Kihirdetésre vár a karanténtörvény

Többnapos, maratoni megvitatást követően csütörtökön este döntő házként a szenátus nagy szavazattöbbséggel (mindössze 8 ellenszavazattal és egy tartózkodással) elfogadta a járványhelyzetben vagy biológiai veszély esetén elrendelhető közegészségügyi intézkedéseket szabályozó tervezetet — egyszerűsített, köznapi megfogalmazásban a karanténtörvény-tervezetet.

A jogszabály megszavazását követően két nap áll rendelkezésükre mindazoknak, akik valamilyen okból meg akarják támadni, majd a szenátus elnöke elküldi Klaus Iohannis államfőnek kihirdetésre. Elvileg ebben a két napban nem igazán lenne már oka bárkinek (értsd: honatyának, politikai alakulatnak) is megvétózni a törvénytervezetet, hiszen a szenátus jogi bizottsága négy napon keresztül vizsgálta, boncolgatta szinte minden szavát (politikai erőfitogtatásból is), és 90%-ban módosította is, mielőtt cikkelyenként megszavazta volna a jogszabályt, amely jelenlegi formájában, kihirdetését követően hatékony eszközt jelent majd a hatóságok számára a koronavírus-, illetve bármilyen más esetleges járvány megfékezésére.

„Egyetlen olyan személy sem járkálhat majd szabadon az utcán, veszélyeztetve a többiek egészségét, akiről megállapították, hogy több embert megfertőzhet, és így veszélyt jelent a közösség számára” — nyomatékosította Robert Cazanciuc, a szenátus szociáldemokrata ügyvivő elnöke, utalva arra, hogy miután az Alkotmánybíróság megszüntette a karanténrendelkezések jogalapját, közel 800 tünetmentes vagy enyhe tüneteket produkáló fertőzöttet engedtek ki saját kérésükre a kórházakból, s a szakemberek meglátása szerint ez jelentősen hozzájárult az utóbbi időszakban naponta azonosított friss fertőzöttek rekordmagas számához.

Mi a karantén és mi az elkülönítés?

A definíció szerint a karantén a fertőző betegségek terjedésének fékezését célzó intézkedés, és a fertőzésgyanús személyek vagy a kórokozó-hordozók esetében rendelhető el. Nekik erre a célra kialakított létesítményekben, otthonukban vagy egy általuk bejelentett helyen kell tölteniük a karanténidőszakot. A karantén elrendeléséről minden esetben indoklással ellátott határozatot kell kibocsátaniuk a közegészségügyi hatóságoknak, amelyben fel kell tüntetni a dokumentum kibocsátásának dátumát, a karanténba helyezett személy nevét és személyi adatait, a karantén időtartamát, illetve az intézkedés megfellebbezésére vonatkozó lehetőségeket.

Mikor lehet karanténba helyezni valakit?

A módosított jogszabály szerint egy személy karanténba helyezése akkor rendelhető el, ha olyan régióból érkezik, ahol az országos, európai és nemzetközi szervezetek által kommunikált adatok alapján magas a járványügyi kockázat, vagy közvetlen kapcsolatba került olyan személyekkel, akik bizonyítottan fertőző betegségben szenvednek. Ha ezek a személyek megtagadják, hogy otthon vagy az általuk meghatározott más helyen karanténba vonuljanak, valamint nem tartják be a karanténintézkedést, jóllehet korábban hozzájárultak ehhez, az orvos vagy az ellenőrző szervek javaslatára a megyei egészségügyi igazgatóság dönthet arról, hogy hatósági karanténba helyezi őket, ha egy fertőző betegség közösségi terjedésének közvetlen veszélye áll fenn. Az elkülönítést a betegségben szenvedő, az eset meghatározására utaló tünetekkel rendelkező személyek, valamint a magas patogenitású kórokozót hordozó személyek esetében rendelik el, még akkor is, ha tünetmentesek. Az elkülönítés elrendelhető otthon, egy bejelentett helyen vagy egy egészségügyi intézményben.

Elkülönítés csak korlátozott időtartamra

A törvény előírja, hogy az elkülönítés mértékét korlátozott időtartamra, diszkriminációmentesen és a tényleges helyzettel arányosan kell bevezetni a fertőző betegség terjedésének megakadályozása céljából, a személyek és a közegészség védelme érdekében. Az elkülönítés korlátozott ideig tartható fenn a közérdek védelmében úgy, hogy ne bontsa meg az egyensúlyt a közegészség védelme és a személy szabadsága tiszteletben tartásának követelménye között.

„Egy egészségügyi egységben egy személyt legfeljebb 48 órán keresztül lehet izolálni, kizárólag klinikai, paraklinikai és biológiai vizsgálatok céljából, ha az orvos a fertőző betegség terjedésének kockázatát állapítja meg, amely a közösségi terjedés közvetlen veszélyét hordozza” — olvasható a törvényben. Ha fennáll a közösségi terjedés kockázata, az orvos javasolhatja az elkülönítés meghosszabbítását. Az otthoni vagy a más bejelentett helyen történő elkülönítést akkor rendelik el, ha nem áll fenn más személyek megfertőzésének vagy a fertőző betegség terjedésének veszélye. Az izolált személy az orvos vagy a közegészségügyi igazgatóság képviselőjének jóváhagyása nélkül nem hagyhatja el az egészségügyi egységet vagy a bejelentett helyet.

Az elkülönített személy a közegészségügyi hatóságok jóváhagyása nélkül nem hagyhatja el a kórházat vagy a bejelentett helyet. Az izoláció azt követően szűnik meg, hogy az orvos megállapította, hogy a páciens meggyógyult, és nem áll fenn a betegség terjedésének kockázata.

Fontos módosítás, hogy amennyiben a karanténintézkedést vagy elkülönítést egy olyan személy esetében alkalmazzák, akinek a gondozásában kiskorú gyermek vagy felügyeletet igénylő idős személy van, erről értesítik a szociális igazgatóságot, hogy ha szükséges — kizárólag a karantén, illetve az elkülönítés idejére — gondoskodjék az illető személyekről. Az állami felügyelet csak abban az esetben foganatosítható, ha a karanténba helyezett személy nem jelölt ki egy másik családtagot vagy rokont, aki az elkülönítés ideje alatt gondoskodik a kiskorúról vagy a rászoruló idős személyről.

Ugyancsak fontos módosítás, hogy a beteg választhatja ki, hogy milyen lakcímen helyezik házi elkülönítésbe, illetve az orvos csak javasolhatja az intézményes vagy házi elkülönítést, de a közegészségügyi igazgatóság dönt erről. Szintén a közegészségügyi igazgatóság feladata betartatni az elkülönítést és elindítani a felelősségre vonási eljárást azok ellen, akik megszegik a törvényt. Amennyiben valaki megszegi a házi karantént, intézményes elkülönítésbe helyezik, és fizetnie kell az ezzel kapcsolatos költségeket. Jó tudni azt is, hogy a betegelkülönítési döntés bíróságon megfellebbezhető, a bíróságnak pedig kötelessége sürgősségi eljárásban, költségmentesen tárgyalnia azt, és tolmácsot kell biztosítania szintén költségmentesen azok számára, akik nem beszélik az ország nyelvét.

Szabó Kinga Mária