×
2022. 10 07.
Péntek
Amália
9 °C
Borult idő
1EUR = 4.94 RON
1USD = 4.99 RON
100HUF = 1.17 RON
Publicisztika

Játék a boldogságról

2021.03.02 - 20:07
Megosztás:
Játék a boldogságról
Klára tanárnő évek óta havonta indít egy játékot az osztályában, melynek az a célja, hogy kilépve egy kicsit a tananyag megszokott egyhangúságából olyan foglalkozásokra ösztönözze a diákjait, melyek felhívják a figyelmet az élet elszürkülni látszó elemeire.

Március 20. a boldogság világnapja. Ebben a hónapban a diákoknak írásban kell megfogalmazniuk, hogy mit jelent számukra a boldogság, mire lenne szükségük ahhoz, hogy boldognak érezhessék magukat.
Klára tanárnő arra hívta fel a diákok figyelmét, hogy a boldogság keresése a legfontosabb motiváció az ember életében. A boldogságot mindenki másképp akarja elérni, mindenkinek mást jelent. Ez leginkább a neveltetéstől függ és a belénk plántált emberi értékektől. Sokan úgy gondolják, csak akkor lehetnek boldogok, ha ilyen-olyan vágyuk teljesül. Pedig a boldogság mindig ott van a jelenben, egyszerűen csak észre kell vennünk.
Klára tanárnő ajánlott olvasmányként osztott szét a diákok között néhány, boldogsággal kapcsolatos idézetet Csíkszentmihályi Mihálytól. A neves pszichológus kutatásai az intenzív boldogságérzés jelenségére irányulnak. Azt a jelenséget fogalmazza meg, amikor az ember tér- és időérzékét elveszítve olyan tevékenységet végez, amibe teljesen belefeledkezik. A tanárnő szerint mindenkinek meg kellene találnia az életében azt a tevékenységet, mely ilyen hatással van rá. Régi megállapítás, hogy az embereknek két bajuk van az életben: ha nem kapnak meg valamit, és ha megkapják, amit akarnak. Ebből adódik, hogy a boldogság saját magunkban, a boldogságra való hajlamunkban rejtőzik, amit fejleszteni lehet és kell.
Csak találgatni lehet, hogyan reagálnak a középiskolás diákok a boldogságkeresés kérdésére. Amennyiben igaz, hogy a neveltetéstől és a belénk plántált emberi értékektől függ az, hogy kinek mit jelent a boldogság, és azt ki hogyan próbálja meg elérni, akkor a reakciók nagyobb része nem sokban különbözik. A mai középiskolások szüleinek a többsége egy sablonrendszerben nevelkedett, ugyanabban a szellemben, ugyanabban a divatrendszerben… Hasonlóan reagálnak, ha megkapnak valamit, és ha nem kapják meg azt, amit elvárnak. Ugyanis sokkal több az elvárás, mint a tenni akarás.
Az emberiség történetében mindig nagy gond volt, hogyan tudnak a szülők értékeket táplálni a gyerekeikbe, amikor sohasem volt egyetértés abban, hogy mit minősítünk értéknek. Elég, ha csak most próbáljuk megérteni, mi lehet az oka annak, hogy különböző csoportok (társadalmi, gazdasági, szociális és elsősorban politikai) mennyire eltérő módon ítélik meg, hogy mi az érték. A zavaros értékrendszerben nevelkedett szülők sem rendelkeznek olyan gazdag ismeretekkel, rálátással és ítélőkészséggel, hogy önmagukat egyéniségnek tekintsék, kiálljanak az álláspontjuk mellett, viszont ne akarják erőszakosan megváltoztatni azok véleményét, akik másként vélekednek az értékek meghatározásáról. Nem az a probléma, hogy egy iskolai osztályba más és más neveltetésű gyerekek érkeznek, hanem az, ha nincs kialakult értékrendjük, befolyásolhatók, hiányzik belőlük az az intelligencia, ami szükséges az egyéniség megtartásához és a mások iránti tisztelethez.
Klára tanárnő nem ért egyet azzal, hogy nagyon messze visszanyúló lemaradásokat kell pótolni, ő úgy látja, hogy minden kor embere más és más szempontok szerint keresi a boldogságát, s a mai embernek azt kell megtanulnia, hogy a boldogságot nem megkapja az ember, hanem tesz azért, hogy megszerezze. Egy ilyen játék — amit elindított — nem hozhat lényeges változást, de lehet figyelemfelkeltő, elindíthatja azt a folyamatot, ami elvezethet oda, hogy az álmok valóra váljanak. A ma embere nem a jövőben akar boldog lenni, hanem ma. A fiatalok nem évtizedeken át tartó küzdelmek árán szeretnék elérni céljaikat, hanem fiatalon szeretnék kihasználni az életet. Most azt tapasztalják, hogy a nagyszüleik és a szüleik egy ideig a saját boldogságuk eléréséért küzdöttek, majd a gyerekeik és az unokáik életének a megkönnyítéséért, s végül egyik sem sikerült. Ez az, amitől tartanak: a sikertelenségtől. Pedig most is erre van a legnagyobb esély. Mert hiányoznak a sikeres minták.

Elek György

 

Múlt — jelen — jövő
Gyerekkoromban otthon, az iskolában és sok más helyen mindig azt hallottam, hogy egy szebb és jobb jövő reményében élünk, a gyorsan fejlődő tudománynak köszönhetően egy fejlett, kényelmes, gazdag, biztonságos stb. holnap vár ránk, erre kell felkészülni úgy, hogy minél több elméleti és gyakorlati ismeretet szerezzünk meg az iskolában és a környezetünkben, ahol élünk.
A döntő és meghatározó befolyás
Török Péter egyszerű munkásemberként élte le az életét, viszont mindig érdekelték a világ dolgai. A kommunizmus éveiben is mindent elolvasott az újságból, igaz, sokat nevetett magában, amikor a politikában kevésbé jártas olvasóként is felfigyelt rá, hogy azért eléggé túlzás az, ami néha le van írva.
„A tudást nem lehet elvenni”
Boglárkát sohasem kellett biztatni, hogy tanuljon, mindig igyekezett megtanulni a leckéjét már kisiskolásként is, a középiskolában pedig lelkesen készült az egyetemre.
Cookie