Iskola, egy picit másként, mint megszoktuk

Mi, a szatmárnémeti Dr. Vasile Lucaciu Általános Iskola II. és IV. osztályos tanulói erdei iskolában jártunk Túrterebesen.

Az első tanítási napon, mikor a tanijaink — Zab Tímea és Kováts Éva — tudatták velünk a szándékukat, vagyis hogy a hétvégén a tanulást egy picit másképp képzelték el, úgy a szülők, mint mi, gyerekek, egy picit idegenkedtünk az ötlettől, ugyanis nem tudtuk, mi fog ebből ,,kisülni’’.

Aztán a tancik egy közös szülőértekezleten ismertették a programot, ami úgy a szülők egy részét, mint bennünket, gyerekeket, csábítani kezdett. Az erdei iskola más tanintézményekben már ismert, évente részt vesznek a gyerekek ilyen jellegű programokban, de nekünk teljesen új volt.

Pénteken reggel felbatyuzva találkoztunk a suli előtt, és kibuszoztunk Túrterebesre, a Koncz János Sportcsarnokhoz. Ott már várt a gondnok, letettük a csomagjainkat, szusszantunk egyet, s máris indultunk a Hidroforest Látogatóházhoz a túrterebesi iskola IV. osztályos tanulóival és tanítóikkal, Meier Enikővel és Lakatos Enikővel. Útközben megfigyeltük a felszíni formákat, valamint a Túr feletti hídon is áthaladtunk, ahonnan láthattunk néhány vízinövényt. Betértünk a pékségbe, ahol nagyon kedvesen fogadtak, és megismerhettük a kenyérsütés folyamatát, láthattuk az ehhez használt gépeket. A látogatóház udvarában megfigyeltük a darázsgarázst, állathangokkal és képekkel ismerkedtünk, de szórólapokat is kaptunk ajándékba, majd a teraszon kukoricacsuhéból és -csövekből készítettünk babát, virágot. Ezután egy kis szőlőt csemegéztünk, és bicikliztünk 2–2 kört a ház előtti téren.

Az ebédre betértünk egy pizzázóba, ahol nagyon finom volt minden és nagyon kedvesek voltak hozzánk. Ezután sétáltunk a parkban és játszottunk, beszélgettünk egy kicsit.

Délután ellátogattunk a Porombovits-gazdaságba, ahol megfigyeltük a fejést, mit esznek a tehenek, de a legcukibbak a pici bocik voltak, akiket meg is simogathattunk — volt, amelyik akkor délután született. Ezután a halastóhoz mentünk, ahol körbevezettek minket, etethettük a halakat és egy vízisiklót is láttunk. Visszatérve a sportcsarnok szomszédságában betérhettünk a hátrányos helyzetű gyermekek számára épült otthon „kalandparkjába”, ahol játszhattunk.

Este szalonnát sütöttünk, és a tancikkal együtt készítettük a vacsorát. Elaludni nehezen tudtunk, hisz csábított a játék.

Másnap mindenki korán ébredt, mert izgatottak voltunk, hogy mi mindent tartogat számunkra az új nap. A tanító nénikkel és a túrterebesi óvó nénikkel, Fenyák Enikővel és Feigi Tündével felmentünk a kishegy aljába, amit meg is másztunk, a tetőről pedig gyönyörű volt a kilátás! Láttuk az adorjáni halastavat, Ukrajna hegyeit, szép pillangókat, a Donát-kápolnát is, és csemegéztünk a tanci szőlőjéből. Visszafelé madarakat figyeltünk meg, láttunk komlót, kökényt és csipkebogyót is gyűjtöttünk. Aztán ebédelni mentünk, fagyiztunk, összecsomagoltunk, játszottunk még egy kis stafétajátékot, de ekkor már, sajnos, jött értünk a busz.

Ez a két nap olyan gyorsan telt, mintha csak pár perc lett volna. Nem füzetből és könyvből ugyan, de rengeteget tanultunk és láttunk. Köszönjük mindazoknak, akik segítettek a csodás programok megszervezésében és kalauzoltak minket az erdei iskolában!

A Dr. Vasile Lucaciu Általános Iskola II. és IV. osztályos tanulói