Fitogtató

Akinek nem inge, ne vegye magára, mondja a népi bölcsesség.

Torlódás az úton, két autós cseveg a szatmári főtér közepén, kezük ökölben, ahogy felemelt középső ujjukkal közlik egymással a mondanivalókat. Való igaz, hogy korunk közlekedése állandó fejlődésben van, de ki tudja miért, legfontosabb tényezője, a benne részt vevő gépkocsivezető pont ellenkezőleg, az elfajulás biztos jeleit mutatja mindinkább. Szép kis városunkban egészen biztosan, mert ha nem így lenne, nem látnánk mind több „neandervölgyit” a nagy fekete gépkocsik, de sokszor a bérautók kormánykerekénél is. A szatmári kőkorszaki persze honnan is tudhatná, hogy a gépkocsizás egy közösségi játék, ezért aztán napjaink közlekedése roppant színes és egyedi jellegű, élmény- és adrenalindús a javából, mondhatni egy kis közlekedési tájegység saját törvényekkel. Gépkocsizó való világunk értékesebb „gyöngyszemeit” hasznos talán csokorba is kötni, hogy az erre vetődő tudatlan idegen tanuljon, okuljon belőle, és ne a száját tátsa elképedésében.

Nos hát! Egyirányú utcából balra a jobb oldali sávból kanyarodj, ha nem használod za irányjelzőt sem, vigyoroghatsz eleget, hogy a mögötted jövő a széélvédőbe fejel. Alapgyakorlat, hogy a nagy útkereszteződésekben az üres, jobbra kanyarodó sávból zöldre váltáskor egy látványos repülőrajttal a középső sávban feltorlódott kocsisor elé vágj, ezt még az ott cövekelő rendős is elismerő hümmögéssel szokta nyugtázni. Isten ments, hogy a leállást valaha is jelezd, hisz az csak tompítaná a mögötted jövő figyelmét, így viszont még abban is segíted, hogy szókincse színesebbé váljék. Ha van egy csepp ízlésed, csakis a járdára, a gyalogátkelőhelyre, más kapuja elé, vagy a tiltó táblánál parkolj le, és lehetőleg átellenben egy másik autóval, ezzel már leplezheted, hogy nem idevalósi vagy. Ha a főtéren van dolgod, a parkoló autók mögött állj meg keresztbe, még ha van is arrébb üres parkoló, lesz persze, aki káromkodik ezért, de figyeld csak meg, hogy már elismerő pillantások is pásztáznak. Azt mondani sem kell, hogy esti megállásnál a városi fényt hagyd bekapcsolva, hisz a szembejövő elvakításával elévülhetetlen érdemeket szerezhetsz. A szokásjog szerint elinduláskor ne lacafacázz, csak ereszd meg lazán, ne jelezz, és ne nézz a tükörbe, hiszen az tönkretenné a játék izgalmát, szépségét, és a hátulról jövő sem érné el a kellő adrenalinszintjét. Ha belevaló ember vagy, a körforgalomban a be- és kilépést ne jelezd, a közlekedők éberségének a szinten tartása kutyakötelességed neked is, nem beszélve arról, hogy így az anyukád is említésre kerül.

Ha mókás utad során a rend őrét látod, csak semmi izgalom, nem mozdul ő rá az ilyen apróságra, és csak hogy tudd, a rezzenéstelen arc és a semmit fürkésző tekintet mögött őt is epeszti a buja vágy, hogy mihamarabb a pedálra taposson.

Szatmár utcáin ha nőddel autózol, kiszállása előtt az út közepén szokás megbeszélni a továbbiakat, kellően fogékony nézők akár tapssal is jutalmazhatják mutatványodat. Azt nagyon jegyezd meg, hogy mobiltelefonozni mifelénk csak vezetés közben illendő, ha igényes vagy, a készüléket még akkor is a fülednél tartthatod, ha éppen nem is beszélsz. Fontos, hogy meg ne állj soha telefonálni, mert még megláthat valaki, aztán magyarázkodhatsz eleget az elmegyógyászaton. Na és a sárga villogtatás! Ha zavart kavarsz valahol, kapcsold csak be nyugodtan a vészjelzőt, a villogtatásnak nálunk már társadalmi rangja van, gyalogos, autós, rendőr megnyugodva és kellő megértéssel néz majd, hogy ja, az más! Mikor kettős záróvonalat látsz, akár a hídon is, hagyd csapongni a képzelőerődet, hágd csak nyugodtan át, vedd a lábad közé, keringőzzél rajta, sokat javíthat ez a megítéléseden. A végére maradt az a kedves népi hagyomány, hogy nálunk roppant sikkes a gyalogátkelőn gázolni, szórakozhatsz aztán, hogy a rendőr előbb a szétlapított gyalogost szondáztatja meg. Egy dolog van csak, amitől nagyon őrizkedj, útjainkon meg ne próbálj a régi, nevetséges szabályok szerint autózni, mert állandó zaklatásban lesz részed, rádtülkölnek, átszólnak, mutogatnak, és a nevetség tárgyává tesznek.

Iparkodj hát, kedves idetévedt autós, hogy mind e nemes dolgot a magadévá tedd, és a véreddé is váljon, akkor aztán nagy élvezettel autózhatsz a tájon, akár közhírré is téve, hogy immár te is tagja vagy a civilizálatlanul, faragatlanul, önzően és önkényesen közlekedők szatmári klánjának, melynek fekete autós, tarolt hajú, böhömnagy (XXXL) vezéregyéniségei jelentik és diktálják a törvényt.

Csiklandozó gondolat, hogy jó lenne talán kiadni egy rendhagyó szatmári közlekedési könyvecskét, akár EU-s terjesztésre is, ide csalogathatná az izgalom- és kalandhajhászokat, de krimiként is megállná a helyét, más tájak emberei hátborzongva és körömrágva forgatnák a lapjainkat. A lazábbak azonban, olvastán, a hasukat fogva az elfojthatatlan röhögéstől a földön fetrengnének.

Tisztelettel,

Dr. Zagyva Miklós