Kapnak a tanárok hideget, meleget

Megosztja a társadalmat a tanársztrájk, amit bérük emelése miatt hirdettek meg a tanügyi szakszervezetek. Még abban sincs egyetértés, hogy kell-e fizetésemelést adni a tanároknak ilyen ínséges időkben, amikor mindenkinek takarékoskodnia kell, meg kell húzni a nadrágszíjat a közszférában is. Az iskolabezárást is jelentő sztrájk megszervezésében meg pláne nincs konszenzus pedagógusok és szülők között — utóbbiak zöme egyáltalán nem érti, és háborog is nagyon, hogy a tanároknak miért kellett ilyen vizsgák szempontjából kritikus időszakra időzíteniük a tiltakozó akciójukat. A diákok köszönik jól vannak, Carpe Diem-et kiáltva örülnek a hamarabb jött nyári vakációnak.

Felrobbant a közösségi média

Legutóbb 2005-ben volt ilyen mértékű pedagógus-megmozdulás, akkor nem volt ennyire elterjedve a közösségi média, nem fejezhették ki annyira véleményüket az emberek az internet nyilvánossága előtt, mint ez alkalommal. Most jobban el vannak terjedve a közösségi oldalak, sok mindenki hangot is ad a véleményének, amelyekre mi is rábukkantunk, nyilvános és nem nyilvános Facebook bejegyzésekből válogattunk, gyakorlatilag mindenki a tanársztrájkkal és annak következményeivel foglalkozik.

Szájukra vették a pedagógusokat

Az elemi osztályos szülők körében leginkább felháborodást kiváltó dolog az a tiltakozást illetően, hogy szombati bejelentéshez kellett hétfőre igazodni: nincs tanítás, otthon marad a gyerek, ki fog rá felügyelni. Sajnos sokan kénytelenek munkahelyükre magukkal vinni a gyereket, ami nem jó senkinek. A középiskolás szülőket az aggasztja, hogy mi lesz így az érettségivel, illetve az egyetemi beiratkozással, felvételivel.

Kinek nehezebb?

Persze a pedagógusok sem hagyják magukat: 2400 lejes nettó kezdő pedagógusi fizetést, meg mindennapos munkahelyi stresszt emlegetve kérnek megértést, és 4000 - 7000 lej közötti bérezéseket.  A szülők válasza erre is megvan: akinek nem tetszik ez a fizetés úgy, hogy heti harminc órát dolgozik, az váltson, menjen versenyszférába és dolgozzon ugyanennyi pénzért heti negyvennyolc – ötven órát úgy, hogy ott áll a „hajcsár” a hátánál. Munkahelyi stressz pedig mindenütt van, aki nehézségként éli meg a gyerekekkel való foglalkozást, az ne menjen tanárnak. Közszférában azonnal a sztrájkhoz nyúlnak, ahogy eszükbe jut a fizetésemelés, magánszférában a fizetésemelést valamivel meg kell alapozni, valamilyen eredményt előbb fel kell mutatni, nagyobb bevételt elérni.

A pedagógusok társadalmi megbecsülést és elismerést is szeretnének elérni mostani általános sztrájkjukkal, sok szülő viszont „csípőből visszalő”: ha az évi két - háromszázezer végzős közül nem csak 46 - 48%-nak sikerülne az érettségi vizsgája, hanem mondjuk 80 - 84%-uknak, és a nyolcadikosok képességfelmérőjén is 90% körüli lenne a sikerességi arány, egyből meglenne a megbecsülés és elismerés is, hiszen azt  nem munkabeszüntetéssel, hanem eredmények felmutatásával lehet kivívni.

Nincs meg a támogatás

Támogatást és megértést kérnek a tanárok mostani akciójuk miatt, ám nem igazán kapják meg. A szülők azt kérdezik: őket ki támogatja akkor, amikor az iskolai program megszakad és egyik napról a másikra arra vannak utalva, hogy meg kell oldaniuk egyes esetekben nemcsak egy, de több óvodás, vagy kisiskolás korú gyerek felügyeletét. Ha tényleg a gyerek (lenne) az első az oktatási rendszer és a pedagógusok számára, akkor az ő tanításukra miért nincsenek tekintettel, amikor munkabeszüntetést hirdetnek. Azt is számon kérte valaki a tanároktól, hogy azért miért nem sztrájkoltak eddig még egyszer sem, mert a gyerekek számára megterhelő a tananyag, túl nehéz az iskolatáskájuk, vagy elavultak a pedagógiai módszerek?

Hírszerkesztő