Hiába enyhe a tél, nem lett olcsóbb a tűzifa

A piacgazdaság egyik nagy igazsága, hogy a piac önszabályozó, a kereslet és a kínálat egyenesbe hozza az árakat. Ha valami iránt nő a kereslet, annak nő az ára, ha valami iránt csökken a kereslet, akkor az olcsóbb lesz A mostani tél és a fűtésre használt fa ára ellentmond ennek a közgazdasági szabálynak, hiszen az enyhe tél csökkenő tűzifa-felhasználást jelent, a kevesebb fogyasztás kisebb igényt, ennek ellenére nem olcsóbb sem a tűzifa, sem a pellet, sem pedig a brikett mint volt tavaly ősszel. Sőt, utóbbi kettő még drágult is.

Nincs kereslet, de marad az ár

Továbbra is négyszáz lej fölött van Szatmár megyében egy köbméter házhoz szállított tűzifa ára, a konyhakészre / kazánkészre hasogatott még drágább. Van pár kereskedő, amelyik pár százalékot, (de ötnél többet semmiképp) engedett az árból és például 440 helyett 420-ért adja a fát, de ez is csak azért, hogy ne érje szó a ház elejét. Az egyébként igaz az ágazatra, hogy nincs akkora kereslet mint amekkora lenne, ha plusz fokok helyett mínuszok tombolnának a megyében, de ennek ellenére nem engednek az árból, mert a telephelyen lerakott fa nem kér enni és a szél sem fújja el. Az egyébként igaz, hogy elég magas a nagybani beszerzési ára is a tűzifának, ám a fát piacra vivő erdészetek azt mondják, a kereskedők maguk srófolják fel az égig az árakat, vadul egymásra a licitálnak.

Licitekre járó favágó – fakereskedő cégek azt mondják, az exportra vásárlók emelik az égig az árakat, mert Kína bármennyit hajlandó kifizetni a fáért, nagy hiány van ebből az anyagból a távol keleti országban és fizetőképes a kereslet. A Romsilva állami erdészet egyik mérnöke szerint azonban nem jellemző, hogy tűzifának való fát exportálnának Kínába, ott sokkal inkább az építőfa a keresett, vagy a félig feldolgozott faanyag kategóriába tartozó gerenda, deszka, léc. Amelyik cég évente 200 – 300 köbméter fára licitál, az kispályásnak számít a faiparban, az ilyen cégek nem exportra veszik amit vesznek. Plusz, az általános érvényű igazság pedig az, hogy Románia sokkal inkább importőr, mint exportőr ha fáról van szó, nem jellemző akkora mennyiségben zajló faexport, amelyik felfelé srófolná az árakat.

Egy másik ok, ami miatt nem engednek az árból a fakereskedők, hogy április 15. és szeptember 15. között egy bizonyos fokú fadöntési moratórium van érvényben, ilyenkor kevesebb fát vágnak ki a magzás és a csemeték védelme érdekében. Azt remélve, hogy ebben az időszakban a kisebb felhozatal miatt átbillen a mérleg és a kereslet lesz nagyobb, még magasabb tűzifaárakról beszélnek idén tavasztól mint a mostaniak. Az erdészetek azonban ezt illetően is tamáskodnak, hiszen termelődik akkora rönkfamennyiség a téli vágások idején, amelyik a nyári igényeket is kiszolgálja, nem lesz hiány április 15. után sem. Évtizedek számai vannak arról, hogy mekkora egy megye, egy régió, egy ország téli faigénye, ez ki van vágva akkor amikor ki kell legyen vágva, a zöld-vágás nem jó sem a fának, sem a favágónak, sem a végfelhasználónak.

Külső szemlélők és a vásárlók szerint a magas tűzifa, pellet és brikett árakra az egyedüli magyarázat - nagyobbrészt -, a magas földgáz-ár és valamilyen szinten a megdrágult üzemanyag. Közvetlenül semmi köze a gáz árának a tűzifa árához, hacsak nem hogy mindkettő esetében a fűtőérték a lényeg. Egyébként a fát feldolgozni ugyanannyiba kerül akármennyi is a földgáz ára, de ha már a gáz a háromszorosára drágult, miért ne dráguljon meg a fa is?! Ez is, az is fűtésre használatos természeti kincs, egy nélkülözhetetlen, életbe vágó fontosságú fogyasztási cikk.

Princz Csaba