Hárman egy teraszon

Rögtön megjegyeztem: áldozatot csak azért érdemes vállalmi, ha tudjuk, mi a konkrét cél, ha tudjuk, miért hozzuk az áldozatokat. Minden célnak annyi jelentősége van, amennyi áldozatot vállalunk érte. Ma már egyre gyakrabban fordul meg a fejünkben, hogy az áldozatvállalás kockázatvállalás is. A gond az, hogy még mindig nem tudjuk, miért vállaljuk az áldozatot. Most már kezdünk belebonyolódni, ha megpróbáljuk megfogalmazni, hogy mit miért teszünk.

Hárman ülünk egy teraszon. Találgatjuk, hogy mire számíthatunk a nyár, az ősz, a tél folyamán. A vírus megjelenésekor bevezetett védekezési szigorításokat mindenki komolyabban vette, mint azokat a szabályozásokat, melyek a lazítások után jelentek meg. A következmények most is veszélyesek, az emberek nagy része mégsem veszi elég komolyan. Még azok sem, akiknek családtagjaik vagy közeli ismerőseik fertőződtek meg. Általában azok tartják be a szabályokat, akik amúgy is törvénytisztelők, vagy azok, akik mindentől félnek.

Hárman ülünk egy teraszon. Mindenki mondja a magáét. Elmondja, mit hallott és látott a híradásokban, mit tudott meg ismerőseitől. Mindhárman másként látjuk, másként értelmezzük a világban zajló eseményeket. Más a véleményünk, mégis próbáljuk egységesíteni.

— Engem az zavar az egészben — mondja az egyik asztaltársam —, hogy a hatóságok is csak a részletekre figyelnek oda, nem a teljességre. Itt is csupa szabálytalanság vesz körül minket. Jól látható, hogy mennyire csak a részletekre figyelnek. Amikor elkezdődött a lazítás, többen voltak azok, akik betartották a szabályokat, mint azok, akik csak részlegesen. Most fordítva van.

— Én úgy látom — fűzi hozzá a másik asztaltársam —, hogy lehetetlen ellenőrizni mindenhol. Még szúrópróbaszerűen is, mert maguk a szabályok sem tökéletesek. Amiről ki lehet mondani, hogy alkotmányellenes, hogyan lehet alkalmazni úgy, hogy az a bíróságon ne legyen támadható? Sok esetben az is előfordul, hogy ütközik a szakemberek és a törvényhozók véleménye. A törvényhozókat nem érdekli, hogy mi a jó az embereknek, a pártoknak az a fő céljuk, hogy politikai haszonszerzésre használják fel a törvényhozást.

— A politikusok is a részletekre figyelnek. Így működik ez az egész világon. Amikor sok volt a hatósági bírság, voltak olyan csoportok és közösségek, akik utcára mentek, hogy a bírságolás ellen tüntessenek. Nem vonult ki senki az utcára, hogy figyelmeztesse azokat, akik nem tartják be a szabályokat, hogy nem csak a maguk egészségét veszélyeztetik, hanem másokét is. Mi is itt ülünk most, és csak részben tartjuk be a szabályokat, s amikor ezt — nem mások, hanem mi — szóba hozzuk, találunk magyarázatot arra, hogy minden, amit teszünk, határeset.

— Nagyon sokan amiatt nem tartják be a szabályokat, mert nem hisznek a hatóságoknak. Túl sok az egymásnak ellentmondó nyilatkozat, egyre nyilvánvalóbb, hogy sokkal nagyobb hangsúlyt helyeznek a politikai érdekekre, mint a szakmaira. Sokszor az ugyanazon oldalon állók is eltérő nyilatkozatokat tesznek, ezzel teljesen hiteltelenné válva. Ha a román miniszterelnök és több kormánytag megengedte magának, hogy a miniszterelnöki kabinetben cigarettázzon, alkoholt fogyasszon, és más előírásokat be nem tartva bulizzon politikai következmények nélkül, akkor milyen következménye lehet annak, ha egy egyszerű ember nem használ maszkot. Amúgy az ellenőrzések is formasággá váltak, például olyan személyek mérik a lázat bizonyos helyekre való belépéskor, akiknek fogalmuk sincs arról, hogy mit csinálnak.

Hárman ülünk egy teraszon. Nem a mi dolgunk — minket is érdekel, mert érintettek vagyunk —, de találgatjuk, mi lenne a megoldás, hogy minél kevesebb korlátozással túljussunk a járványhelyzeten. A legjárhatóbb út a közös fellépés lenne. Elsősorban a hatóságok közös fellépése, majd egységes hozzáállás a lakosság részéről. Ehhez viszont elkerülhetetlen a közös gondolkodás, de ettől mindenki elzárkózik. Egy rohamosan liberalizálódó világban kevesen maradtak, akik a közös gondolkodás alatt nem a diktatúrát vagy valamilyen ideológiát értenek.

Elek György