„Hol kék Szamosba tölti a holdvilág az éjszakát”

Szatmárról Zilah felé haladva az országúton, alig 20 kilométerre a megyeközponttól fekszik Erdőd városa. Biciklivel egy tökéletes szombati kirándulás lehet Szatmárnémetiből vagy a környékről. Ahogy kb. egy óra tekerés után Szatmár irányából beérkezünk, baloldalt meglátjuk a hajdani vár maradványait. A nemrégiben felújított két bástya emlékeztet a vár valamikori szépségére és pezsgő életére.

A vár története talán minden szatmári számára ismert: Mátyás király 1456-ban adott jogot várépítésre Erdődön pohárnokmesterének, Drágfi Miklósnak, de végül csak később, fia kezdte el a vár építését, ahogy a vár homlokzatán is írta valamikor: „1481. Szent-György napjának 8-adján Drágfi Bertalan kezdette csinálni ezen Erdewd várat.”

A Drágfiak kihalta után a vár a Báthoriak tulajdonába került, mígnem 1565-ben a törökök 40 napi ostrom után elfoglalták és lerombolták. Később Erdőd és a környékbeli települések a Károlyiak kezére kerültek, a várat 1730-ban kezdte el felújítani és kastéllyá alakítani Károlyi Sándor gróf, felhasználva a régi falakat és alapokat. Halála után a kastélyt csak az uradalmat vezető gazdatisztek lakták, így az újra pusztulásnak indult.

A vár történetében a fordulópontot a XIX. század végén felerősödő Petőfi-kultusz jelentette, amely hatására a vár délnyugati tornyát romantikus stílusban újjáépítették. De mit is keresett Petőfi Erdődön? A település kitűnő gyógyhatású, kénes vizű forrásához jött, amelyet csak a helyiek ismernek „Büdösforrás” név alatt? Vagy Károlyi Lajos gőzhengermalmához jött búzát őrölni…?

Ekkor, az 1840-es években az erdődi várban Szendrey Ignácz uradalmi felügyelő lakott családjával együtt. Júlia nevű leányukat egy nagykárolyi bálon ismerte meg Petőfi Sándor, aki akkor már a korszak ünnepelt költőjének számított. Őérte jött tehát Petőfi Erdődre, s bár Szendrey Ignácz ellenezte a kapcsolatot, 1847. szeptember 8-án, az erdődi várkastély kápolnájában a fiatalok örök hűséget esküdtek egymásnak. A fiatal pár a mézesheteket a közeli Koltón álló Teleki-kastélyban töltötte, Petőfi itt írta meg legszebb szerelmes verseit (pl. a Szeptember végén címűt). A várkápolna biedermeier stílusú oltára, amely előtt örök hűséget esküdtek egymásnak, a szatmárnémeti püspöki palotába került, ahol 1991-ben Reizer Pál püspök restauráltatta, és a püspöki magánkápolnában kapott méltó helyet. A várkápolna 1904-ben történt kiürítése után az esküvőt a vár falába helyezett emléktábla örökítette meg, amely a mai napig megmaradt.

Ha sikerült ráhangolódni a vár történelmére, akkor ideje benézni az európai uniós alapokból felújított bástya belsejébe. Egy kiállítás idézi fel a település, a vár és lakóinak történetét páncélok, címerek, fegyverek, ruházati cikkek másolataival. Bár elkelne a többnyelvű magyarázat, Júlia és Sándor életnagyságú viaszmásai minden szó nélkül emlékeztetnek a házasságkötésre, ahogy az erdődi levéltárban megtalált házassági bejegyzés másolata is. A vár keretében működő kiállítást a városi művelődési ház tartja fenn, és keddtől péntekig 8 és 16 óra között, valamint hétvégén 10 és 18 között látogatható. Csoportos, vezetett látogatásokért az alábbi telefonszámok egyikén lehet időpontot foglalni: 0749.015.902, 0751.391.989.

A várkastéllyal szemben, ha legurulunk a dombról, az út túloldalán egy emlékkő jelzi azt a helyet, ahol a költő gyakran elidőzött. Ezen a helyszínen szokás a mai napig koszorúzni március 15-én, a Petőfi Sándor és Szendrey Júlia közös szobra előtt tartott megemlékezés után. Az emlékkövön idézet a Te vagy, te vagy, barna kislány… című Petőfi-versből:

„Álldogálok a tó partján

Szomorúfűz mellett”. (Petőfi, 1846)

Ha már leszálltunk a bicikliről, érdemes elolvasni Petőfi verseit, amelyeket a számára kedves Júliáról és a hozzá köthető várról és emlékeiről ír. Például a Mi van innen távol című versében:

„Az ős vár, melynek tündére vagy,

Mely a dombról a rónára lát,

Hol kék Szamosba tölti a

Holdvilág az éjszakát,

És a kertben a tó partjánál

A gyászfűzek néma lombjai –

Mindez mind előttem áll.”

A látogatást az ötszáz éves borospincében folytathatjuk, amely a vár alatt található. Bejárata előtt Károlyi Sándor szobra fogad, a hely egykori jó gazdája, akinek a sok pusztítás utáni újjáépítést lehet köszönni. A borospincében nem csak bort lehet kortyolni, a legenda szerint innen indult az az alagút, amely összekötötte a várat a nagykárolyi kastéllyal, és amelyben maga II. Rákóczi Ferenc is menekült üldözői elől. Az erdődiek úgy mesélték, hogy a Rákóczit eláruló lány most is ott van valamelyik titkos alagútban, elátkozva, hatalmas varangyos béka képében. Három kád pénzen ül, melyekben arany-, ezüst- és bronzérmék vannak. Minden évben az elátkozás napján a béka visszaváltozik leánnyá, és feljön a vár elé a megszokott helyére, úgy tesz, mintha kötne. Egyesek mesélték, hogy messziről látták, amint ott ül a lány a vesszőből font karosszékben, búsan énekel, de megközelíteni nem lehet. Olyan, mint egy árnyékkép, csalóka szivárvány. Ahogy valaki megközelítené, eltűnik. Az átok szerint egy évben csak egy szemet köthet egy megkezdett mellényen, és csak akkor szabadul, ha azt befejezte. Lenne még egy módozata a szabadulásának, ha egy legény felkeresi a rejtekhelyén, és a csúf békát megcsókolja.

Miután minden csúf békát megcsókoltunk, még egyszer biciklire ülünk, és továbbtekerünk Zilah irányába a főúton, elhaladunk a központban Petőfi és Szendrey Júlia szobrai előtt, majd feljutunk a dombtetőre, ahol már messziről látható a hatalmas római katolikus templom.

A templom előtt látható Bakócz Tamás bíboros, esztergomi érsek mellszobra, aki Erdődön, egyszerű jobbágy családban született, de tehetsége miatt magasra jutott: kevesen múlt, hogy 1513-ban nem ő lett a római pápa. Ha sikerült volna, ki tudja, talán Mohácsra se került volna sor…

Erdőd a reformáció elterjedésekor vezérszerepet játszott. De még azelőtt a környék egyházi központja, főesperesi székhely is volt. A Szatmár megyei reformáció innen indult, itt tartották a vidék első protestáns zsinatát 1545. szeptember 20-án. 1766-ban a templom visszakerült a katolikus közösséghez, amelyet többségében az előtte betelepített svábok alkottak. A középkori templom az 1834-es földrengésben komolyan megsérült, de Károlyi Lajos támogatásával 1860-ban, Ybl Miklós tervei alapján újjáépítették, és egy hatalmas, neogótikus stílusú tornyot építettek hozzá. A gótikus templom háromhajós, szentélye sokszög záródású, minden ablaka csúcsíves, a külső homlokzatot a magas támpillérek dominálják. A templom látogatható, keresni kell a városban lakó Ludescher Enikőt, a sekrestyést, aki szívélyesen beenged, hogy megcsodálhassuk épített örökségünk ezen ékszerét.

Ha terepbiciklivel vagyunk, érdemes kerülni egyet az erdődi szőlőhegyre, ahol a település búcsújáróhelye, a Szent Dónát-kápolna található. Innen Szatmárhegy felé ereszkedve, kevesebb mint egy óra alatt újra a megyeszékhelyre érkezünk.

Forrás:

Dr. Nagy Antal: Szatmári sváb hagyományok, 2009

Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai, 1908

Bura László: Erdőd nyolc évszázada, 2010

Kovács Zsolt, Kulturális Turisztikai Iroda

Dokumentáció: Fetykó Erika