Ítéletet mondtak az apai hármasgyilkosra
A szülei és 80 éves nagymamája brutális meggyilkolásával vádolt férfi az utolsó szó jogán is ártatlannak vallotta magát, a vádiratot pedig megalapozatlan filmforgatókönyvnek minősítette. A bírák életfogytiglanig tartó börtönbüntetésre ítélték.
Nyereségvágyból elkövetett, többszörös, minősített emberölés miatt életfogytig tartó szabadságvesztésre és 5 évnyi közügyektől való eltiltásra ítélték tegnap délben a szatmári törvényszéken Răzvan Renteat. Az apai hármasgyilkosként emlegetett férfi nem volt a tárgyalóteremben az ítélet kihirdetésekor — ez egyébként nem számít rendhagyó körülménynek –, de az augusztus 17–i, utolsó tárgyalási napon, az utolsó szó jogán továbbra is ártatlannak vallotta magát, az ügyészek vádiratát megalapozatlan és nem konkrét tényeken alapuló filmforgatókönyvnek minősítette, határozottan tagadta, hogy tetemes összegű tartozásai miatt ölte volna meg brutális kegyetlenséggel szüleit és nagymamáját; önmagát egyfajta ártatlan áldozatnak tartva, akire a nyomozóhatóság már az első pillanatban ráhúzta a vizes lepedőt s csak őt tudják/tudták elképzelni a gyilkos szerepében. „Én már végérvényesen el vagyok itt ítélve. A vádirat szerint rablás volt a célom, de nálam egy lejt nem találtak. Állítólag 20 000 eurónyi tartozásom van, de a tárgyalás hónapjaiban senki nem állt elő s mondta: neki tartozom. Az ügyész úr azt mondja: ismerjem be. De mit ismerjek be?! Hazudjam szembe?!” – fakadt ki, nem első és valószínűleg nem is utolsó alkalommal.
Azonban a közvetett és közvetlen bizonyítékok, a tanúvallomások, DNS-minták, igazságügyi orvosszakértők jelentések, a mobiltelefonos cellainformációk, valamint kép- és videofelvételek mint azt bizonyítják: ő és egyedül követte el a borzalmas gyilkosságokat tavaly novemberben. A 33 éves Renteat szülei és nagymamája temetésén vették őrizetbe és kísérték előzetes letartóztatásba, a kihallgatások során azonban folyamatosan módosította vallomásait, attól függően, hogy a nyomozás épp melyik előző hazugságát derítette ki. A rendezett családban és szorgalmasan dolgozó szüleinek köszönhetően anyagi jómódban felnőtt férfi „megindulása a lejtőn” és anyagi gondjai korán megkezdődtek: alig ötévnyi szolgálat után ott kellett otthagynia a tűzoltóságot, mert ellopta egy társa pénztárcáját, majd hét éven át (csak rövid időszakokban) felszolgálóként dolgozott Szatmárnémeti szinte valamennyi vendéglőjében (több helyről azért küldték el, mert pénzlopáson kapták), tavaly áprilistól pedig végleg munkanélküli lett, mindenfajta jövedelemforrás nélkül. Ennek ellenére vagyonos ember szerepében pózolt, a látszatot azonban egyre nehezebben tudta fenntartani, szerencsejáték-függőként anyagi helyzete folyamatosan romlott, s egyre nagyobb összegű adósságokat halmozott fel. Tavaly november 22–én különösebb indok nélkül saját, Škoda Fabia típusú gépkocsijával érkezett meg Apába, szülei és nagymamája közös házába, s ott töltötte a következő, családja számára végzetes napot is, melynek délutánján — konkrétan megállapítható ok nélkül — a férfi egy konyhai húspotyoló-csontvágóbárd potyoló részével szétverte 80 éves nagymamája fejét (a boncolás megállapította azt is, hogy a fejet ért végzetes csapások előtt többször mellkason is ütötte a nénit a potyolóval, mellkasi sérüléseket, illetve kétoldali, többszörös bordatörést okozva), majd a ház előszobájának függönye mögül leste az istállóban tehenet fejő, 59 éves édesapját.
Amikor az az udvarra lépett ráugrott és a konyhai eszköz bárd részével sújtott többször is a fejére és valószínűleg ekkor döntötte el, hogy a Szatmárnémetiből, munkahelyéről hamarosan hazaérkező édesanyja életét is kioltja. Az 56 éves nőt kétszer is felhívta mobiltelefonján, hogy megbizonyosodjon: valóban felült a menetrend szerinti mikrobuszjáratra és hazafelé tart, aztán beült édesapja Dacia Loganjébe és leparkolt a község központjában lévő buszmegálló mellett — ezt térfigyelő kamerák rögzítették, ahogy azt is: várakozás közben egy rongydarabbal „tisztára” törli a sebességváltót, a kormányt és a kesztyűtartót (a nyomszakértők később nagymamája vérnyomait azonosították ezeken), jól látható, amint a kisfejszéhez hasonlító húspotyolót kiemeli az ülés és a kocsiajtó közül, szemügyre veszi és leteszi a pedálok mellé — s jól látható az is, hogy édesanyja megérkezése előtt keresztet vetett. A mikrobuszról leszálló, gyanútlan nő beült gyermeke mellé a családi autóba, hazaérve az udvaron kiszállt a kocsiból s anélkül, hogy észrevette volna férje földön heverő holttestét, megindult a házba vezető lépcsőkön — fia ekkor sújtott le rá a potyolóval, előbb bal lapockájára, aztán a fejére-koponyájára, a felismerhetetlenségig szétroncsolva. Ezt követően a férfi fenekestől felforgatta a házat — azt a benyomást akarta kelteni, hogy családja rablótámadás áldozata lett — , s bár közvetlen bizonyíték nem támasztja alá, hogy a pénz miatt ölt volna, de a vádirat szerint egy cipős dobozból 15 000 lej és 17 700 euró tűnt el (a dobozban hagyta ugyanis azt a kis jegyzetfüzetet, amibe az áldozatok feljegyezték az összegeket) s ugyanekkor tüntette el a gyilkos fegyvert és véres ruháit. A térfigyelő kamerák 20 óra 29 perckor rögzítették az Apából elhajtó Škoda Fábiáját.
A vádirat pontosítja azt is: a gyilkosságok felfedezését követő napokban a vádlott „furcsán” viselkedett, többször is megfordult egy bizonyos szórakozóhelyen, visszafizette tartozásait, a temetési előkészületekben nem vett részt, annál inkább érdekelte a helyszínelés (számtalan sajtófotón is megtalálható) és a legkülönbözőbb ürügyekkel szeretett volna bejutni a gyilkosság helyszínére s egyáltalában nem tűnt olyannak, mint akit súlyos tragédia ért volna és gyászolna.
„Furcsa” magatartása a nyomozás és kihallgatások alatt sem változott, határozottan tagadta az ellene felhozott vádakat, vallomásait folyamatosan megváltoztatta, s csak a bemutatott bizonyítékok, videofelvételek vagy mobiltelefonos cellainformáciok nyomán volt hajlandó elismerni egy-egy általa mondott időpont vagy részcselekmény valótlanságát. A nyomozóhatósággal nem volt hajlandó együttműködni, semmiféle megbánást vagy sajnálatot nem tanúsított és nem tanúsít most sem — viszont őrizetbe vételétől fogva és a tárgyalás időtartama alatt folyamatosan panaszkodott a börtönkörülményyekre, egészségügyi okokra hivatkozva pedig többször is kérte házi őrizetbe/jogi felügyelet alá való helyezését.
