Kalandozás az igazságügy világában

A bíráknak miért kell talárt, ráadásul feketét viselniük? Mi az az ügyész, és mit csinál? A tanúk tényleg soha nem hazudnak? És a bíró kitől kér segítséget, amikor nem biztos a dolgában? A vádlottak mindig bűnösök? Záporoztak a kérdések a Törvényszék nyílt napján.

Nagy volt a forgalom tegnap a szatmári Törvényszéken, ahol hosszú évek után végre ismét nyílt napot tarthattak a polgári igazságszolgáltatás európai napján — egymás után érkeztek a népes diákcsoportok, de nagyon sok magánszemély is meglátogatta az „igazság palotáját”. Volt, aki kimondottan csak a gyönyörűen és eredeti állapotához hűen felújított, 121 éves, monarchia korabeli palotaépületet akarta körbejárni; volt, aki a jogi procedúrák világába, az igazságszolgáltatás kulisszatitkaiba és a bűnvádi eljárás lépéseibe akart betekintést nyerni, és volt, aki egyszerűen csak kíváncsi volt arra az intézményre, amellyel egész eddigi élete során nem kényszerült közelebbi ismeretséget kötni. A látogatókat az intézmény bírái és írnokai kalauzolták, magyarázva a jogi és perrendtartási folyamatokat, s fáradhatatlanul válaszolva a szinte véget nem érő kérdésáradatokra — hiszen a nyílt nap célja éppen ez, 2003 óta. Az Európai Tanács és az Európai Bizottság ekkor kezdeményezte a tagállamokban minden év október második felében az úgynevezett polgári igazságszolgáltatás európai napjának megtartását azzal a céllal, hogy egyrészt az állampolgárokban tudatosuljon: a polgári jog által biztosított jogaik átszövik egész életüket, és a közösségi jog átível az országhatárokon, másrészt pedig, hogy jobban megismerjék az igazságszolgáltatás és a bíróságok működését, illetve a jogaik érvényesítésének lehetőségeit. „Ám mindenekelőtt lehetőséget ad a kamaszok, a gimnazisták jogi nevelésére, amire igencsak nagy szükség van, mert a fiatalok zömének sajnos halvány fogalma sincs a legalapvetőbb jogi fogalmak jelentéséről. S úgy vélem, tudni azt, hogy mi is az az ügyész és mi a feladata, vagy hogy egy perben ki az alperes és ki a felperes, ma már az általános műveltséghez tartozik. Ezért is nagyon örvendek, de nem csak én, hanem kollégáim is, hogy ismét lehetőségünk van a mindeddig elmaradt nyílt napok megszervezésére” — mondja a rá jellemző, megingathatatlan nyugalommal Remus Nemeş bíró, a büntetőjogi osztály elnöke, aki a Törvényszék épületének nagy tárgyalótermében varázsolta el a második és harmadik osztályos elemistákat. Már maga a terem berendezése, a ráccsal körbevett vádlottak padja, a tanúk padja, az egymással szemben, de ugyanolyan magasságban elhelyezett ügyészi (vádló) és védői emelvény (elvégre egyik sem „kisebb” egy-egy ügy során, mint a másik) s az ezeknél még magasabb bírói emelvény a pulpituson a bírói kalapáccsal elmondhatatlanul izgalmasnak tűnt, hát még amikor felállítódott a gyermekbíróság (tanúkkal, védőkkel, vádlóval, írnokkal), hogy a nyuszi és az agár meséje alapján igazságot szolgáltassanak a pórul járt tapsifülesnek, és megfelelő büntetésben részesítsék az agarat.

Nem kevésbé érdekes „idegenvezetésben” volt részük a Sportlíceum gimnazistáinak, akiket a büntetőjogi osztály elnöke, Mihai Ciorcaş bíró vezetett körbe, s állapodtak meg végül az egyik tárgyalóteremben — a kamaszok pedig folyamatosan kérdeztek, s a gyakorlati kérdések (Kötelező-e minden tanúnak a Bibliára és a keresztre megesküdnie, hogy az igazat, csakis az igazat mondja? Nem kötelező, de aki nem keresztény, vagy esetleg ateista, annak is meg kell erősítenie azt, hogy igazat vall. Miért nyilvánosak a tárgyalások? Mert ezzel is az igazságszolgáltatás pártatlanságát és átláthatóságát támasztják alá.) mellett elhangzottak kényelmetlenek, de nagyon is reálisak is. Az alapos válaszok mellett a gimnazisták a korosztályuk által leggyakrabban elkövetett törvénysértésekről és az azokért kiszabható büntetésekről is hallhattak (s nagyon sokan igencsak meglepődtek azon, hogy 16–17 éves koruk ellenére igenis jogilag felelősségre vonhatók és büntethetők), akárcsak a bűnvádi eljárás első lépéseitől egészen az ítélethirdetésig tartó folyamatról, bepillantást nyerhettek a bírósági szervezetrendszerbe és a bíróvá válás folyamatába, de a kötetlen beszélgetés közben szóba került az internetes zaklatás, a kommentelés és megosztás mint bűncselekmény is.

Szabó Kinga Mária