Kocsmakvíz — a tudás mindenkié
Kovács Zsolt, KoZso nevét sokan, sőt, egyre többen ismerik Szatmárban (is), hiszen számtalan kocsma- és csapatépítő, úgynevezett vállalati vagy céges kvízt szervezett és vezényelt már le — idén pedig még nagyobb fába vágta a fejszéjét, elindítva Erdély első tízfordulós kvízbajnokságát, amely pár nappal korábban startolt el Szatmárnémetiben, a Red Hat YARD-ban. Ennek kapcsán beszélgettünk a kvízmesterrel.
— Közszájon forgó elnevezés, de pontosan mi is az a kocsmakvíz?
— A kocsmakvíz (angolul pub quiz, quiz night vagy trivia night) egy jellemzően bárban, kocsmában vagy egyéb vendéglátóhelyen megtartott általános műveltségi kérdezz-felelek játék. A vendéglátóhely a kvíz estéjén a szokásosnál több vendéggel számolhat, ami különösen a tipikusan alacsonyabb forgalmú napokon előnyös — valószínűleg anno ilyen elgondolásból is találták ki. A különböző közösségek által szervezett kocsmakvízek eltérhetnek formátumukban, szabályaikban és tematikájukban, de vannak általános közös vonások. A kocsmakvíz műfaját az Egyesült Királyságban, az 1970-es években alkották meg, és hamarosan a brit kultúra részévé vált. Európa-szerte először az ír pubok által terjedt el, de később sok más vendéglátóipari egységben megjelent, hatalmas sikert aratva. Sör, nevetés, kérdések, homlokra csapások. Mi kell ennél több a kellemes és szórakoztató időtöltéshez?
— Szatmárban te honosítottad meg a kocsmakvízt. Honnan jött az ötlet?
— Hoztam magammal. Hosszabb ideig Kolozsvárt éltem, ahol hat éven keresztül kocsmakvízeztem, majd Szatmárnémetibe költöztem, s mivel itt nem volt hagyománya ennek a fajta szórakozásnak, nekem viszont nagyon hiányzott, a tettek mezejére léptem — a yardosok pedig nyitottak voltak az ötletre. És persze nemcsak ők, hanem a szatmáriak is. Aztán pár éve eszembe ötlött: nézzük meg, mi van a „régi” helyeken — így kezdtem el újra kocsmakvízezni Kolozsváron, Székelyföldön, s lassan megfogalmazódott, vagy ha úgy jobban tetszik, megérett az erdélyi kvízbajnokság. Annál is inkább, mivel a Budapestről jövő, átvett kvízt nem éreztem teljesen személyesnek itt, Erdélyben. Szerettem volna valami olyat, amit igazán a magukénak éreznek — ezt támasztották alá a visszajelzések is, amelyekre hallgatva idén elindítottam, elindítottuk Erdély első 10 fordulós kvízbajnokságát, azzal az elsődleges céllal, hogy az erdélyi magyar közösséget érintő témákat (általános műveltség, honismeret, tájékozottság stb.) és fontosabb problémákat dolgozza fel szórakoztató és csapatépítő formában, vitaindítóként is szolgálva az erdélyi magyar jó értelemben vett „kocsmai értelmiség” körében. És úgy gondolom, majd a végén azt is nagyon érdekes lesz összevetni, hogy azonos témakörökben Erdély különböző vidékein hol mit hoznak ki.
A bajnokságban, amelynek támogatója a Famíves panzió, Szatmárnémeti, Kolozsvár, Csíkszereda, Sepsiszentgyörgy és más erdélyi városok vesznek részt idén január és november között, és a részt vevő csapatok városonként legtöbb tíz fordulóban versenyeznek maguk között, ugyanazokat a témákat feldolgozva. A novemberi erdélyi döntőre minden város 3 legtöbb pontszámot összegyűjtött csapata kap meghívást, illetve amennyiben valamelyik városban az adott csapat nem vállalja a részvételt, akkor a soron következő csapat lép a helyébe. Fontos, hogy a bajnokságba csak a rendes kocsmai, havi egyszeri kvízest számít bele, a privát események nem.
— Kiket értesz „kocsmai értelmiség” alatt?
— Az a bizonyos Pilvax kávéházi társaság — úgy gondolom, nem haltak ki. Társalgásra, beszélgetésre, építő gondolatcserére-megvitatásra jó minőségű bort kortyolgatva mind a mai napig igény van. S ha már itt tartunk: köszönöm a kocsmatulajdonosoknak a flexibilitást és nyitottságot, kifejezetten a pandemia idején, és bár tudom, hogy nem miattam járnak a kvízekre, hanem hogy maguk között beszélgessenek, köszönöm az erdélyi „kocsmai értelmiségnek”, hogy bátran felvállalják a véleményüket, akár a barátaikkal szemben, és ott vannak kocsmakvízeimen.
— Miért ennyire népszerűek és sikeresek a kocsmakvízek?
— A kocsma jó hely — bármilyen témakörrel meg lehet szólítani és szólaltatni a jó értelemben vett kocsmai értelmiséget. Hiánypótló, alternatív szórakozás, amely korosztályilag egy igencsak széles réteget szólít meg — szükséges az általános műveltség is, ugyanakkor úgy gondolom: a kocsmakvíz több, mint a Ki mit tud? Az általános műveltségi kérdések mellett társadalmi problémákkal, azok tematizálásával, jelenkori s igencsak fajsúlyos problémákkal (például kiskorúak, fiatalok alkoholizmusa, romakérdés, de akár nemzeti hőseink meglátása, értékelése napjainkban) is foglalkozunk — s mivel maga a környezet lazább, ezekről a komoly, súlyos témákról is másképp, lazábban, nyíltabban beszélgetnek.
Az emberek beszélgetni akarnak. Nem chaten, videó- vagy telefonhívásban, hanem élőben, a mellettük ülő másik emberrel — ezért is járnak kocsmába. A játék 3x45 perc, két szünettel — és közben a lehalkított/kikapcsolt telefonok egy dobozban összegyűjtve pihennek. Már maga az a tény, hogy nem cseng, nem csipog az SMS, az értesítés, egyszóval „nincs” telefon, szellemi kikapcsolódást jelent.
Ugyanakkor egyrészt egyfajta alternatív oktatási forma is, hiszen rengeteg hasznos információt szereznek meg, és hiszem, hogy ezek jobban megmaradnak, mintha például bemagolnák őket; másrészt önismereti és valamelyest jellemformáló is: el kell fogadnom, hogy a csapattársam valamit jobban tud, mint én; el kell fogadnom azt is, ha bizonyos témakörökben nem tud annyit, mint én. Hosszú távon az lesz jó csapat, amelyben jó a döntési mechanizmus. És hogy mi a jó kérdés? Amihez mindenkinek van kapcsolódási pontja.
— Játékvezető példakép van-e?
— A televíziós kvízjátékok vezetőinek nagy stábjuk, rengeteg segítőjük van. Büszkén mondom: valamennyi kocsmakvízem kérdésait én írtam, minden háttérinformációnak én néztem utána — is nagyon sok időt töltök vele, mert nem megy egyik pillanatról a másikra 90–100 kérdést megírni egy-egy témában, ráadásul pontos ismeretekkel, apró, kevesek által tudott dolgokkal. De ez a minimum, az alapkövetelmény, hiszen egyrészt soha nem lehet tudni, hogy a játékosok között nincs-e egy fizikus, kémikus, szakember, másrészt az az információ, válasz, amit továbbadok az embereknek, mindig pontos és valós kell legyen. Amúgy örömmel könyvelem el azt is, hogy például Tusnádfürdőn megjelent a konkurencia — ami egy jó dolog, hiszen a tudás mindenkié.
Szabó Kinga Mária
