×
2022. 10 07.
Péntek
Amália
9 °C
Borult idő
1EUR = 4.94 RON
1USD = 4.99 RON
100HUF = 1.17 RON
Publicisztika

Farsang végén a valóságra vágyva

2021.02.18 - 18:05
Megosztás:
Farsang végén a valóságra vágyva
Véget ért a farsang. Nem voltak farsangi bálok, az iskolákban nem szerveztek farsangi rendezvényeket, a hagyományőrző csoportok pedig online eseményeket hirdettek, a laptopon vagy a telefonon lehetett bekapcsolódni egy-egy olyan farsangi szokásokat bemutató közvetítésbe, melyek — valljuk be őszintén — nem voltak vonzók a nézők számára.

Néhány perc múlva lehetett látni, hogy folyamatosan hagyják el a követők az eseményt. Végül is érthető. Ott állt a kamera előtt két személy, akik ugyanazt a betanult szöveget mondták el, amit az elmúlt évek farsangi időszakában élőben adtak elő. Akkor sem volt egy nagy élmény. Nem volt más választás, végig kellett szenvedni, mert vagy egy iskolai osztályban történt, vagy szervezetten ment el az osztály valahova.

A szervezők beismerik, hogy sikertelen a tevékenységük — mi mást tehetnének —, a tényeket ki lehet magyarázni, de a sikertelenséget semmiképpen sem lehet sikerként elkönyvelni. Olyan élethelyzetben vagyunk — mondják a szervezők —, amikor minden lehetőséget ki kell használni arra, hogy ne maradjanak el a hagyományos rendezvények, mert ami egyszer elmarad, azt nagyon nehezen lehet újraindítani. Nagy kár lenne elengedni azokat a szálakat, melyeket eddig sikerült magunkkal húzni; a szálakat, melyek mellett visszamehetünk évtizedekre, visszatekinthetünk évszázadokra, azonosítani tudjuk indulásunk helyét és az utat, melyen elhaladtunk.

Szép ez így elmondva, bizonyítéknak is tekinthető, mégis át kell gondolni, mi van a szavak mögött. Át kell gondolni, hogy a szálak, melyeket magunk után húzunk, mennyivel fontosabbak a jelen történéseinek a kibontakoztatásánál. Elmaradtak a farsangi bálok, elmaradtak az iskolai farsangi rendezvények, elmaradt sok olyan esemény, amit eddig fontosnak tartottunk, meg sem fordult a fejünkben, hogy megfeledkezzünk azokról, de gondoljuk át, milyen mértékben változott meg ettől a gondolkodásmódunk, az életstílusunk, a viselkedésünk, a dolgokhoz való hozzáállásunk… Az elmúlt években még szerveztek farsangi rendezvényeket, de milyen következtetésre jutunk, ha felmérjük, mi maradt meg azokból a diákok emlékezetében? Nagyon sokan kóstolták a farsangi rendezvényeken a nagymamák által sütött farsangi fánkot, de nézzük meg, mi maradt meg ebből a mára felnőtté vált fiatalok hétköznapjaiban! Ezek a mára anyukákká vált egykori farsangoló diákok megsütik ugyan a farsangi fánkot, de nem a nagymama receptes könyve alapján, hanem valamelyik népszerű főzőműsorból ihletődve.

Ha megkérdezzük a diákokat, hogy hiányoznak-e számukra a farsangi rendezvények, szinte minden diák azt válaszolja, hogy igen. Hiányzik az otthonról való kimozdulás, hiányzik a közösség, egy kis hangoskodás és rosszalkodás, hiányzik a farsangi fánk is, viszont senkinek sem hiányoznak a nagy előadások. Nem hiányzik, mert a gyerekeknek és a fiataloknak nem a nagy megmondó emberek leckeszerű kioktatására van szükségük, hanem a hétköznapi és az ünnepi események megélésére.

Farsang idején szokás volt álarcot ölteni. Szokás volt eltakarni az arcot, a testet, mindent, amit el lehetett takarni az életből. Egyetlen részt nem lehetett álarc alá rejteni: a valóságot hordozó szemet. Minden farsangi rendezvény úgy ért véget, hogy a résztvevők ledobták az álarcot, a maskarát, és megmutatták a valóságot, amit a szem már amúgy is sejtetett. Idén már jóval farsang előtt maszk takarja el az arcokat. Vannak emberek, akik úgy mennek el az utcán egymás mellett, hogy nem tudják, kivel találkoznak. Esetleg sejtik. Valamennyien várjuk, hogy véget érjen a farsang, ledobhassuk a maszkokat, mert jó lenne újra visszakerülni a valóságba. Egy olyan valóságba, melyben semmit sem kell álarc mögé rejteni, senkinek sem kell farsangi vagy álruhában járnia.

Elek György

Cookie