Iskolai papírtologatás

Képességvizsga után a középiskolai beiratkozásokon vannak túl egyesek, tart még másoknál, és ez is egy olyan dolog, ami az elmúlt harminc évben nem változott. Még mindig papírokat kell írni, kitölteni, aláírni, pecsételtetni, egyiket vinni az egyik iskolába, a másikat elhozni abból emebbe. Nagyjából húsz éve van olyan internet az országban, amelyikkel lehet dolgozni, tizenöt éve már szinte mindenki számára elérhető a technikának ez a vívmánya, de a tanügyminisztérium mintha nem is hallott volna még róla, maximum annyira, hogy legyen a tárcának egy honlapja. Meg hogy a karantén bevezetésekor elindítsa az Adservio platformot, amelyik belső alkalmazás, saját maga kezeli és felügyeli, tehát egy biztonságos, jó eszköz, mert nem egy külső, külföldi adatóriás kezében van. De ezt a diákok által kapott értékelések küldésén, fogadásán és olvasásán kívül senki semmire nem használta. Üzengetésre, kapcsolattartásra maradtak a Facebook-csoportok meg a csoportos SMS-küldés. Pedig el tudom képzelni, hogy nincs papír, csak az iskola vagy a tanfelügyelőség titkárságán ül egy valaki, aki a diák neve mellé beírja a megfelelő kódot, amiből nemcsak az derül ki, hogy mennyi volt a négyévi átlaga, milyen jegyeket szerzett a képességvizsgán, mi a személyi száma, milyen oltásokat kapott élete során, és hol szeretne továbbtanulni, hanem akár az is, hogy mi a kedvenc étele. Aztán mikor az adatbevitelt befejezte, ráklikkel az OK gombra, minekutána az adatok felkerülnek a tanügyminisztérium szerverére, ahonnan bármelyik iskola hozzáférhet ezekhez az adatokhoz, amelyiknek köze van és lesz az illető diákhoz. Nem kellene semmit sem a drága és „erdőgyilkos” papírra kinyomtatni, sem kérvényt kitölteni, személyi igazolványokat fénymásolgatni, beiratkozási papírokért az egyik iskolába bemenni, és azokat a másikba átvinni. Mert bizony volt szülő — nem egy, nem kettő — ebben az időszakban, aki távoli település iskolájából érkezett, de egy aláírás hiánya miatt újra meg kellett tegye az utat a régi és az új iskola között, egy másik szülőnek egy elfelejtett aláírás miatt kétszer kellett visszamennie az iskolába a gyerekkel, a városi forgalmat terhelnie, parkolóhelyet foglalnia, és azért fizetnie. Csitult a járványhelyzet, és azonnal visszatértünk a régi rossz szokásainkhoz, kezdődik elölről a papírozás, meg a lótás-futás, pedig meg lehetne oldani okosabban is ezeket a dolgokat, mert erre is való az internet és erre is valók az online lehetőségek. Nem kell ezektől félni.

Princz Csaba