Mindenszentek és halottak napja környékén sokan felkeresik a temetőket. Ezeken az őszi napokon a síroknál gyertyát gyújtanak, és megemlékeznek azokról, akik már nincsenek az élők sorában.

A reformáció emléknapján számtalan kérdés vetődik fel bennünk. Olyan kérdések, melyek több mint ötszáz éve válaszra várnak: válasz nincs, a kérdések viszont szaporodnak.

Október 23-ra évről évre szerveznek megemlékezéseket az 1956-os események kapcsán. Minden történelmi megemlékezésen, amikor győztes vagy vesztes harcok végére emlékezünk, folyamatosan elhangzik, hogy kövessük a szabadságért küzdő hőseink és áldozataink példáját, tegyünk meg mindent, hogy végre kivívjuk egyéni és közösségi szabadságunkat.

Kolozsvári orvos emlékeztetett a minap: ha öt repülőgép zuhanna le, és meghalna ötszáz ember, aznap nemzeti gyásznap lenne, viszont ha Covidban hal meg 560 ember egy nap leforgása alatt, semmi más nem történik, csak mindenki hüledezik a híreken, sajnálkozik, és csendben részvétet nyilvánít az ismeretlen hozzátartozóknak.

Ismerjük a mondást: „Csak rosszabb ne legyen!” Általában akkor használják elég sokan ezt a kifejezést, amikor már rég rosszul mennek a dolgok, de abban reménykednek, hogy ha rosszabb nem lesz, akkor az adott állapot még elviselhető.

Az utóbbi időszakban nem csak a falusi iskolák néptelenednek el — közülük elég soknak bezárják a kapuit —, de hasonló helyzetben vannak városon a lakónegyedi iskolák is, miközben nagyon nehezen lehet bejutni egy jó nevű városközponti iskola alsó tagozatára. Az okokat sok szemszögből történő elemzés során lehet keresni.

Amikor két vagy több ember elkezd beszélgetni, elég gyorsan szóba kerül az egészség.

Az utóbbi időszakban többször szóvá tettem, hogy a jelenlegi politizálásban egyre kevesebbszer kerülnek előtérbe a választópolgárok érdekei.

A média, a civil szervezetek, párkapcsolati, illetve közösségi kérdésekkel foglalkozó szakmai szervezetek vagy csupán ilyen jellegű témák iránt érdeklődő személyek és csoportok egyre többet foglalkoznak az együttélés, ennek hosszabb ideig történő halogatása miatt felmerülő, valamint a közösségi életben létező problémák felismerésével, illetve azok kezelésével.

Politológus legyen a talpán, aki konkrétan el tudná magyarázni az embereknek, mit kellene tenni ahhoz, hogy a már több mint harminc éve tartó útkeresési időszak után kialakítható legyen egy akár közepes szinten működő politikai stabilitás.