Ki vagyok, amikor azt játszom …

60 születésnapján egy régi és új gondolatokat s arspoetica-szerű vallomást tartalmazó kötetet, valamint a Szatmári kalendáriumot tette az olvasók elé az asztalra Elek György, akit ezúttal Arany Medál-díjjal tüntettek ki.

Csütörtökön délután hármas eseménynek volt a helyszíne a szatmárnémeti Iparosotthon, ahol egy kerek évfordulós születésnapost, Elek György újságíró-publicistát és két új kiadványt köszöntöttek. Elsőként a hagyományőrző forrásközpontot vezető Róbert László üdvözölte az egybegyűlteket, afeletti örömének adva hangot, hogy ismét egy román-magyar nyelvű kötet látott napvilágot. „Az „ígynemszeret–aşanumăiubeşte” a nyugtalan keresések könyve — egy zaklatott élet útkereséseinek, az érzés- és értékkereséseinek, a hiányt pótló, az űrt betöltő dolgok kereséseinek könyve, melynek sorai között minduntalan felsejlik a kora gyermekkori tragédia eltörölhetetlen nyoma. Az író, Elek György saját kora embere mély belső hittel, amellyel fáradhatatlanul kutatja modern korunk elértéktelenedésének okait, a még több és még jobb utáni hajsza közben elveszett és elvesztett értékeket és a boldogság forrását. A könyv végi interjú pedig nem is interjú, inkább gyónással felérő vallomás az eddig megtett lelki és szellemi útról” — mondta. A méltatást követően Rappert-Vencz Gábor színművész olvasott fel részleteket a régi és mai gondolatokat csokorba gyűjtő kötetből — de úgy is lehetne mondani, annak kezdő- és zárszavát: a címadó ígynemszeret írást és az ars poeticának is beillő Ki vagyok című verset, amely a szerző bevallása szerint „csak úgy jött, akarva-akaratlan, egy olyan időszakban, amikor valóban többnek látszottam, mint ami voltam”.

Ünnepi köszöntőjében Genda Szabolcs pettyéni református lelkipásztor egy közel két évtizeddel ezelőtti őszi nap történéseit idézte fel, amikor egy idősebb hölgyet vett fel autójába, aki beszélgetés közben egyszer csak azt mondta: Elek György az én fiam. „Szépnek ígérkező életüket tragédia árnyékolta, hiszen Elek György alig kétéves, amikor édesapja és nagybátyja a Szamosba fulladt — a 21 éves édesanya reá bízta magát a Mindenhatóra, Aki vigasztalja, bátorítja, felemeli a lehajtott, szomorú fejet, hogy nézzen előre, lásson messze. Arra a Mindenhatóra, aki alkotásra teremtett bennünket, kettős feladattal: Istent szolgálni és őrizni s művelni az édenkertet. Isten munkára, alkotásra, értékmegőrzésre teremtette az embert — Elek György a költészetet művészetnek tekinti, s a művésznek nagy feladat adatott: tegye közkinccsé műveit. Kedves Elek György, 60. születésnapodon azt kívánjuk, a reád bízott tálentumokkal jól sáfárkodj, alkoss, gyarapíts. Édesanyád akkor büszkén mondta: Elek György az én fiam; mi is büszkén mondjuk: Elek György a mi fiunk, hiszen Pettyén szülötte.”

A költő, műfordító Pop Felician „céhestársként” is köszöntötte Elek Györgyöt, hangsúlyozva: kétnyelvű kötete egy újabb nyitott kapu, amelyen a két közösség — amelyek egymás mellett élnek ugyan a városban, de a közösségi szellem még messze nem közös — átléphet egymás világába. Mint rámutatott: egy dolog újságírónak lenni, a cikkírás mindennapos taposómalmában élni, és teljesen más dolog egy közösség minden rezdülésére érzékeny szócsövének lenni. „Elek György egy olyan lélek, amely mélyen hisz azokban az értékekben, amelyekben felnőtt. Nem akar 'szépen' kijönni a könyvből, nem akarja sem fényezni, sem igazolni magát, 'csak' gyónásszerűen, mély őszinteséggel elmond magáról mindent.” Hasonló gondolatok fogalmazódtak meg az egykori kollégában, Veres Istvánban is, aki mint mondta, Elek György elérkezett egy olyan évfordulóhoz, amikor két könyvet is letett az olvasók elé az asztalra, publicistaként és szépíróként is, a napi újságíró robotja mellett. „60 éves korára az ember számot vet ezzel-azzal, és le is tudja írni ezeket a vallomásokat. Emellett Gyuri összeállította a Szatmári kalendáriumot, amellyel a közösséget ajándékozta meg születésnapján” — fogalmazott. Furcsa megfogalmazásban köszöntötte az ünnepeltet Kereskényi Sándor; mint mondta, nehéz volna eldönteni, hogy a szatmári magyarság mit kellene megköszönjön inkább Elek Györgynek: amit megírt vagy amit elhallgatott, hiszen sokszor olyan dolgokat tudott megírni, amiket mások nem vettek észre. Egy kis, zárt vidéki közösségből még ma is nehéz „kitörni”, továbblépni, s mennyivel volt sokkal nehezebb évtizedekkel ezelőtt Elek Györgynek — de sikerült, és túlnőtt ezen a mikrorégión, fáradhatatlanul jár a dolgok után, s nem tud leállni.

„60 évesnek lenni épp olyan, mint 40 vagy 80 évesnek, ahogy érzi magát és ahogy megéli az ember, hiszen belülről nem változunk semmit, csak kívülről” — vallotta Elek György, hozzátéve: a jövőben sem az úgynevezett magaskultúrát akarja gyakorolni, hanem a közéletiség szolgálatát folytatni és fejlődni. Mint elmondta, a Szatmári Friss Újság évkönyvek hiányát érezve kezdett neki a Szatmári kalendáriumnak, amely elkerüli a bulvárt, teret ad viszont az olyan írásoknak, amelyek gondolkodásra késztetik az olvasót, köszönetet mondva a támogatóknak, segítőknek, valamint feleségének, Elek Anikó főszerkesztőnek a szövegek (nem csak a most napvilágot látott, hanem valamennyi újságcikke szövegének) csiszolásában.

Az ígynemszeret–aşanumăiubeşte című kötet és a 2019-es Szatmári kalendárium a Szatmári Friss Újság szerkesztőségében (Szatmárnémeti, Petőfi Sándor utca 45. szám) kapható.