Határtalanul: Szatmári ifjúsági szervezetek határon átívelő projektjei

— Szatmár megye egyik legismertebb s legtöbb fiatalt számláló csapata a szatmári MIK, amely minden évben egy előre kidolgozott programterv alapján számos program és rendezvény szervezésén tevékenykedik. Mutassuk be a munkátok! Mesélnél ezekről?

— Nos, idén 23 éves a MIK. Rengeteg eseményt megemlíthetnénk, de ha mondjuk csak az idei évet nézzük, az elmúlt fél évben megszerveztük a Hazafias Versek Versmondó Versenyét például, részt vettünk társszervezőként a március 15-i megemlékezésen, illetve az idén 15 éves Családi Hétvége keretein belül a szervezet tagjainak csapatépítő hétvégét, tevékenységeket szerveztünk, sőt, a szatmáriak jól ismert humoristái, a Szomszédnéni Produkciós Iroda tagjait is meghívtuk Szatmárnémetibe, akik városunkban ünnepelték 20. születésnapjukat — nem is akárhogyan, egy humoresttel készültek a szatmári közönségnek.

Húszéves a Szomszédnéni 
Idén 20 éves mérföldkőhöz érkezett Erdély legismertebb humortársulata, a Szomszédnéni Produkciós Iroda, a zilahi származású Bálint Ferenc és a csíkszeredai Tóth Szabolcs. 20. születésnapja alkalmából erdélyi turnéra indult a csapat, amely Szatmárnémetiben és Nagykárolyban is fellépett, és tagjai lapunknak akkor elárulták: eddig mindenhol remek fogadtatásban részesültek, nagyszerű volt a hangulat, bár vörös szőnyeg és rezesbanda nem volt — amit, mint kiderült, amúgy nem is hiányoltak. Kérdésünkre, hogy mivel készülnek, elmondták: visszatapsra mindenképp, mivel tőlük néhány plusz poén simán kierőszakolható, sőt, szeretnék is, de ami az est tematikáját illeti: egy vadonatúj humorestre és egy rövid nosztalgiázásra várnak mindenkit, 20 perc időutazást terveznek (ha már 20 éves a csapat, vagyis 21, de a pandémia miatt a tavalyi ünneplés elmaradt), ami alatt a közönség régi, elfelejtett, sosem hallott, 2000-es évekből származó poénokat hallhat majd, abból az időszakból, amikor a fiúk összeálltak, s létrejött a Szomszédnéni Produkciós Iroda — ami, mint szintén kiderült, egy közös barátnak köszönhető. Bálint Ferenc és Tóth Szabolcs azt is kiemelték: nagyon várták már, hogy ismét közönség elé álljanak, s bár tíz éve Budapesten élnek, mindig jó hazajönni, s az itteni közönséget szórakoztatni (meg persze az asszonyt otthon hagyni — jegyezték meg viccesen). 

— Biztos volt olyan program, rendezvény, amelyen külföldi, határon túli fiatalok is részt vettek általatok. Melyek voltak ezek?

— Az az igazság, hogy a járvány előtt könnyebb volt ápolni a kapcsolatot a magyarországi barátokkal, ifjúsági szervezetekkel és fiatalokkal, s igazából most is próbáljuk ugyanezt tenni, próbáljuk újraálmodni a külföldi fiatalokkal a kapcsolatot. A csapatépítőnkön csatlakoztak hozzánk például felvidéki fiatalok, akik a Családi Hétvége programjain is részt vettek, illetve folyamatosan szoros kapcsolatot ápolunk a határ menti, magyarországi fiatalsággal például. 

— Hogyan vélekednek az idelátogatók, mondjuk a magyarországi társaitok a szatmári kulturális, sport- vagy akár szórakoztató tevékenységekről?

— Pozítivumnak tartják azt, hogy mi, szatmáriak fontosnak érezzük az itteni magyar fiatalság jövőjét s azt, hogy gondolunk rá. Minden találkozáskor próbálunk időt szakítani a közös programok tervezésére, illetve tapasztalatot cserélni, továbbadni, együtt, közösen új élményekkel gazdagodni.

Nem volt ez másképp anno sem. A MIK 20. születésnapján Kereskényi Gábor, Szatmárnémeti polgármestere így emlékezett vissza a régi időkre: „1999 novemberében alakultunk meg, Barta Popomájer Helga lett az első elnök, volt egy struktúra, ami működött, s hozzáláttunk célkitűzéseink megvalósításához (összejövetelek, nemzetközi sportrendezvények, más, köztük országhatáron kívüli ifjúsági szervezetekkel való kapcsolatfelvétel, könyveket, versesköteteket, kiadványokat adtunk ki, kialakult az a több mint 30 fős 'kemény mag', amelyikre lehetett építeni). Felvállaltuk, hogy egyfajta utánpótlást biztosítunk az RMDSZ, a közélet számára — de akkor még nem jegyeztettük be jogilag a kezdeményezést, ugyanis azt mondtuk: várjunk, s lássuk, kiállja-e az idő próbáját. Kiállta, bő másfél év múlva bejegyeztettük, ami a gyakorlatban nagy könnyebbséget jelentett, hiszen pályázatokat nyújthattunk be, és egy csomó mindennel foglalkozhattunk, amihez szükséges volt a jogi háttér” — mesélte akkor Kereskényi Gábor. 

— A MIK több, mint egy kezdeményezés. Olyan ez, mint egy nagy család. Miért jó MIK-esnek lenni?

— Miért jó? Hát talán azért, mert így a fiatalok megtapasztalhatják azt, hogy milyen csapatban dolgozni, bekapcsolódhatnak az országos ifjúsági programokba, és talán ami a legfontosabb, a Magyar Ifjúsági Kezdeményezés által szervezett rendezvényeken barátságok köttetnek, illetve a fiatalok egy ilyen rendezvény lebonyolítása által, mármint a szervezésben való részvétel által például felelősségtudatosabbak lesznek, sőt, szerintem mindenképp jó hatással vagyunk egymásra. 

— Hány tagot számláltok most? Hogyan lehet valaki MIK-es? 

— Jelenleg a MIK-nek 80 aktív tagja van, akik 14–30 év közöttiek. Azt tapasztaljuk, hogy inkább „szájról szájra” terjed a MIK-hez való csatlakozás hagyománya, viszont a közösségi oldalunkon nagyobb rendezvények előtt mindig hirdetünk egy jelentkezést, ilyenkor online, egy link segítségével tudnak csatlakozni hozzánk.

— Mire vagytok a legbüszkébbek? Hiszen nemcsak külföldi fiatalokkal, de sztárfellépőkkel is dolgoztok, ahogy azt láthattuk.

— A járvány előtt rendkívül aktív volt a szervezet, akkor sikerült kialakítani azokat a kulturális (Hazafias Versek Versmondó Versenye — lélekben közelebb hoz március 15-höz), sport (Partiumi Focikupa — legnagyobb hagyománnyal rendelkező amatőr focitorna) és ifjúsági jellegű (Diáknapok — amelyen több száz diák vesz részt) rendezvényeket, amelyek az évek során hagyománnyá váltak.

Versmondó verseny a MIK szervezésében
A magyar történelem talán legbátrabb napjai előtt tisztelegtek kortárs és klasszikus költők hazafias verseit szavalva azon diákok, akik részt vettek az idén jubiláló Hazafias Versek Versmondó Versenyén szombaton.
Egy évtizeddel ezelőtt fogalmazódott meg a Magyar Ifjúsági Kezdeményezés (MIK) és a LiterArt Magyartanárok Egyesülete ötlete egy olyan szavalóversenyről, amelyen a versenyző diákok hazafias versekkel tisztelegnek egyrészt a magyar történelem talán legbátrabb napjai és szereplői előtt, másrészt lélekben is ráhangolódnak a szabadságharc és forradalom emlékünnepére — a versenyen való megmérettetés külön tétje pedig, hogy mindkét kategória (V–VIII., illetve IX–XII. osztály) nyertese elszavalhatja versét március 15-én a Petőfi-szobornál, egy harmadik (szintén első helyezettnek minősített) tanuló pedig az Északi Színházban megrendezésre kerülő, városi szintű ünnepségen. A verseny első perctől nagy népszerűségnek örvendett, a szervezők pedig pár évvel ezelőtt úgy döntöttek — a korabeli márciusi közhangulat szellemét is idézve —, hogy kiviszik az iskola falai közül, s egy-egy kávézóban rendezik meg.

— Igazából talán arra vagyunk a legbüszkébbek, hogy ezen rendezvények által értéket tudunk adni Szatmárnémetinek.

— A jövőben milyen hasonló, határon átnyuló projektek vannak kilátásban?

— A hétvégén részt vettünk Rozsnyóban a kamabajnokságon, jövő hét végén részt veszünk a Rákóczi Szövetség által szervezett Szabadegyetemen Sátoraljaújhelyen, és az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetségtől pedig meghívást kaptunk Vásárosnaményba, az idei Nyári Táborba.

Kama, vagyis erszénylabda 
A kama egy olyan labdajáték, amely az 1950-es években jöhetett létre, nagyon hasonló a kézilabdához, és mégsem az. A régi időkben hol volt kapu, hol csak két vonal, hol el kellett dugni a labdát, hol csak dobni. Egyedinek tűnik a kama legérdekesebb jellemzője: az ellenfél dobását elkapva a védekező csapat eldughatja a labdát, és úgy támadhatja a másik oldali kaput (vagy alapvonalat).

— Mi lesz az idei év legnagyobb MIK-es dobása?

— Szeptember közepére tervezzük a már korábban említett Diáknapokat, amelyre várjuk majd a középiskolai csapatok jelentkezését, és erre a rendezvényre kisebb-nagyobb koncertekkel is készülünk. 

A Diáknapokról legutóbb: Elkezdődtek a Szatmári Diáknapok
Diáknak és főleg középiskolás diáknak lenni különleges „állapot”, és bár a mindennapok zöme a tanulásról szól, bőven van helye a szórakozásnak, bulizásnak, együtt lógásnak, amelyek mind-mind kisebb vagy nagyobb közösséggé alakítanak — nem véletlen, hogy az igazi, nagy barátságok kamaszkorban köttetnek, s kitartanak egy életen át. Nos, hasonló élménygyűjtő, közösségalakító, egész hosszú hétvégényi szórakozás és kaland kezdődött szerdán délután: ekkor startolt az idei Szatmári Diáknapok, amelynek keretében a versenyző csapatok tagjai különböző ügyességi, kreatív és sportversenyeken, fotómaratonon, city touron, slam poetryn mérik össze tudásukat — nemcsak rátermettségüket bizonyítva, de a csapatszellem jegyében azt is, hogyan tudnak együttműködni a közös játékok, feladatok során.

A Határtalanul rovatunk a Culture Plus Egyesülettel partnerségben, a Nemzeti Együttműködési Alap – NEA támogatásával valósult meg.