Fordított generációváltás

„Bezzeg az én időmben!” — hányszor sóhajtottak fel így a felnőttek, ha azt tapasztalták, hogy a fiatalok már nem úgy éltek, mint ahogy ifjúkorukban a szüleik és a nagyszüleik. Hosszú századok után most jött el az az idő, amikor már nem szokás megjegyezni, hogy: „Bezzeg az én időmben!”, sőt, az idősebbek kezdik utánozni a fiatalokat, megpróbálnak felzárkózni hozzájuk. Ennek egyik oka, hogy már nem a fiatalok tanulnak az idősebbektől, hanem fordítva. Ez a hit, ez a tudat kezd elfogadhatóvá válni, holott ez csak a látszat, a valóság sokkal mélyebben van, amit csak az vesz észre, aki keresi, kutatja azt, meg akarja tudni, hogy mi miért van, minek mi az oka. Az emberek — kortól függetlenül — szabadságra vágynak: mindenben ők akarnak dönteni, nem akarnak függeni senkitől, semmitől stb. Viszont az, amit ma szabadságnak neveznek, nem más, mint a rendszertelenség, azoknak a szabályoknak a felrúgása, amelyek nélkül látszólag meg lehet tenni kisebb-nagyobb lépéseket, el lehet érni kisebb-nagyobb sikereket, eredményeket, de hosszú távon nincs esély az önmegvalósításra és a közösségi beilleszkedésre sem. Tény, hogy az idősebbek sok mindenben lemaradtak a fiataloktól, de nem lehet megfeledkezni arról, hogy a fiatalok akarva-akaratlan az előttünk járó generációk modelljeit és mintáit követik, anélkül, hogy abban bármilyen tudatosság lenne. Hosszú távon azok érnek el sikereket, akik nem arra törekszenek, hogy elvágják maguk mögött a kötődéseket, hanem azokhoz az emberi mintákhoz, amelyekre az életük épül, hozzáadnak valamit. Ha nem ezt teszik, ha gyökértelenekké válnak, képtelenek lesznek talpon maradni, lebegni fognak a sehonnan sehova vezető semmiben. A ma sokak által vágyott szabadság egy olyan rendszertelenség, ami sok helyről kirekeszt és sok helyre nem fogad be. Az elmúlt generációk mintái most érnek be, ugyanakkor most alakulnak ki a jövő generáció mintái. Mindenki számára adott a lehetőség, hogy megjavítsa azt, amit az elődök elrontottak, hogy pozitív minta lehessen az utódai számára.