×
2022. 01 24.
Hétfő
Timót
-12 °C
Derült
1EUR = 4.94 RON
1USD = 4.36 RON
100HUF = 1.38 RON
Publicisztika

Figyelmen kívül hagyott látszatintézkedések

2020.07.13 - 15:40
Megosztás:
Figyelmen kívül hagyott  látszatintézkedések
Árpád és a felesége több mint negyven éve rendszeresen járnak a strandra. Az 1980-as években kezdték, amikor az egyik orvos azt mondta nekik, hogy a víz jó hatással lesz az egészségükre.

Akkor még fiatalok voltak, de az orvos figyelmeztette őket arra, hogy nem kell megvárni, amíg a betegség megjelenik, ha meg lehet előzni. Mentek, amikor csak tudtak, ha úgy gondolták, sorban álltak miccsért és sörért, nem panaszkodtak akkor sem, ha volt rá okuk, tudták, hogy úgysem az ő panaszuk fogja megváltani a világot.

Az 1989-es változások után a strandon is változások jöttek. Volt olyan időszak, amikor egyáltalán nem lehetett strandra járni, ilyenkor keresték a lehetőségeket, hogy hova menjenek, lett volna hova menni, de itt érezték volna jól magukat a megszokott helyen, ahonnan bármikor haza lehetett menni. Árpádék akkor érezték jól magukat, ha ismerősökkel találkoztak, fürdés és napozás közben beszélgettek a világ és a maguk ügyes-bajos dolgairól. Mindig kíváncsiak voltak arra, minek a következménye, vagy mi az oka annak, hogy egyesek egyedül töltenek el órákat. Ennél is különösebb az, amikor férj és feleség hosszú időn át nem szól egymáshoz.

Árpád és felesége ott ülnek a vízparton, nézik a körülöttük zajló életet. Vannak, akik megpróbálják betartani a szabályokat, a fizikai távolságtartást, a maszk használatát, valahogy mégsem sikerül. Maszkkal az arcon fürödni és úszni nem igazán lehet, mint ahogy az sem megoldható, hogy az emberek ne kerüljenek túl közel egymáshoz a vízben.

— Olyan ez — mondja Árpád a feleségének —, mint amikor hallgatólagosan fogadnak el törvényeket. Itt is úgy teszünk, mintha minden rendben lenne, de közben látjuk és tapasztaljuk, hogy nem úgy van. Érdemes komolyabban elgondolkodni ezeken a dolgokon: miért hallgatjuk el azt, amiből akár problémák is lehetnek? Mindenki igyekszik megőrizni annak a látszatát, hogy minden rendben van, pedig tudjuk, hogy ez nem igaz. Így van ez minden területen. Azok, akik a szabályokat hozzák, tudják, hogy ezek betarthatatlanok. A látszattörvények betartása ellenőrizhető lenne, ellenőrzik is, de vigyáznak arra, hogy legyen ott az emberekben a félelem — akik félnek, azok próbálnak visszahúzódni —, ha nem mások egészségének a megvédéséért, csupán a magukéért, ami védelmet nyújthat másoknak is.

— A törvényhozók azért engedékenyek — jelenti ki Árpád felesége —, mert valamilyen módon működtetni kell a gazdaságot, ha nem akarják, hogy megélhetési szinten is gondok legyenek. Az életszínvonal úgy-ahogy növekedett. Láthattuk, milyen nagy volt a pazarlás és milyen nagy még ma is. Az emberek hozzászoktak ahhoz, hogy sok mindent megkaphatnak, sok mindent megszerezhetnek, sokfelé eljuthatnak sokkal kisebb erőfeszítéssel, mint ahogy azt a mi fajtánk elképzeli. Nekünk sokszor gondot jelent eljutni a strandra, mások nem akarnak idejönni, mert ezt kicsinyesnek tartják. Ahhoz, hogy a gazdaság élénküljön, túl kell nézni a szabályszerűségeken. A bolti eladó kirak néhány látványos dolgot, amire felfigyelünk, de az nem jelent biztonságot. Hasonlóképpen tesznek azok is, akik teraszokat működtetnek, akik a közszolgálatban tevékenykednek, hasonlóképpen tesz mindenki. Itt, a strandon is belépéskor megmérték a lázunkat, megkövetelték, hogy tegyük fel a maszkot, de azóta azt csinálunk, amit akarunk, de mit is tehetnénk mást?

Árpád mégsem tud belenyugodni a látszat-óvintézkedések gyakorlatba ültetésének a módszereibe:

— Megértem én, hogy a gazdaságot működtetni kell, hogy nem lehet mindenkit meghatározatlan időre bezárni, azt is megértem, hogy az embereknek szükségük van a szabad mozgásra. Azt viszont nem értem meg, hogy nem ért meg a világ olyan helyzetek kezelésére, amiktől a saját és a körülötte élők egészsége függ. Nem a látszatát kellene kelteni annak, hogy védekezünk a megbetegedés ellen, hanem védeni kellene egymást, mert az egymást védés kölcsönös: ha védjük magunkat, védünk másokat is, ha védünk másokat, védjük magunkat is.

András és a felesége a medence szélén ülnek. Az állukra engedik a maszkot, mert a nagy hőségben nem kapnak levegőt. A medencében úszkálók gyakran egymásnak ütköznek, kicsapják a vizet a medence szélén ülőkre. Kevesen gondolnak arra, hogy a sok apró mulasztás miatt jöhet egy rendelet, melynek alapján újra bevezetik a kijárási és utazási korlátozásokat. Akkor majd elkezdjük másokban keresni a felelősöket.

Elek György

Cookie