Integrálás — beolvasztás, becsatolás, összevonás ?
Közeledik felénk az úgynevezett „migránsprobléma” Európát nyugtalanító, megosztó és megterhelő jelensége. Miután politikusaink elméletben megütköztek a befogadás jövőképével, a 44 km-es román-magyar határkerítésen is elrágódtak egy ideig, a tengerpart melletti határt átlépő 4–5 szír rokon érkezésén és a minapi 4 arab (?), vasúton érkezett személyen való hivataloskodás után lassan-lassan felveszik a fordulatszámot, és realitásként próbálják elfogadni azt a ránk mért ENSZ-határozatot, miszerint egy-két év leforgása alatt vagy hatezer más vallású, más kultúrájú, más anyanyelvű személyt kell befogadnunk, letelepítenünk, majd integrálnunk.
Hogy miért indultak, indulnak tíz- és százezrével bolyongásnak ezek az emberek, már a médiában sokszor kielemezték, megbeszélték, megkontrázták. Egy a biztos: vannak, akik a háborúk elől menekültek — sokan évekkel ezelőtt már török táborokban senyvedtek —, vannak, akik gazdasági okokból, jobb élet reményében jönnek és mennek tovább a nyugati, fejlett országokba, és lehet, hogy vannak, akik — elfedve arcukat és szándékaikat — terrorizmust hoznak Európába.
Az eddig Nyugat-Európába érkezett több százezer bevándorlóról készült kimutatások bizonytalanok, minden órában változnak és inkább becslésekre, mint mérésekre alapoznak. Az biztos, hogy nagyon sok közöttük a keleti keresztény egyházak híve és sok a muzulmán is. Mivel a muszlimok körében nagy az ellentét a két fő vonulat, a síiták és a szunniták között, valamint a fundamentalista és a szabadosabb szekták között is, maga a tömeg is hordozza a belső ellentéteket. Vannak olyan csoportok — főleg a Szíriából régebben elmenekülők között —, ahol fiatal, de iskolázott, nyelveket beszélő ember a többség, és családjaikkal új, értelmes életet keresnek. Mivel haza, Szíriába nem mehetnek a háború miatt, csakis fejlett országokba igyekeznek, akár Német- vagy Franciaországba, Norvégiába, Dániába. Belőlük lehetnek, lesznek azok az egyének, akik felvirágoztathatják a kiöregedett nyugati társadalmakat, mint azt német politikusok hangoztatták. Azok, akik mesterség és iskola hiányában gondolnak jól élni Európában, olyan országokba igyekeznek, ahol a szociális ellátás magas szintű: Norvégia, Finnország vagy Németország, Dánia. Ezek nem dolgoznának, mert ott az alja munkát már a régebbi bevándorlók végzik olcsó bérért, így marad az állami segély. Hogy ennek mértéke többszöröse egy közel-keleti alkalmazott bérének, lakhatás és egészségügyi ellátás jár vele, az főnyeremény egy (több)gyermekes muszlim családnak.
Sajnos a kilátások a migráció kérdésében elég rosszak. Most, hogy Putyin is belépett („berepült”) a szíriai válságba, eszkalálódott a háború és megnőtt a menekülteket befogadó törökországi táborokra nehezedő nyomás: az elmúlt pár napban átlag 6000 körüli a határokat átlépő migránsok száma. Az útvonal a tengeren át Görögország, Macedónia, Horvátország, Magyarország (vagy Szlovénia), majd Ausztria és tovább északnak. Minden említett országban regisztrálni kellene az embereket, de ez ellenkezést vált ki és lassú folyamat, így sok helyen egyszerűen vonatra-buszra pakolják a szerencsétleneket és viszik gyorsan a következő határra. Így aztán akár egy hét alatt is megérkeznek csomaggal-gyerekkel-kutyával az áhított célba: „We want go Germany”. Akik eljutottak Norvégiába — tudniillik ott a legnagyobb a semmittevés bére —, azok is visszaszállingóztak, mert ott hideg van…
A hírek mellett sok rémhírt is olvashatunk-láthatunk. A magyar határzáron lefolyt verekedéseken, rongálásokon kívül több táborban is voltak késelések, megerőszakolások, a németországi menekültlakásokat többször felgyújtották. Bár a német hatóságok megtanultak a bevándorlókkal bánni, miután több millió törököt asszimiláltak az évek folyamán, most gondban vannak, mert a mostani csoportok kulturálisan sokkal elmaradottabbak, mint az ott élő muszlimok. Mindezeket tetézi, hogy a migránsok között megjelentek olyan szakállas agitátorok, akik a Sharia törvényét propagálva, a befogadó állam ellen agitálnak, és beszerveznék a menekülteket mindenféle vallási ellenállási mozgalmakba. Akár a határok előtt is engedetlenségre buzdítanak egyes egyének, akiknek nem is lehet tudni, hogy mi az érdekük. Az, hogy majdnem minden férfinál van okostelefon, van pénz és újabb összegeket tudnak felvenni az úton, már megítélés dolga. Mindenesetre nagyon úgy néz ki, hogy szervezetten jönnek, vezetőik vannak és segítségük a hátországokból.
Az eddigi romániai felfogás szerint az ide „beosztott” migránsokat menekülttáborokba terelnék, ahol bizonyos ellátás illetné meg őket. De hogy hogyan fogják meggyőzni a jobb élet reményében elvándorlókat, hogy itt maradjanak, az nagyon kérdéses. Az ENSZ nem a menekülés közbeni segítséget, hanem a végleges befogadást látja célnak. Így, hacsak véderővel nem tartanák itt az embereket, azok lassan-lassan elvándorolnak nyugatra. Természetesen a táborok felállítása és fenntartása sok pénzbe kerül. A mi pénzünkbe, úgyhogy nem segít, ha nálunk, itt a végeken nem fogunk látni migránsokat, csak délen lesznek… Mondhatják, hogy minden egyes befogadott ember után fizet az EU vagy 6000 eurót nekünk. De itt, jó szokás szerint, az a pénz másfelé fog elfolyni, a barátok, csókosok fogják 3–4-szer drágábban felépíteni a táborokat, szállítani a kosztot (persze halalt, vagyis muzulmán kosztot)…
Mindezeket figyelembe véve nem lesz itt szükség integrálásra, asszimilációra. Itt csak kis türelemre, jó vonatközlekedésre lesz szükség és majd takarítani, takarítani…
A BBC pénteki adatai szerint az idén Európába „menekült” több mint 550 000 emberből 120 000 kvóta szerinti elhelyezéséről döntöttek, ez idáig 16 (!) eritreai személyt helyeztek át Olaszországból Norvégiába. Ráadásul az olasz belügyminiszter búcsúztatta őket…
Szerémy Péter
