Gellért Sándor vers- és prózamondó verseny, huszonkilencedik alkalommal

Mint minden egyes alkalommal, a verseny előtt a résztvevők Gellért Sándor sírjához zarándokoltak, ahol  nt. Korda Zoltán lelkipásztor tartott Istentől eredő, Istenig hatoló áhítatot. Ezt követően Bu Juliánna, Gellért Sándor kedves tanítványa, a hálás diák, emlékezett, elmondván, hogy máig tartó útravalót kapott irodalom-, vers-, nemzetszeretetből a hagyományoktól eltérő, de nagyon hatásos, emberi oktatási módszer és személyes példán keresztül, majd Gellért Ágnes, a költő lánya mondta el édesapjához írt megható versét, valamint a Lippáról érkezett Czernák Ferenc Lajos — a Gellért-versenyek örökös résztvevője — szavalta el Gellért Sándor Mennyországban című versét, s a fizikai főhajtás a kegyelet koszorúinak elhelyezésével zárult.

A versünnepnek a Kálvin János gyülekezeti ház adott otthont —  Horváth István Radnóti-díjas versmondó Himnusz szavalatát követően nt. Gellért Gyula nyugalmazott lelkipásztor esperes tartotta meg emlékbeszédét, méltatva a szigorú de igazságos édesapát, a tanárt, a versmondót, műfordítót, költőt, azt sem hallgatva el —  hiszen, mint gyermeke, a legközelebbről látta —,  hogy nagyon sok méltatlan sértés, kiszorítás érte mind éltében, mind halála után.

A folytatásban Debrenti Katalin balladákat énekelt, kedves szép hangja mindenkit elbűvölt; a Nezezon Dalma asszony által vezetett Barátság Nyugdíjas Klub népdalkórusa énekelt, többek között Gellért Sándor kedvenc népdalát is, citerán kísért Tamás Tibor.

“Szeretettel és tisztelettel köszöntök mindenkit, aki 2022 adventje küszöbén, amikor a fény, a szeretet, a Megváltó megszületését várjuk, az anyanyelv oltárához zarándokolt, tanúbizonyságot téve a magyar nyelv nemzetet megtartó erejében való hitéről, a magyar irodalomhoz kötődő szeretetéről . Köszönöm a Szatmár-Láncos Református Egyházközség lelkipásztorának, Korda Zoltán tiszteletes úrnak és kedves feleségének, Korda Ildikónak azt a hatalmas és önzetlen segítséget, amellyel családias, meghitt otthont teremtettek rendezvényünknek. 
A magyarság hatalmas érték, ám egyben hivatás és küldetés is. Semmivel sem pótolható vagy helyettesíthető, nélküle szegényebbé válna a világ s az emberi szellem. A magyarság legfőbb célja, feladata, hogy legyen, mert lennie kell! Szeretnünk kell földünket és fajtánkat, mert a miénk. Szeretnünk kell magyarságunkat, mert ez a sorsunk. Szeretnünk kell múltunkat, javainkat, , hagyományainkat és művészetünket; mindazt, amit népünk alkotott: mert nincs más kincsünk ezen a világon! De legfőképpen nyelvünket, amely összeköt minden magyarral, éljen az bárhol a világon, összeköt nappalt és éjszakát, hiszen magyarul álmodunk, összekapcsol az imára kulcsolt kezeken keresztül eget és földet, embert és Istent, hiszen magyarul imádkozunk. Szeretnünk kell nyelvünket, óvnunk, hiszen “a nyelv ma nékünk végső menedékünk”, nemzetünk megmaradásának feltétele.
A magyar nyelv egyetlen darabból álló terméskő, amelyen az idők viharai karcolást sem ejtettek. Nem szorul senkire, nem kölcsönöz, nem alkudozik, nem ad és nem vesz senkitől. E nyelv a nemzeti önállóság, a szellemi függetlenség legrégibb és legfényesebb emléke. Aki megfejti, az isteni titkot boncolgat. Aki védi, ápolja, gondozza, szolgálja,  nemzete megmaradását segíti, szent feladatot teljesít, amely Istentől rendelt munka és kötelesség.” — fogalmazott versenynyitó ünnepi beszédében Veres-Kupán Enikő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az Árpád Egyesület elnöke. Mint hangsúlyozta, a Gellért Sándor szavalóverseny azoknak a palackpostája lehet, akik egyszerre mernek és tudnak erkölcsi és esztétikai öntudatunk kovácsaivá válni.

Mint ismeretes, a Gellért Sándor vers- és prózamondó verseny célja a Magyarországon kívüli magyar irodalom, a népköltészet és az egyetemes magyar irodalom népszerűsítése, anyanyelvünk ápolása, beszédünk csinosítása, a tiszta szép magyar beszéd iránti igény felébresztése és ébren tartása. 
A versenyzők egy szabadon  verset   vagy   prózát adtak elő    a   Magyarország   határain   kívüli   magyar irodalomból, valamint egy ugyancsak szabadon választott verset vagy prózát az egyetemes magyar  irodalomból, amelybe beletartozik mind a Magyarország határain kívüli magyar irodalom, mind a népköltészet minden műfaja.
A zsűri minden szavalatot 1-től 10-ig pontozott a szép magyar beszéd, valamint az előadás művészi hatása alapján — Márk-Nagy Ágota, Horváth István, Dénes László, Sárándi Annamária és Besenyődi Judit értékes útbaigazításokkal, építő jellegű kritikákkal segítették a versenyzők további versmondói pályáját, karrierjét. A legtöbb esetben apró kritika mellett, csak dicséretet fogalmaztak meg.

A XXIX. Gellért Sándor vers- és prózamondó verseny első díját Vajda Rita (Nagykanizsa), második díját Fülöp Katalin (Zalaegerszeg), harmadik díját pedig
Kánya Antalné (Nagykanizsa) kapta. 
A versmondók díja szintén Fülöp Kataliné, míg a közönség díja Nezezon Dalmáé ( Szatmárnémeti) lett.

A Szamos kulturális folyóirat és a Szamos Diákirodalmi Kör három különdíját Kádár Adrienn, Ambrus Krisztina és Bors Hajnalka vehette át. 
Különdíjakat ajánlottak fel a Gellért család tagjai, 10 versenyzőt jutalmazott az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, 5 versenyző az Árpád Egyesület különdíjának birtokosa lett,
A Testplay.ro  magyar társasjátékokat forgalmazó és játékesteket szervező cég két díjazottja meghívhatja 12 barátját egy 350 lej értékű játékestre.
Keresztesi Monica festőművész két alkotásával Bu Juliánna és Kádár Adrienn lett gazdagabb.

“Kívánom, hogy a magyar nyelv iránti szerelem tüze soha ne aludjon ki lelkünkben, kérjük Istent táplálja a továbbiakban is és a nyelv ápolásához leljünk mindig kellő állhatatosságot , elkötelezettséget és önfeláldozást. ” – fogalmazott zárógondolatában Veres Kupán Enikő, megköszönve a versenyzők szereplését, a zsűri szolgálatát, és a közönség megjelenését.

Hírszerkesztő