×
2022. 01 22.
Szombat
Vince, Artúr
-5 °C
Borult idő
1EUR = 4.94 RON
1USD = 4.36 RON
100HUF = 1.38 RON
Helyi érték

„Isten dicsőségére és a jövő számára”

2021.07.05 - 17:00
Megosztás:
„Isten dicsőségére és a jövő számára”
Kovács József lelkipásztor a díj átvétele után / Fotó: A szerző felvétele
A Szatmár Megyei Hagyományőrző Forrásközpont a Falvak mécsesei díjjal tüntette ki Kovács József szatmárhegyi lelkipásztort. Ennek apropóján beszélgettünk munkásságáról, eredményekről, tervekről.

— Beszéljen egy kicsit a szatmárhegyi gyerekkoráráról, kötődései forrásairól!

— Isten úgy alakította az életemet, hogy olyan közegben nevelkedtem, tanultam, barátkoztam, dolgoztam, szórakoztam — általános iskolától az egyetemig és azon is túl —, amely versenyszellemű volt. Ez pedig egészséges verseny volt, és nem a másik gáncsolásával történt. Otthon az „unatkozom” fogalma nem volt ismerős. Valamivel mindig le kellett kötnünk magunkat, akár munkával, akár bütyköléssel, valaminek a megtanulásával, akár szórakozással, akár olvasással. Tengés-lengés soha nem volt. Szüleim, nagyszüleim, szellemi, lelki vezetőim úgy neveltek, hogy ne a minimumot célozzam meg, hanem törekedjek a maximumra. Ez az egyetemen, a teológián is így volt, ahol több, oktatáson kívüli csoportnak voltam a tagja. Ez a munkám/hivatásom során is megmaradt: a párhuzamos, sokrétű tevékenykedés, fizikai-szellemi-lelki téren.

— Kezdő lelkipásztorként a szülőfalutól egészen távol került. Hogyan élte meg ezeket az éveket, és hogyan kapcsolódott ebben az időszakban Szatmárhegyhez?

— Előtte két kitérő volt: gyakornoki év Szatmár-Németi gyülekezetében, ahol kemény „katonai szolgálatban” voltam Ábrám Sámuel lelkipásztor és felesége, Lídia nagytiszteletű asszony „parancsnoksága” alatt. Sokat tanultam tőlük. Ezután ösztöndíjasként Észak-Írországban tanultam (az ottani konfliktusos helyzet miatt ez merész döntés volt). Dolgoztam is ott, s közben megfigyelőként betagolódhattam egy gyülekezetbe, illetve megismerkedhettem az ottani kultúrával. Az ottlét is kőkemény volt. Hazatérve önálló gyülekezeti lelkipásztor lettem egy kis faluban, Kisbábonyban. Sokan féltettek, sajnáltak emiatt. Ez azért lett így, mert egyrészt nem volt máshol üres hely, másrészt nem vállaltam a protekciós elhelyezkedést. Az Úristenre bíztam, és Ő jónak látta, hogy kilenc évig ott szolgáljak. Ez alatt az idő alatt tanítottam a helyi iskolában, melynek bezárása ellen küzdöttem; később templomot, parókiát renováltunk. Az ottani esztendők alatt, éppen a templomrenvoválás miatt Budapesten enteriőrtervezést tanultam. A környékbeli kedves kollégáimmal létrehoztuk az Ugocsai Hegyi Traktust, amely egyfajta önképző kör volt, egyben egymás mentorai voltunk. Találkozókat szerveztünk az ifjak, presbiterek számára, újságot szerkesztettünk stb.

— Mindig kutatta a település múltját, ezen belül az egyházközség és a hozzá kapcsolódó személyiségek életútját, munkásságát. Miért fontos ez önnek?

— Néprajzi vonatkozású tanulmányt kellett írnom a pedagógiai modul megszerzéséhez. Tulajdonképpen lejegyeztem bábonyi megfigyeléseimet, beszélgetéseimet a nagy öregekkel, szokásokat, a babonák világát, a világháborús és zsidó áldozatok neveit, a temető történetét Fazekas Lóránd segítségével stb. Emlékezetes volt például a tiszta ige fényében eltemetni a falu utolsó két boszorkányát. Rácsodálkozhattam, micsoda múltja, értékei, energiája van egy-egy településnek. Ezek a tapasztalatok törtek fel pár esztendő múlva, mikor Szatmárhegyre kerültem. Az oda letelepedett Gál család tagja, Gál Gyöngyi szaktanfelügyelő, egyháztagunk hívta fel a figyelmet a település egyik „hiányosságára”. „Bekerültként” jobban meg szerette volna ismerni a település történetét. Az indítókulcs az a megjegyzés volt, amelyet számára tettek: „Szatmárhegynek még monográfiája sincs.” A beszélgetésnél jelen volt lelkész elődöm is, aki szintén jó ötletnek tartotta, hogy írjuk le azt, amit tudunk. A község történetének megírása nehezen indult, mert a Hegyről nagyon kevés írott anyag maradt fenn. Segítségül szolgált az itt szolgáló lelkészek ismeretanyaga, hiszen lelkipásztor édesapám harminckét évet, az ő elődje, Magoss Árpád 48 esztendőt töltött itt. Az általuk összegyűjtött információkat, tapasztalatokat rendszerezni, szelektálni kellett, és kiegészíteni más anyagokkal. A tavalyi vírusos időszak erre kiváló alkalom volt. Édesapámmal nekiláttunk az összeállításnak. Mivel ő nem jártas a számítógép, internet világában, ez a rész nekem jutott. Munkamegosztásban dolgoztunk. Megemlékezem Papp Gábor szatmárhegyi származású íróról, aki szintén azon gondolkozott, hogyan lehet összegyűjteni a hegyi emlékeket. Novelláskötetében és visszaemlékezéseiben írt ezekről. Léteznek más munkák is, amelyek segítségünkre voltak (dolgozatok, visszaemlékezések, idős emberek megkérdezése, anyakönyvek, jegyzőkönyvek, levéltári anyagok, fényképek stb.)

— Az egyik legjelentősebb tevékenysége a Krüzselyi Erzsébet-kultusz megerősítése. Ebben nem ismert határokat és gátakat. Miért fontos önnek Krüzselyi Erzsébet?

— Azért fontos, mert a magyar irodalomtörténetben ő az első fogyatékkal élő költőnő, aki makacsul ragaszkodott az Isten-haza-család-természet értékrendszerhez. Nagy eredménynek tartom, hogy sikerült összegyűjteni verseit, meséit. A kötet megjelentetése nem kis anyagi befektetést jelentett, de vállaltam. Sikerült támogatókat is szerezni, hiszen a barát, a család és más jóindulatú ember ezért van. A Szatmár Megyei Hagyományőrző Forrásközpont is felismerte ennek a munkának a jelentőségét. A költőnő emlékezetének ápolását tulajdonképpen örököltem, csak fel kellett frissíteni, és mások számára, a nagy nyilvánosság számára is elérhetővé tenni. A költőnő emléke meghalványodott, de sírjának felújíttatásával, a nőszövetség zászlójának készíttetésével, szobor avatásával, gyülekezetek és megyék közötti szavalóversennyel elevenítettük fel emlékét. Az egyházi irodalmat is fel akartam frissíteni. Sokat kerestem a választ a kérdésre, hogy miért érzem úgy, hogy az irodalmi kanonizálás lesajnálón kezeli az istenes költőket. Úgy érzem, ők nem kerülhetnek az élvonalba. A Krüzselyi-kötet anyaga fáradságos munkával gyűlt össze. Egyik esztendő hozta a másikat, mindig előbukkant egy vers, egy írás a tollából. Belevetettem magam a kutatásba, jó barátommal, Pataki Leventével és testvéremmel, Ferivel a könyvtárazásba. 38 esztendő napilapját kutattuk át oldalról oldalra. A költőnő rokonainak felkeresése által eddig ismeretlen anyagokra bukkantam. A könyv megjelentetésével pont került az ő sokat szenvedett életének rehabilitálására, megszenvedett hitének az utókor elé példaként állításával.

— Milyen helytörténeti és hagyományőrző tevékenységeket végez még?

— Helytörténeti kiállítást szerettem volna a templomkert magtárába, amelyet pályázati úton sikerült rendbe tenni. Sajnos ez nem sikerült. Néhány tárgyat mégis sikerült beszerezni, de nagyon kevés tárgy gyűlt össze. Ezzel már nem foglalkozom.

— Mi az, amit a jövőben szeretne megvalósítani?

— Mindig a helyzet adja. Még erre a nyárra — talán a Donát-napra — vagy őszre terveznék egy kiállítást azokból a festményekből, amelyek Szatmárhegy épületeit, tájait mutatják be az itteniek, az elszármazottak és az ide látogatók számára. Izgalmas lenne egy hazatérés napját szervezni egyházi kereteken belül. Egy panteont lehetne létrehozni a hírességek számára, akik hozzájárultak Szatmárhegy felemelkedéséhez. Jó lenne az itt szolgáló lelkész elődök emlékének, Szatmárhegy „mécseseinek” egy emléktáblát állítani, hálát adva Isten megtartó jóságáért. Szükséges az egyházi ingatlanokat és környéküket tovább szépíteni, a vendégházat modernizálni. A templom teljes körű helyreállításának előkészítése rengeteg időt igényel, a gyülekezetre pedig nagy terhet ró — ha vállalja. Ez az épület a vidék legnagyobb befogadóképességgel rendelkező istenháza. Ezt kellene megtölteni énekkel, imával, igével — Isten dicsőségére és a jövő számára.

Elek György

Vörös szőnyeg és közönség nélkül rendezik meg a díjátadót
A Golden Globe-díjátadót helyi idő szerint vasárnap 18 órakor rendezik meg a Los Angeles-i Beverly Hilton Hotelben, de elmarad a sztárok vörösszőnyeges felvonulása, és közönséget sem hívnak a ceremóniára.
Bemutatták Szatmárhegy monográfiáját
Vasárnap a Szatmárhegyi Református Egyházközség gyülekezeti termében mutatták be Kovács Ferenc és Kovács József Szatmárhegy című, a Szatmár Megyei Hagyományőrző Forrásközpont kiadásában megjelent monográfiáját. A kötet a lelkészi hivatalban vásárolható meg.
35 gyerek már biztos boldogabb lesz karácsonykor
Nagy volt a sürgés-forgás a Magyar Ifjúsági Kezdeményezés (MIK) szatmárhegyi szervezeténél szombat délután, ugyanis az ifjúsági szervezet önkéntesei ajándékokat készítettek a rászoruló helyi családok számára.
Cookie