Helyzetismertető lobbizás a határátkelőkért

A Szatmár megyei határátkelők problémáját ismertette, ugyanakkor a három ideiglenes átkelő állandósítását szorgalmazta Turos Lóránd szenátor az új romániai miniszterelnöknél.

Új kormány — régi kérés. Lassan egy évvel az ideiglenes határátkelők megnyitása, számtalan különböző rangú megbeszélés, petíció és határon átnyúló, közös lobbizás (no meg számtalan kocsisor, torlódás, többórás, idegtépő várakozás) után még mindig nem történt semmiféle konkrét lépés annak érdekében, hogy a Szatmár megye területén lévő, csak szombatonként működő átkelőket állandó jelleggel lehessen használni. Pedig igény lenne rá, akár a mindennapos ingázók, akár az áthaladó forgalom szempontjából — az állandósítás azonban beruházást is igényel, hiszen a schengeni csatlakozást a jövő köde borítja vastagon. Az átkelők megnyitásának régi problémáját Turos Lóránd szenátor ismertette Viorica Dăncilă új miniszterelnökkel, aki megígérte: a leendő belügyminiszterrel közösen látogatnak majd Szatmár megyébe, s a „terepszemlét” követően mindent megtesznek annak érdekében, hogy ezen átkelők vagy legalábbis egy részük állandó jelleggel az utazók rendelkezésére álljon.

Lassan egy éve, 2017. február 18-án nyílt meg a román-magyar határszakaszon az a tíz ideiglenes átkelő, amely értelmet adott a 2000-es évek derekán, európai uniós alapokból megépített, határon átvezető utak létének — igaz, a megnyitást nemcsak és kizárólag a józan ész, a gazdasági fellendülés, a zsáktelepülések elzártságának megszüntetése és az országhatár által elválasztott magyar közösségek könnyebb együttműködése motiválta, hanem annak a „veszélye” is, hogy a pályázati összegek elköltését ellenőrző EU-s bizottság látván a majd' évtizedes használatlanságot könnyen dönthetett volna úgy: a két ország fizesse vissza a közel 70 millió eurónyi finanszírozási összeget, mert úgymond fölöslegesen és céltalanul lettek megépítve az utak. A tíz útból — vagy ha úgy tetszik: a tíz ideiglenes határátkelőből — három (Nagypeleske–Zajta, Szárazberek–Garbolc és Szaniszló–Horea–Ömböly) Szatmár megyét érinti, így érthető, hogy az ideiglenes megnyitást követően mondhatni azonnal megkezdődött a lobbizás is annak érdekében, hogy legalább az egyik átkelő állandósuljon. A mérleg nyelve Nagypeleske–Zajta felé billen, annál is inkább, mert Rozsály, majd Csengersima vagy Fehérgyarmat érintésével fel lehet jutni a 49-es főútra s onnan tovább az M3-asra; és ez jelentősen tehermentesítené a szinte mindig túlzsúfolt petei átkelőt — hiszen ott a teherforgalom mellett nem csupán a régió, de fél Moldva és a Moldovai Köztársaság, valamint Ukrajna utazói kelnek át, Máramarostól Suceaváig és Botoşani-ig. Tavaly augusztus vége még inkább felerősítette a lobbizást, ugyanis Szijjártó Péter magyarországi és Teodor Meleşcanu romániai külügyminiszter találkozóján döntöttek arról, hogy az ideiglenesen és korlátozott nyitvatartással működő 10 határátkelőhely közül (alig) kettőt állandósítanak — de hogy melyik lesz az a kettő, arról a mai napig nem született döntés. Értelemszerűen a Nagypeleske–Zajta átkelő állandósítását szorgalmazták és szorgalmazzák dr. Tilki Attila, Seszták Oszkár és Román István Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei politikusok és önkormányzati vezetők, illetve Pataki Csaba tanácselnök — aki a téma kapcsán többször nyomatékosította már: amennyiben a megyei tanácsnak van még bármiféle infrastruktúra-elősegítő feladata az átkelő véglegesítése érdekében, akkor abban is maximálisan partnere a határrendészetnek, belügyminisztériumnak —, valamint Magyar Lóránd képviselő és Turos Lóránd szenátor is. Utóbbi az RMDSZ szakbizottságának meghallgatásán részt vevő Viorica Dăncilă kijelölt miniszterelnökkel nemcsak a kormányprogramról és a lehetséges együttműködésekről, hanem a Szatmár megyét érintő kérdésekről is beszélgetett, felhívva Dăncilă figyelmét az ideiglenes határátkelők problémájára. „Jelenleg három ideiglenes határátkelő működik Szatmár megyében, amelyek csak heti egy napon, pár órát üzemelnek. Ezen átkelőkhöz európai uniós támogatással felújított utak vezetnek, amelyeket Románia schengeni csatlakozásának reményében modernizáltak. A csatlakozásra ugyan nagy valószínűséggel még sokat kell várni, viszont ezen ideiglenes átkelők állandó működtetését mihamarabb meg kell oldani” — nyomatékosította Turos, hangsúlyozva: a megye határátkelői zsúfoltak, az ingázók és az áthaladó forgalom szempontjából is fontos nemcsak a megye, de az ország számára is, hogy a meglévő ideiglenes határátkelőket — vagy legalább egyiküket — állandó jelleggel lehessen használni.

Szabó Kinga Mária