Hírverés kell a turizmusnak

Újabb generációkhoz, csoportokhoz, társadalmi rétegekhez juthat el a szatmári nevezetességek híre, miután GO52 néven népszokásokat, kézműves foglalkozásokat, kézműves termékeket és még ma is űzött kétkezi munkákat népszerűsítő programja teljesedett ki a Szatmár Megyei Kereskedelmi Kamarának (CCIASM). Négy ország civil szervezetei vettek részt ebben, Ukrajnában, Szlovákiában és Magyarországon is történt hasonló, mint román oldalon Szatmár megyében és Máramarosban. A dolog lényege egyszerű, de mégis nagyszerű: szatmári látványosságokat, turisztikai célpontokat és kézművesműhelyeket mutattak meg olyanoknak, akik turisztikai weboldalakat írnak. A látogatások nyomán ezentúl folyamatosan elérhető bejegyzések születtek olyan oldalakon, amiket jó eséllyel találnak meg olyanok, akik szatmári turisztikai lehetőségekre keresnek rá, vagy keresés nélkül is tudomást szereznek a szatmári látványosságokról, mert szeretnek világot látni, kirándulni, ezért az adott oldal rendszeres olvasói.

Érték van, hírnév nincs

A bloggerek találkozhattak például Istvánfi Gézával, a vámfalui fazekassal, akit élő közkinccsé (tezaur uman viu) nyilvánított egy UNESCO-program keretében a román kultúrminisztérium. Jártak a Borókagyökér Lépésházánál, megnézték többek között az avasi fatemplomokat és az erdődi várat, megcsodálták Lévai József bőrdíszművesmester kézzel készített munkáit, ettek miccset, ittak szatmári pálinkát, kaptak juhtúrós puliszkát és kolbászt, ittak bort és a szatmárnémeti sörgyár folyékony kenyeréből is.
A záróeseményen, amelyen nem csak Daniela Culic, a kereskedelmi kamra igazgatója mutatta be a projektet, de a naplóírók is beszéltek az élményeikről, komoly kritikák is elhangzottak a szatmári turisztikával kapcsolatban. Nem lehet például csak az örökölt halmazból gazdálkodni, folyamatosan újítani kell és előremenni, modernizálni kell és alkalmazkodni az igényekhez. Volt például blogger, aki Észak-Koreában már járt, de Szatmár megyében még nem, őt lepte meg leginkább az, hogy mennyi turisztikai kincset rejt Szatmár megye, és hogy ez mennyire nincs közhírré téve. „Szatmár megye van mit adjon a turistáknak, de az a baja, hogy nincs hírneve!” P. Cs.