Karanténban a koronavírus-járvány idején
Egy december eleji napon hajnali három órakor istentelen hidegrázással ébresztett a koronavírus-fertőzés, majd tíz nap múlva ugyanúgy hajnali háromkor ébredtem arra, hogy mintha kitisztult volna a fejem egy másnaposság után, szó szerint szinte éreztem minden porcikámban, hogy meggyógyultam, kitakarodott belőlem a vírus. De e között a két időpont között elég sok minden történt, de komoly dolgok szerencsére nem: komplikációk nélkül és súlyos tünetektől mentesen lettem túl a koronavírus-fertőzésen.
Előjáték
Az első tünet, a hajnali hidegrázás olyan erővel tört rám, hogy kireszkettem a teát a bögréből, annyira rángatóztak az izmaim. Fájtak is, és ahogy észrevettem, épp azok, amelyeket előző nap megtornáztattam. És olyan fáradtságérzés volt a térdemben és a bokámban, mintha előző nap egész nap gyalogoltam volna. A hajnal után következő nap délelőttjén azonban mégis enyhültek a tünetek, csak délutánra jelentkezett az enyhe, 37,6–38 fokos láz. Másnap viszont teljesen frissen és fitten ébredtem, mintha mi sem történt volna előző nap, de a család többi tagján is jelentkező tünetek miatt mégis hívtuk a háziorvost, aki a tünetekről hallva értesítette a közegészségügyet (DSP), amelyiknek a kórházi tesztelőcsapatot kell küldenie. Állítólag napokba telik, amíg kijönnek, mi mégis a várakozás mellett döntöttünk, azon az elvi alapon, hogy ha fizetjük a betegbiztosítást, ne fizessünk a tesztért is, meg azon a gyakorlati alapon, hogy ne mászkáljunk össze-vissza még maszkban sem, ha kilencven százalék az esélye annak, hogy koronavírusosak vagyunk.
Felelőtlen orvosok
A szabályok értelmében sem kell sehová sem rohangásznia a koronavírus-fertőzésre gyanakvó embernek, hanem telefonon kell hívni a háziorvost. Ezek ügyhöz való hozzáállása is változó: van, amelyik rendesen elvégzi a dolgát, de van olyan is, amelyik saját költségén küldi tesztelésre a páciensét, aki választhat, hogy vagy megcsinálja azt így, vagy az orvos kiírja influenzával vagy náthával. Konkrét, megtörtént esetről tudok, a páciens mondta el, hogy járt, miközben tényleg covidos volt. Ilyet csinálni óriási felelőtlenség egy orvos részéről, amit — gyanítom — azért csinálnak, hogy mentesüljenek a papírmunkától. Hallottam például olyan háziorvosról, aki azt mondta, neki csak a beteglap megírása a dolga, a többit oldja meg a beteg!
Szóval a mi háziorvosunk végezte becsülettel a dolgát, és legnagyobb meglepetésünkre a bejelentés másnapján meg is jelent a mentő kétfős személyzettel, beöltöztek szkafanderbe, és elvégezték a mintavételezéseket. De nemhogy a házba, de még az udvarra sem jöttek be: az utcán, a kapuoszlopnak támasztott fejjel adtuk le a mintákat. A mintavétel egyébként egy igencsak kellemetlen dolog, a hosszú pálcával egész mélyen benyúlnak az orron át a garatba, olyan érzés, mintha morzsa akadt volna az embernek a szája meg az orra közötti légcsőszakaszára. Ugyanezt megcsinálják a torokban is, úgyhogy teljes az élmény.
SMS-anomália
A bejelentést követő napon kiszálló mintavevő mentő azért volt meglepő, mert 4–6 napos határidőkről beszélnek. Főleg azért volt jó, hogy hamar jöttek, mert a pozitívnak nyilvánított teszt dátumától számolják a 14 napos házi karantént, így nem voltunk plusz bezártságra ítélve. Az operativitás folytatódott, a kiszállásukat követő napon már kaptuk is az SMS-t, hogy mindenki pozitív, úgyhogy üljünk otthon, és várjuk az epidemiológiai eljárást és a közegészségügyi határozatot, amelyben a hatóságok 14 naptári napra elrendelik a házi elzárást, és ezt szépen töltsük is le. Ebben az SMS-értesítésben is van egy anomália, mégpedig hogy csak akkor küldik, ha az eredmény pozitív. Ha negatív, akkor nem értesítenek, az ember vagy ül otthon, mint a kuka, és várja, hogy mi lesz, vagy nyaggatja a háziorvosát, hogy járjon utána.
Együtt a vírussal
Míg ezek a folyamatok zajlottak, mi persze azon törtük a fejünket, hogy honnan kaphattuk el a vírust, de nem tudtunk rájönni. A DSP-sek azt mondták, az első tüneteket megelőző harmadik vagy negyedik nap kell fertőzés tekintetében gyanús legyen, de mi semmi gyanús kontaktra nem emlékeztünk, és úgy döntöttünk, hogy nem is fogjuk ezen emészteni magunkat, hanem teljes erőnkből a gyógyulásra összpontosítunk.
Az első koronavírussal közös napok enyhe lázzal folytatódtak folyamatos fáradtságérzés, bágyadtság mellett; a feleségemet viselte meg jobban a betegség, én egész jól elvoltam. Négyünk közül csak hármónkat tesztelték aznap a mentősök, a kilencéves legkisebben nem végeztek el mintavételt. Ő is viselte a legjobban a betegséget (nem hiszem, hogy ne kapta volna el), szinte nem is volt semmi tünete, egy-két napig mért hőemelkedésről tudok. A nagyobbik, tizennégy éves gyereknek pár napig volt láza, és bágyadtságot érzett, volt pár nap, amikor hőhullámok törtek rá (ő volt tesztelve, mikor itt jártak, pozitív eredménnyel), de az online suliból nem maradt ki semennyit sem.
Nem megszokott tünetek
Fura tünetekkel jár a koronavírus-fertőzés, szerintem még az orvosok sem ismerik mindet, mert embere, immunrendszere és a fertőzés mértéke válogatja, vírusmutációról, meg nem-mutációról nem is akarok beszélni. Egyik éjszaka arra ébredtem, hogy valaki kimosta rajtam a pizsamafelsőmet, vagyis hogy annyira teleizzadtam, mintha víz alól vettem volna ki. De közben nem is volt egy csepp lázam sem. Aztán annak ellenére, hogy az ember egy komolyabb influenza idején a 24 óra nagy részét átalussza, nekem alvászavaraim voltak, a szervezetem nem tudott pihenni a vírus jelenléte miatt. A harmadik nap lehetett az, amikor mind elveszítettük az ízlelésünket és a szaglásunkat. Az ízek közül az alapízeket enyhébben, tehát a sóst, az édeset, a savanyút és a keserűt éreztük, meg a csípőset is, de a komplexebb ízeket már nem. Mivel visszafogottan éreztük ugyebár a sóst is, remek alkalom volt ez egy korábban készült, túlságosan sósra sikerült sóletadagot befalni. A mentateát csak cukros-citromos víznek éreztük, a paszulyos zakuszkának nem volt semmi íze, ahogy a kóstolóba kapott kolbásznak és májas hurkának sem. Szagot nem éreztünk semmilyent, a lányok körömlakklemosójába mélyen beleszippanthattuk bármilyen reakció nélkül, de szagtalanok voltak a parfümök is, és — ahogy pánikszerűen megpróbálkoztam — nem éreztem a házi körtepálinkámnak az illatát sem. A kicsinek nem ment el a szaglása és az ízlelése sem, vele ellenőriztettük, hogy aminek mi nem érezzük az illatát, annak azért van-e. Nekem és a lányoknak volt étvágyunk, a feleségemnek már kevésbé, viszont ő tudott nagyokat aludni napközben is. Neki többet fájt a feje, a mienk kevésbé, viszont én szemfájásra is panaszkodtam az első napokban, olyanra, amit mindenki ismer influenzás idejéből, amikor belülről nyomódik az embernek a szemgolyója. Rövid időre megduzzadt a mandulám is.
Gyógyszerek, vitaminok
Covid-fertőzés és gyógyszerek viszonylatában arra a következtetésre jutottam, hogy nem a hallottak és a mendemondák alapján kell ilyesmit szedni, hanem olyanokat, amilyeneket mindenkinek a maga orvosa javasol. A mienk például nem javasolta a Paracetamol és az Algocalmin mellé az aszpirint, miközben másoktól azt hallottuk, hogy az bevált. Vitaminok, amiket az előírt mennyiségben még javasolt: C- és D-vitamin, Cink, B-komplex és egy bizonyos C-vel kevert Quercitina nevű, ami segít a C-vitamin jobb felszívódásában. Amit én még kezelésként szerettem, az a hosszas, forró fürdő volt, ami közben és után is izzadtam rendesen, de mintha megkönnyebbültem volna utána, és szunyókálni is könnyebb volt napközben. Mozgást, fizikai munkát semmilyen fajtát, a legkisebb mértékben sem javallott az orvos, én ennek ellenére naponta többször is tornáztam bemelegítésszerűen, illetve kifogtunk a házi karantén idején két napsütéses napot, s akkor kiültünk az udvarra egy-másfél órát napozni — állítólag ez is segít —, sétáltunk, a lányok találtak maguknak valami egyszerűbb játékot.
A háziorvosunk egyébként nemcsak a felvezető szakaszban járt úgy el, ahogy az meg van írva, hanem a karantén idején is, mindennap hívtak: hogy vagyunk, mik a tüneteink? Az asszisztens mondta el, hogy ha nem is nyilatkozik meg súlyos formában, igen hülye tüneteket tud produkálni a koronavírus, amiket inkább el sem mond, nehogy megijesszen. És azt is mondta, hogy szedjük a gyógyszereket az utolsó napig akkor is, ha jól érezzük magunkat, és ne fárasszuk magunkat, ne játsszunk a tűzzel, mert bármelyik nap elfajulhat odáig a betegség, hogy mentőt kell hívni. Szerencsére nem kellett, pedig egy nap annyira jól voltam, hogy a füvet is lenyírtam az udvaron, persze nyugdíjas tempóban, ráérősen, lassan.
Statisztikai adatok
Ezt a tünetösszeírást egyébként jó ötletnek tartom, remélem, adatbázisba kerülnek az összegyűjtött információk. Új betegségről lévén szó nagyon hasznos lenne, ha minél több páciensről gyűjtene olyan információkat minél több háziorvos, hogy teszem azt 103 kilós, 40 éves férfi nullás vércsoporttal, ilyen-olyan betegségtörténettel ilyen tünetekkel vészelte át a fertőzést, míg egy más tulajdonságokkal rendelkező nő például amolyanokkal. Statisztikai szempontból szerintem ilyen adatok nagyon hasznosak lennének a későbbiekben.
Fura tünetek
Sorolnám egyébként a két hét alatt általunk (!) tapasztalt tüneteket: hidegrázás, enyhe fejfájás, láz, szemfájdalom, izomfájdalom, fáradtságérzés, bágyadtság, izzadás, hőhullámok, étvágytalanság, szédelgés. Amire kevésbé számítottunk: egy adott napon elkezdett az összes fogunk fájni, bár nem nagyon. Nekem egy nap a veséim is fájtak. Aztán a vége felé mindenkin viszkető kiütések jelentek meg, amilyeneket főleg az ételallergiások ismernek. A legtöbb a kisebbik gyereken jött elő, mintegy annak ellensúlyozására, hogy neki megmaradt az ízérzékelése és a szaglása végig, és akinél pedig mindenféle egyéb tünetek nélkül telt el a két hét. Nekem voltak enyhe eufóriás élményeim is, olyan volt 2–3 napig főleg a délelőtti órákban, mintha be lettem volna csiccsentve. A feleségem egyszer érezte úgy, hogy fullad, de kiállt a nyitott ablakba, és az segített. Nekem éjszaka volt egy alkalommal ilyen érzésem, de lehet, hogy csak álmodtam.
A változó és változatos tünetek miatt én úgy határoztam meg a család számára ezt a betegséget, hogy olyan, mintha a koronavírus egy turistacsoport lenne, amelyik keresztül-kasul bejárja a szervezetünket, és amit megtekint, azt elrontja.
Törődtek velünk sokan
Az egészségügyieken kívül még nagyon sok mindenkinek van megköszönni valónk azért, hogy komolyabb szenvedés nélkül kerekedtünk felül a betegségen. Először is felmenőinknek, akiknek az immunrendszerünket köszönhetjük, érzésem szerint ez derekasan helytállt, jelesre vizsgázott. Aztán ott vannak a szomszédok, rokonok, barátok és kollégák, akik ugrásra készen álltak, és azonnal ugrottak, ha szükségünk volt valamire a kinti világból a karantén idején, bevásároltak nekünk, hozták a gyógyszereket, vitaminokat, amire csak szükségünk volt. Meg kell említenem azt is, hogy a két hét alatt egyszer sem volt áramszünet, mindig folyt a csapon a víz, és megszakítás nélküli internetkapcsolata is volt a háznak, úgyhogy ezek hiánya sem okozott kellemetlenséget. Megvoltak tehát az alapvető létszükségleti elemeink, és az internetnek hála megvolt a szórakozásunk is, volt mivel elüssük az időt, a gyerekek jelen lehettek az online iskolában.
Végszó
A koronavírus egy olyan betegséget okoz, amitől jobb félni, mint megijedni, azaz inkább jó vele vigyázni, elővigyázatos lenni, mintsem könnyelműsködni, majd jól megjárni. Az igazság az, hogy 2017-ben sokkal komolyabb tünetekkel vészeltünk át egy ausztrál influenzatörzs okozta megbetegedést, de nem mindenkinél zajlik le egyformán ez a betegség, tőlünk fiatalabbakhoz is kellett mentőt hívni légszomj miatt. A rendszerrel nagy bajok vannak, a védekezést nemcsak a hétköznapi emberek tékozolják el, hanem sajnos az orvosok is. Szóval mindenki arra figyeljen, hogy magát védje, és tegyen meg mindent a terjedés megelőzése érdekében, mindenki vigyázzon magára és másokra is, mindenki legyen pozitív, de maradjon negatív!
Princz Csaba
