Ismét egy álom vált valóra Kültelken

Ritkán adatik meg egy lelkipásztor szolgálatában, egy gyülekezet életében, hogy kétszer is óvodát építsen-indítson — Higyed János lelkipásztor és felesége, Higyed Gyöngyi kedden délután adott hálát Istennek, hogy részesei lehettek ennek az eseménynek, amely egy körforgás része is egyben, hiszen a nagykorúvá lett Szivárvány óvoda története Pitypang bölcsőde-óvodaként folytatódik tovább.

Az ünnepi istentiszteleten Csűry István királyhágómelléki püspök a 17. Zsoltár két versére építette igehirdetését. „'Őrizz engem, mint szemed fényét, rejts el szárnyaid árnyékába' — különleges ünnepet ülünk ma Szatmárnémetiben, Isten különös kegyelme van közöttünk, s a zsoltárból kihalljuk a csodálatos gondolatokat: Isten meg akarja tartani övéit. De hogy lehet szabadságról beszélni, amikor annyi minden köt gúzsba, láncol meg? A szabadság jeleit meg kell látni, s nem azon töprengeni, miért nem lehet — hiszen itt is, ami évtizedekkel ezelőtt nem lehetett, most megvalósult. Megvalósult, mert van egy imádkozó közösség, aki még mer hinni a teremtő Istenben; még ki meri mondani: Jézus a megváltó. És te, testvérem, hogyan látod gyermekeid, unokáid, a következő generáció életét, akik reményeink szerint magyarok lesznek? Olykor-olykor meggyengülő hittel, különböző módon látjuk a jövőt, s tudjuk, mint ahogy tudja a zsoltáros is, hogy csodára van szükség. A csoda pedig nem más, mint a semmiből való teremtés, amit Isten hoz létre. Van, amikor az ember nélkül, van, amikor az emberrel. Ami most itt történik velünk, nem Isten csodája? Negyven évvel ezelőtt mertük-e volna azt mondani, hogy egyházunk bölcsődét, óvodát épít? Titkos, merész álmainkban talán. És mégis elérkeztünk ide. Csodát ünnepelünk. Mert csoda történt a kültelki gyülekezet életében. De vajon csak úgy véletlenül, spontánul, csak úgy magától került elő ez a lehetőség? Nem, Isten tudatos munkája nyomán. 'Ott vagyok, Uram a színed előtt, mint Téged megszólító ember' — Isten meghallotta a megszólítást, a kérést, az üzenetet, és megmutatja a csodát. Elődeinknek nem sikerült, és ma is vannak, akik mondják: az egyháznak befellegzett, múzeumba való régiség. S hogy ez mennyire nincs így? 'Én szólok, Uram, Te meghallod, és lesz csoda.' A csodákat kérni és akarni kell, s miután beteljesültek, újabb csodákat várni és mondani: terveim vannak, Uram, még van mit megtennem. Hidd el, testvérem, a mai ünnep lényege az, hogy amikor hálát adsz a meglett csodáért, már hálát is adhatsz a következőért is — mert lesz. Persze nem mindenki örül vagy látja jónak, hogy mi itt most bölcsődét, óvodát építettünk. 'Őrizz engem, mint szemed fényét' — a lélekben térdre hullt ember szívből jövő imádsága. De mi vajon ki merjük-e mondani: Isten mellém állt? Annyi dolga van, 8 milliárd emberre kell vigyázzon, ráér épp velem foglalkozni? Nekünk nem azon kell töprengeni, hogy őrizhet-e, hanem meg kell fogalmaznunk kéréseinket, zörgetnünk kell a mennyország ajtaján, mert szeme fénye vagyok én az Istennek. De Isten az én szemem fénye? S amikor múlik az idő, az erő, az egészség, tudjuk-e mondani, hogy szeme fényei vagyunk? A mai ige arra való, hogy lelkiállapotunkat helyreállítsa: 'Rejts el szárnyaid árnyékában.' Olykor azt érezzük, hogy nincs tovább, pedig van tovább, mert Isten szárnya alá rejtett el bennünket” — fogalmazott prédikációjában, amelynek zárógondolatában arra hívta fel a figyelmet: frissüljön fel az életünk, a hitünk, s tudjuk, hogy Isten szárnyainak árnyékában olyan erő és békesség vár, ami holnapra és holnaputánra is elég.

A prédikációt követően — hiszen úgy autentikus az óvodaátadás, hogy a gyermekek csilingelő hangja váltsa Isten igéjét — volt és leendő pitypangosok mutatták be igen hangulatos verses-zenés összeállításukat, amelynek fő motívumát a minden gyerkőc és minden szülő által jól ismert Weöres Sándor-vers, A Tündér, azaz Bóbita adta.

Merjünk azonosságot vállalni önmagunkkal!

„Ezzel már meg is van fizetve a munkánk” — summázta mosolyogva a kicsik előadását dr. Grezsa István, a Kárpát-medencei óvodafejlesztési program koordinálásáért felelős miniszteri biztos. Mint mondta, körülbelül 25, a Pitypanghoz hasonló óvoda vár átadásra Kárpát-medence-szerte, ami azt jelenti, „a csoda már részben megtörtént, de óhatatlanul felvetődik a kérdés: Kőműves Kelemenként építünk-e vagy Péterként? Amit raktunk délig, leomlik estére, amit estig rakunk, leomlik reggelre, vagy erős kősziklán áll? Önmagában csoda, hogy magyarul dicsérhetjük az Urat; hogy minden, az ezer esztendő alatt elszenvedett veszteség dacára gyarapodó nemzet vagyunk a Kárpát-medencében. És amikor mi, magyarok gyarapodunk, az soha nem csak a magunk gyarapodására történik — a magyar nemzet kovásza lett a Kárpát-medence népeinek. De emellett az óvodák, óvodáink is az összefogást jelképezik — azon túl, hogy ez az óvodafejlesztési program Trianon óta a legnagyobb forrásigényű rendszerszintű beavatkozás a Kárpát-medencei magyar közösségek életébe —, azt a példamutató összefogást, ami Magyarország Kormánya, a Királyhágómelléki Református Püspökség, a szatmárnémeti hívek — felekezettől függetlenül — és maga Szatmárnémeti városa között létrejött. Úgy látom, egyre gyakrabban kell majd Szatmárnémetibe jönnöm, hiszen a jelenlegi városvezetés komoly eredményeket mutat fel, és a továbbiakra is tervei vannak” — mondta, hangsúlyozva azt is: merjünk azonosságot vállalni önmagunkkal!

Őszintén örülünk a testvérek örömének

Meleg szavakkal köszöntötte az egybegyűlteket nm. és ft. Schönberger Jenő megyéspüspök is, hangsúlyozva: 2020 a nemzeti összetartozás éve ugyan, „de mi nem csak most érezzük, hogy összetartozunk. Őszintén örülök és örül a katolikus egyházmegye is a testvérek örömének — hiszen csak közösen lehet előrelépni; úgy, hogy mindenki örül mindenki örömének. 'Akik Istent szeretik, azoknak minden a javukra szolgál' — mi ezt hisszük, és kívánom, hogy a közösség tapasztalja meg: valóban javukra válik” — fogalmazott, a házigazda Higyed János tiszteletes pedig arra kérte a Romániai Katolikus Püspöki Konferencia keretein belül a szociális kérdésekért felelős püspököt — akinek püspöki címerébe foglalt jelmondata: Gratia et Pax, azaz kegyelem és béke —, hogy a Kegyelem Évében imádkozzon érettük.

„Mindig örülök, amikor dr. Grezsa István Szatmárnémetibe jön, mert akkor valamit avatunk, s a mai napon két óvoda-bölcsőde avatása szatmári léptékkel nézve óriási dolog” — summázta Kereskényi Gábor polgármester, ismételten hangsúlyozva, hogy a mai világunkban még inkább felértékelődik egy-egy óvodaátadás. „Rendkívül fontos számunkra, hogy gyermekeink anyanyelvükön sajátítsák el a szükséges tudást, nekünk pedig a lehető legjobb körülményeket kell biztosítanunk ehhez — ezen beruházások átadása pedig egy újabb lépés e cél felé. Az utóbbi négy évben a szatmárnémeti magyar oktatási intézmények jelentős része megújult, köszönhetően Szatmárnémeti önkormányzatának, Magyarország Kormányának és nem utolsósorban a kitartó és elkötelezett magyar közösségünknek. Biztos vagyok benne, hogy ezen beruházások nem lesznek hiábavalók, hanem az ezeréves szatmári magyar közösség megmaradását szolgálják majd.”

Az egybegyűlteket a 71. Zsoltár 11. versével köszöntő Király Lajos esperes a mese és a csoda fogalmából kiindulva mutatott rá a bölcsőde és az óvoda fontosságára, annál is inkább, mivel manapság is vannak olyan szülők, akik tiltják a mesevilágot gyermekeik számára, egyrészt, mert szorongást válthatnak ki a történetek, másrészt, mert valótlanságot állítanak — pedig a mese által tanulják meg a gyermekek azt, hogy létezik rossz a világon, de azt is, hogy léteznek a rosszat mindig legyőző hősök, legkisebb királyfiak, szegénylegények is.

A köszöntők sorát Farkas Zsolt, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület közigazgatási tanácsosa zárta — talán a legszebb útravalóval, méltóságteljes jövőt és gyönyörű szép álmokat kívánva. Mint emlékeztetett, az álom nem mindig csak szép és jó, viszont valamilyen csoda folytán a pozitív és negatív dolgok mindig egy kerek egésszé állnak össze — és ez a gondviselés. „Sok jó ember volt, aki ennek az álomnak, a Pitypang bölcsőde-óvoda álmának a pozitív részét elő tudta hozni — nem munkaként, hanem szolgálatként. S a nagyon jó dolgok közé tartozik, hogy Szatmárnémetiben három gyülekezet is van, amely felvállalta az óvodaépítést; hogy az ezt a szolgálatot felvállaló lelkész mellé odaállt a családja, az egész gyülekezet. Ezzel a szolgálattal Isten méltóságra emel bennünket — legyen ilyen méltóságteljes a kültelki gyülekezet jövője, gyönyörű szép álmokkal!”

Az ünnepi istentisztelet végén nt. Higyed János lelkipásztor köszönte meg minden egyházi és világi személynek, aki az elmúlt három év során, az alapkő letétele óta segítette az építkezést, nemcsak szavakban, hanem Szemák Zsuzsa képzőművész hangulatos, virágos akvarelljeivel is meghálálva a támogatást, majd röviden visszapillantott az immár nagykorúvá lett Szivárvány óvoda s az örökébe lépett Pitypang bölcsőde-óvoda történetére.

Hangulatos nagymama háza

A templomi ünnepséget követően a jelenlévők átvonultak a szatmár-kültelki templom közelében, a Dâmboviţa utcában megépült épülethez, amelyben 20 bölcsődei hely és két napközi óvodai csoport várja majd az apróságokat, és amelynek biztonságot sugárzó, nagymama háza hangulata — kezdve a széles fa ablakpárkányokon vidáman pirosló muskátliktól az ablakokat ölelő, apró mintás zöld és piros függönyökön keresztül az udvar-kertben álló és termő gyümölcsfákig — a felnőttekben is felidézte egykoron volt, vidéki nyaraikat.

Itt Kallós Zoltán helyettes főtanfelügyelő, valamint a Szatmárnémeti Református Gimnáziumot vezető Póti Eduárd méltatta az elkészült épületet, majd Csűry István püspök — égi áldással fűszerezett — áldását követően a szalag átvágásával zárult az ünnepség hivatalos része, amelyet a gyülekezet fáradhatatlan kezű asszonyainak köszönhetően szeretetvendégség követett.

Szabó Kinga Mária