„…ha elveszted, megkapod...”

János evangélista szavai ezek, amelyek arra figyelmeztetnek így új év kezdetén, hogy amit a múltban elveszítettünk, azt a jövőben talán megkaphatjuk, mert új év elején sokan döntenek az újrakezdésről, vagy legalább tervezik azt. Az újrakezdés talán nem is újrakezdés, hanem valaminek egy más szinten történő folytatása. Ám újrakezdeni csak akkor lehet, ha valami befejeződik. Befejezni valamit nem egyszerű dolog. Aki házat épít, sohasem mondhatja, hogy kész, mert mindig alakít, szépít rajta valamit. Új év elején, amikor az ember számba veszi a múltat, felméri mi az, amit elveszített, igyekszik felmérni azt is, mi az, amit visszakaphat. Keresi a helyét, kutatja élete további lehetőségeit, mert tovább kell mennie a saját útján, lehet egy másik úton. Ott van a szándék az újrakezdéshez, de ott van a bizonytalanság, a félelem, mert lehet hinni és reménykedni, de nem lehet előre látni a célt. Az újrakezdés előtt világossá kell tenni a múltat, szembe kell nézni a valósággal. Újrakezdeni csak tiszta lappal lehet, más szinten, más energiákból, a saját erőből, de sohasem egyedül. Minden befejezés fájdalmas, és minden újrakezdés nehéz. Olyan világban élünk, amikor kevés ember próbál meg szembe nézni a valósággal. Legtöbben a könnyebb utat választják: a mások tanácsát, a televízió reklámjait, a politikusok ígéreteit, a közvélemény–formálók hamis kutatási eredményeit. 2015 látszólag nyugodt évnek ígérkezik: nem lesznek választások, a hatalom nem fog különösebb párbeszédet folytatni az emberekkel, de növekedhet a szegénység, ebből következően erősödhet a széthúzás, újra előkerülhet „a magyar kártya” és folytatódni fog a teremtés óta tartó hatalmi harc. Ezentúl is mint mindig a kisember fogja a rövidebbet húzni. Visszatérve az alapgondolathoz: „…ha elveszted, megkapod...”. Megkapod, ha képes vagy lezárni a múltnak hibákkal megromlott részét, és képes vagy mindent úgy újrakezdeni, hogy ne az legyen a cél, hogy megérje, hanem, hogy jó legyen.

Elek György