Helyén a „gázcsap”

A majd' háromhetes, igencsak bonyolult és veszélyes mentési és helyreállítási akcióban nyolc megye közel 300 tűzoltója vett részt.

Ha szilvesztert nem is (bármennyire szerették volna és remélték) , de vízkeresztet már otthon, családjuk körében ünnepelhették a temesvári lánglovagok, akárcsak bihari, máramarosi vagy éppen szilágysági kollégáik, ugyanis szombaton a nagymajtényi földgázfúró torony tetejére került az új, speciális BOP-szeleppel ellátott kútfőfej, magát a kutat pedig befecskendezték a bármiféle további gázszivárgást meggátló, speciális iszappal — ezzel pedig, képletesen szólva, pont került a húsz napja tartó „toronytűz” végére. A Nagymajtény határában álló Moftinu 1001 elnevezésű földgázfúró toronyból december 18–án csaptak fel a többméteres lángok: tornyot épp a termelési folyamat megkezdésére készítették elő, amikor váratlanul nagy mennyiségű gázfelszabadulás történt, ami aztán lángra is lobbant, pont akkor, amikor a védőszelepet akarták a helyére illeszteni a tornyon. A helyszínre nagy erőkkel érkezett szatmári és környező megyékbeli karasztrófavédelmisek patthelyzet előtt álltak, ugyanis ha teljesen elfojtják a lángokat azzal komoly robbanásveszélyt idéznének elő (mivel a földgáz nagy mennyiségben szabadult fel és ki a levegőbe, ahol a felgyülemlett mennyiséget bármi berobbanthatta volna), ezért úgy döntöttek: nem fojtják el a lángokat, hanem tűzoltósági felügyelet alatt hagyják égni a gázt. Közben a helyszínre érkezett és átvette a műveleti irányítást Daniel Dragne országos tűzoltóparancsnok, s megérkezett az a kanadai szakértőcsoport is, akik a katasztrófavédelmisekkel közösen keresték a megoldást a lángok és a gázszivárgás megállítására — a beavatkozást nehezítette, hogy a közben a hatalmas hőségtől a torony összeomlott, kútba hullott darabjai pedig szinte teljesen elzárták a rálátást a kútfőre, s ugyanez a veszély fenyegetett a toronyláb esetében is, ráadásul adott pillanatban a nagy nyomással feltörő gáz mellett jelentős mennyiségű mélységi talajvíz is a felszínre tört, amely szinte-szinte eloltotta a lángokat. A helyszínen ekkor már nyolc megye közel 300 tűzoltója állt „harci készültségben” és teljesített szolgálatot embert próbáló körülmények között, illetve hatalmas erőmozgósítással, az ország különböző pontjairól érkezett, speciális nehézfelszerelésekkel napok alatt előkészítették a terepet ( kiépítették a 720 négyzetméteres, egyenként 1,64 tonnás betonlapokból álló platformot, országos premierként összeállították a 3,3 km hosszú vízvezetékrendszert, felállították a 70 köbméteres víztartályokat) és mindent megtettek annak érdekében, hogy a beavatkozás biztonságosan történhessen meg. Óév utolsó napján sikerült teljesen megtisztítani a roncsoktól a kútfőt s elbontani a toronylábat, hogy aztán a kanadai szakemberek megkezdhessék a sérült toronyfej szintén nem egyszerű cseréjét, a művelet közben a feltörő talajvíz ismét eloltotta a lángokat, melyeket már nem is sikerült újralobbantani a feltörő gáz minimális mennyisége miatt — de már nem is volt rá szükség, mert helyére került az új kútfej, s ezzel befejeződött a nagyszabású művelet.

Szabó Kinga Mária