Istennel a hazáért és a szabadságért

Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület szervezésében szombaton került sor Az élő Rákóczi rendezvényre, a II. Rákóczi Ferenc által vezetett kuruc szabadságharc emlékére.

Szombaton a hagyományoknak megfelelően sokan elzarándokoltak a majtényi síkra, hogy részt vegyenek Az élő Rákóczi-megemlékezésen. A Szatmár megyeiek mellett érkeztek zarándokok a Szilágyságból, Biharból, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből. Jelen volt Cseke Attila, Bihar megyei RMDSZ-es szenátor, Tilki Attila, Fehérgyarmat polgármestere, a FIDESZ parlamenti képviselője, Kovács Sándor, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közgyűlés alelnöke, Borsos László, az oktatásügyi tárca tanácsosa és mások. A kaplonyi iskola ötvenfős csoportja kerékpárokkal érkezett a helyszínre. Mint minden évben, most is Nagy Csaba nyíregyházi tárogatóművész nyitotta meg az ünnepséget, majd Muzsnay Árpád, az EMKE Országos Elnökségének tagja köszöntötte a résztvevőket. Az emlékműnél a szilágysomlyói Báthory István Cserkészcsapat állt őrt. Gheorghe David, Majtény község polgármestere köszöntőjében arról szólt, hogy Rákóczi és kurucai a békéért harcoltak, az ő békevágyuk kell megerősödjön a mai emberekben is. A polgármester bejelentette, hogy a jövő évtől a Szatmár Megyei Tanács lesz a majtényi megemlékezés szervezője. Balogh Enikő kismajtényi református lelkipásztor kiemelte, hogy számunkra zarándokhely a szatmári béke megkötésére állított emlékmű. Az „Istennel a hazáért, Istennel a szabadságért” jelszó ma is érvényes, azt kell tenni nekünk is, amit elődeink tettek, akiket nem az emberi erő, hanem az Istenbe vetett hit vezetett. Isten előtt minden ember egyforma, most már az a kérdés, hogy vajon tudunk-e egységesen ünnepelni. A majtényi iskolások kurucdalokat énekeltek, majd Pataki Csaba szenátor szólt az egybegyűltekhez, aki hangsúlyozta, hogy több mint háromszáz évvel a szatmári béke megkötése után másra kell odafigyelni, nem azon vitatkozni, hogy reálpolitikusok voltak-e azok, akik a fegyverletétel mellett döntöttek. Abban az időben békésen éltek együtt a Kárpát-medence népei. Összekötötte őket a munka, a közösségért való tenni akarás, etnikai hovatartozás nélkül. Mára ezek a célok háttérbe szorultak, pedig fel kell ismerni azt, hogy mi csak együtt tudunk közös jövőt építeni, a széthúzás a megmaradás lehetőségét csökkenti. Ha a közös kapocs elszakad, a közösség felmorzsolódik.

További műsorok

Rózsa-Molnár Henrietta és Rózsa-Molnár Friderika szavalatai után az idei év felkért szónoka, Thoroczkay Sándor történelemtanár tartotta meg előadását, akinek szavaiból kitűnt, hogy a történelmet a magunk szempontjából is értékelni kell. Ha a későbbiekben is hasonló békekötések történtek volna, akkor nem lett volna annyi áldozat a tizenkilencedik és huszadik századi szabadságharcok során. A békeszerződés aláírói felismerték azt, hogy a nemzet ügyének csak a béke megkötésével használhatnak, mert ez a megegyezés megfosztja a bécsi politikai erőket attól, hogy a magyar nemesség gazdasági erejének megtörésével felszámolják magát az alkotmányos rendjét is, folytatva azt a politikájukat, amelyet I. Lipót korában megkezdtek.

A továbbiakban verset mondott Nagy Bernadett és Kovács Kriszta — a Kölcsey Ferenc Főgimnázium tanulói —, énekelt a szilágysomlyói, tyukodi és ópályi énekkar, néptáncot mutatott be a Nagykárolyi Rekettye Együttes. Nt. Nagy Sándor, a Nagykárolyi Református Egyházmegye esperesének záróimája után megkoszorúzták az emlékművet, a megemlékezést a Szózat eléneklése zárta.

 Elek György