Hálát adni Adyért, a világirodalmi nagyságú költőért

A kimondottan cudar idő ellenére sokan gyűltek egybe Ady Endre szülőfalujában, „Bandika” keresztelőtemplomában születésének 146. évfordulója alkalmán, a több mint három évtizede Muzsnay Árpád által elindított Érmindszenti zarándoklaton.

Az emlékezőket elsőként Forró Csaba református lelkipásztor üdvözölte, afeletti örömmel a szívében, hogy sikerült így megtölteni a templomot — amelyben még ünnepek alkalmával sincsenek ilyen sokan, hiszen a gyülekezet 23 tagot számlál. „Évente egy napon, az Érmindszenti zarándoklat napján pezseg az élet e kis faluban. Adyt nagyon nehéz megítélni. Van, aki szereti, van, aki nem, ám tehetsége, a magyar irodalomban és annak megújulásában játszott szerepe vitathatatlan.” – mondta, mintegy megalapozva Bogdán Szabolcs János, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspökének szolgálatát. Ő ugyanis Pál korintusiakhoz írt második levelének soraira — „Mindez pedig Istentől van, aki megbékéltetett minket önmagával Krisztus által, és nekünk adta a békéltetés szolgálatát.” —, illetve Ady Imádság háború után című versére építette igehirdetését.

Mint magyarázta, egyrészt  arra gondolt, mennyire szüksége van az embernek a békességre, s nem csupán a fegyverek nyugvására, hanem az Istennel való megbékélésre. Nem mellesleg Ady állandó kapcsolatban állt Istennel, ő személyesen, egyházak vagy bármiféle más közvetítő nélkül; Isten az, akivel vitázik és megvitat, és mindenhol ott érzi valahol öntudatlanul Istent, hiszen „Az Isten van valamiként:/ Minden Gondolatnak alján.”
„Miért van folyamatosan szükség a békekötésre? Ahol nincs harc, ott nem kell békét kötni. Az ember és Isten között azonban a bűneset óta harc dúl. Az ember elhitte az ördög hazugságát — azóta mi magunktól csak háborúzni tudunk az Úrral. Neked milyen harcaid vannak? Elvesztettél valakit s Istent hibáztatod?  Beteg vagy, imádkoztál, s úgy érzed, semmi nem történik? Túl soknak érzed a feladataidat? Lehetne sorolni …Isten nem akar velünk harcolni; nem az ellenségünk; nem akar rosszat nekünk, s csak a Vele való békekötés segít. Honnan ered ez a béke? Istentől van, aki megbékéltetett önmagával. Saját erőnkből nem tudunk feléje hidat építeni — Ő keresi velünk a békekötés lehetőségét.” – mutatott rá. S hogyan valósulhat meg ez a békekötés? Krisztus által lehetséges, aki kifizette ennek a békekötésnek az árát — ilyen békét  sehol máshol nem lehet találni. „Fogadjuk el Isten békejobbját, hogy életünk minden helyzetében meg tudjuk élni azt a békét, amely után  Ady is vágyakozott. Hiszen Ady maga is sokat harcolt az Úrral, de eljutott oda, hogy letegye a fegyvert; lelke mélyén mindig a békére vágyott.” – fogalmazott, igehirdetése zárásaként pedig felolvasta a verset. 

Az igei szolgálatot követően a tasnádi diákok, és a Hepehupa citera-, valamint furulyacsoport tartalmas, verses-zenés összeállításukat mutatták be, majd egy másfajta, rendhagyó szolgálat következett — Marosán Csaba kolozsvári színművész mondhatni visszajáró vendége az Érmindszenti zarándoklatnak, most fiait is hozta magával, s mint felidézte, első alkalommal 19 évvel ezelőtt, zilahi gimnazistaként a kórussal jött Ady-főhajtásra. Az Intés az őrzőkhöz című összeállításának középpontjában ugyan Ady Endre állt, de nem csak rá emlékezett, hiszen 2023 irodalmilag egy különleges év — a 200 éve született Petőfi, Madách Imre és a Himnusz mellett többek között Csokonai Vitéz Mihály születésének 250. évfordulója is —; idézte Márai Sándor Halotti beszédét és Tamási Áron erre írt válaszát, Radnóti Miklóst, Dsida Jenőt, Reményik Sándort, összeállítását pedig Ady nem csak karácsonykor aktuális, karácsony című versével zárta.

A főhajtás a szülőház udvarán ért véget, ahol Marosán Csaba szavalatát követően a kegyelet koszorúit helyezték el a szobor talapzatán. 

Szabó Kinga Mária

SZÓLJON HOZZÁ FACEBOOKON!