Ezren szavalták az Őszi-téli dallamokat

A szatmárnémeti magyar tannyelvű iskolák diákjai gyűltek össze április 11-én 11 órakor a Coposu sétányi rendezvénygödörbe, hogy az április napsütésben együtt szavaljanak a magyar költészet napja alkalmából.

A választás idén Kovács András Ferenc, Kossuth -díjas, tavaly elhunyt, szatmárnémeti születésű költő egyik versére esett, az ő Őszi-téli dallamok című költeménye jelentette ez alkalommal a magyar költészet napi tiszteletadást.

A ceremóniamester Frumen Gergő, a Harag György Társulat színművésze volt, a diákok közé vegyült verset szavalni és fiatalodni polgármester, megyei tanácselnök és parlamenti képviselő. A színművész segített a szavalóknak a szavalásban elmerülni, a költeményt megérteni:
„Nehéz versről van szó, bár könnyű versnek tűnik. A mulandó életről szól és nagy kérdést jár körül, arra keresi a szerző a választ, hogy mi szükség a művészetekre ha úgyis meghalunk?” – mondta. Frumen útmutatót is adott a helyes szavaláshoz, tényleg beleélhette magát a versbe minden egyes szavaló.

A rendezvénygödör teljesen megtelt a szavalásra érkező diákokkal, akik papírról és telefonjukból olvasták a fennhangon elszavalt verset, több mint ezer fiatal és tanáraik vettek részt ezen a rövid, de tartalmas, magyar költészet napi eseményen.

Kovács András Ferenc: Őszi-téli dallamok

Ki nyárból őszbe ballag át,
Sugárból szőne balladát -
Fölötte tépett, őszes ég,
Vörösbe tévedt szőkeség.

Ki őszből télbe lépeget,
Lehelne szélnek éneket -
Fölötte köd, hó, szent hideg,
S a dallam sem szól senkinek.

Ki tél, s tavasz felé megyen,
Miért töprengjen éneken?
Örökre úgysem tartana
Fölötte dal, se ballada.

SZÓLJON HOZZÁ FACEBOOKON!