset, amely igazoltan koronavírussal fertőzött személynél következik be, leszámítva azokat az eseteket, amikor az elhalálozásnak más egyértelmű oka volt, amely nem hozható összefüggésbe a COVID-19-cel (például sérülés, akut vérzés stb.). Az igazoltan COVID-19-fertőzöttek elhalálozása nem írható más, korábbról fennálló betegségek (például rákos vagy hematológiai megbetegedések stb.) számlájára, és ilyen esetekben is a COVID-19-et kell feltüntetni a halál okaként, függetlenül attól, hogy más társbetegségek is fennálltak, amelyek esetleg súlyosbították a COVID-19 lefolyását. A halotti bizonyítványban a COVID-19-et kell megjelölni a halál okaként minden olyan elhunyt személy esetében, akinek halálát a koronavírus okozta vagy okozhatta, esetleg hozzájárult ahhoz — szögezi le az INSP.
A tesztelési prioritásokat illetően a következő ajánlásokat fogalmazta meg az INSP: olyan személyek — beleértve az egészségügyi alkalmazottakat is —, akiknél jelentkeznek a tünetek; az igazoltan fertőzöttek szoros kontaktjai, akiknél tünetek jelentkeznek; szervátültetés előtt álló személyek (tünetmentesek), szervdonorok, a megfigyelési periódusban levő szervátültetettek – két teszt 24 óra alatt; betegség vagy a gyógyszeres kezelés miatt immundeprimált személyek – a kórházba utalás előtt legtöbb 48 órával kell elvégezni a tesztet; kemoterápiás kezelés alatt álló, tünetmentes daganatos betegek — a kezelés előtt legtöbb 48 órával kell elvégezni a tesztet, illetve valahányszor jelentkeznek a kórházban felülvizsgálatra; sugárkezelés alatt álló, tünetmentes daganatos betegek – tesztelés az első kezelés előtt, majd 14 naponként, a kezelés végéig; műtéti beavatkozás előtt álló, tünetmentes daganatos betegek – legtöbb 48 órával a műtét előtt; hemodialízis alatt álló, tünetmentes személyek – havonta két teszt; hemodialízis alatt álló személyek, akiknél jelentkeznek a tünetek; intézményesített gondozásban élő, tünetmentes személyek a központba való beutaláskor vagy a családból/egészségügyi intézményből a központba való visszatéréskor; intézményesített gondozásban élő személyek, akiknél jelentkeznek a tünetek; az öregotthonokban szolgálatot teljesítő ápolók – havonta két teszt; intézményesített vagy otthoni karanténban levő vagy igazoltan fertőzött személy közeli kontaktjának minősülő, tünetmentes várandós nők – a 14. napon, amennyiben nem jelentkeztek korábban a tünetek; igazoltan fertőzött személyek szoros kontaktjának minősülő, tünetmentes egészségügyi alkalmazottak – tesztelés a fertőzöttel való utolsó érintkezéstől számított 6–7. napon.
