×
2024. 03 28.
Csütörtök
Gedeon, Johanna
16 °C
tiszta égbolt
1EUR = 4.97 RON
1USD = 4.61 RON
100HUF = 1.26 RON
H3

„és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig”

2022.05.27 - 12:30
Megosztás:
„és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig”
Hagyományosan a templom három bejáratán vonultak be a ballagók. Fotó: Rácz Ervin
Kétszeresen is aktuális gondolattal búcsúztatták a Református Gimnázium végzőseit a Láncos-templomban megtartott ballagási istentiszteleten az áldozócsütörtöki ige nagyon jó útravaló is, s bár búcsúzásról szól, benne van az örökké együttlét ígérete is.

Zsúfoltságig megtelt tegnap délben a Láncos-templom, ahová — hagyományaik szerint — három külön ajtón vonultak be a végzős osztályok s miközben elfoglalták helyeiket a padokban, nagyon sok szülő, nagyszülő, szeme lett könnytől párás.  
Varga Szilárd Csaba iskolalelkész tolmácsolta az útravalót a ballagó diákok felé: „Jézus pedig hozzájuk lépett, és így szólt: Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Mt 28,18-20)  Jézus búcsúbeszéde biztatott a nagybetűs Életbe való kilépés előtt, felkészítve őket az útra. „Ha rátok nézek, szinte látom Jézus tanítványait — ma féltő szeretettel kapaszkodtok osztályfőnökötökbe és egymásba, de el kellett érkeznie a búcsú pillanatának,  el kell engedjük a kezeteket. A ballagás egyfelől megérkezés, de elindulás is valami új, önálló felé” – mondta. Mint fogalmazott, a szentírás és Isten áldása ott maradhat a ballagókkal, ha hisznek Istenben, meglátják Őt, jóban és rosszban és mindig mosoly lesz az arcukon.. „Egymás megbecsülését  vigyétek tovább” –  hangsúlyozta, majd Ady Endre gondolataival zárta ünnepi prédikációját: „Nem kívánom senkitől, hogy csodás dolgot tegyen, de joggal elvárom mindenkitől, hogy mindig ember legyen.”
Az igehirdetést követően elsőként dr. Király Lajos biztatta a ballagókat, hogy gyakorolják magukat abban, ami t szeretnének elérni. A ballagás az igazi nagy sorsfordulók egyike, benne a búcsúzás fájdalmával — mondta Gál Gyöngyi szaktanfelügyelő, akitöbbet között Böjte Csaba gondolatait hozta: „az élet egy marék aranypor.”, arra kérve a végzősöket: sáfárkodjanak jól a tehetségükkel, az idejükkel, az aranyporral. 
„Pont 20 évvel ezelőtt én álltam a ma ballagó diákok helyén. Emlékszem az izgalomra, a meghatottságra, arra az izgalommal vegyes félelemre, amivel kiléptem egykori iskolám kapuján. A mai napig büszke vagyok arra, amit az iskolámból magammal hoztam: a tudásra, az értékrendre, az ott kötött barátságokra. Ma egy olyan generáció fiataljai ballagtak el, akik már az iskolában kénytelenek voltak megtapasztalni, mit jelentenek a korlátozások. Maszkok és képernyők mögé rejtett arcokkal, egymástól távolságot tartva tanultak, de ezek a korlátok nem megtörték, hanem még erősebbé tették őket. Ma pedig ünnepi keretek között vettek búcsút iskolájuktól, tanáraiktól és egymástól is. Maholnap az érettségin kell bizonyítsanak, utána pedig fiatal felnőttekként indulnak saját útjaikra. Én azt kívánom mindnyájatoknak, hogy legyetek már most nagyon büszkék magatokra, lépjetek ki emelt fővel iskoláitok kapuján, legyetek sikeresek, legyetek bátrak, de legfőképpen maradjatok meg örökre őszinte, igaz embernek.” – pillantott vissza kicsit a múltba Nagy Szabolcs parlamenti képviselő, hangsúlyosan megköszönve a szülőknek, hogy fontosnak tartották keresztény, magyar iskolába íratni gyermekeiket évekkel korábban. 

Semmi felől ne aggódjatok!

Póti Eduárd igazgató tolmácsolta az Aurel Popp Művészeti Líceum iskolaigazgatójának, Nichita-Sulyok Juliának, valamit a Kölcsey Ferenc Főgimnázium iskolaigazgatójának, Pataki Enikőnek, a ballagók számára megfogalmazott üdvözletét. „Hadd kezdjem beszédem egy biztatással, egy olyan biztatással, amit Pál Apostol fogalmazott meg, és a Filippibeli gyülekezethez szólt ezáltal: „Semmi felől ne aggódjatok!” Úgy érzem, ha van egy olyan évfolyam a Református Gimnázium újkori történelmében, akiket biztatni kell, akikre ráfér a biztatás, akiknek el kell mondani, semmi felől ne aggódjatok, azok ti vagytok, drága diákjaink! Az utóbbi négy év, óriási megpróbáltatások elé állított benneteket, hiszen másfél évig gyakorlatilag csak számítógép előtt ülve láttátok egymást. Ezek olyan kihívások voltak, amelyek megpróbálták mindannyiunk kitartását, mindannyiunk akaratát, és nagyon sok esetben negatívan befolyásolták azt a munkát, amit egy pedagógusnak is el kell végeznie. Végre eljött ez a pillanat, amikor igazolódnak Pál apostol szavai: Semmi felől ne aggódjatok soha! Mit tegyetek helyette? Pál apostol erre is megadja a választ: „Imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat a jóisten előtt.” Biztosan mindannyian emlékeztek még, arra, hogyan kerültetek be ebbe az iskolába. Ide vágytatok, vagy csak úgy idecsöppentetek, vagy lehet már nem is emlékeztek rá. Van egy jó hírem: igazából ma már ez nem számít. A mi hitünk, a Református Gimnázium tantestületének a hite azt mondja, akár hitük, akár nem, de véletlenek nincsenek, ti pedig nem véletlenül voltatok itt. Azért töltöttünk együtt, több-kevesebb időt, akár fizikai jelenlét mellett, akár a számítógépek előtt, mert úgy hisszük, hogy amikor ezen az úton közösen elindultunk, akkor a Jóisten ránk bízott benneteket. Megengedte nekünk, hogy kézen fogjunk titeket, és kísérjünk benneteket azon az úton, amit életek ebben a szakaszában szánt nektek. És el kell, hogy mondjam mindannyiunk nevében, hogy bizony ez az út tele volt kihívásokkal. De úgy érzem, hogy számotokra nagyon szép és felejthetetlen pillanatokkal volt tele. Szép volt, számunkra pedig megtiszteltetés. Most viszont elérkeztünk egy olyan útkereszteződéshez, ahonnan mi már nem mehetünk veletek, el kell engednünk a kezeteket, pedig jó volna még tartani. Visszaadtuk kezeteket az úrnak, így mindig lesz ki vigyázzon rátok. Semmi felől ne aggódjatok! Mindig van barát, van társ, aki ideig-óráig mellettetek lesz és segít továbbmenni az úton. Az Úr kegyelme viszont soha nem fog elhagyni.  Ígérjétek meg, hogy jobban fogjátok csinálni, mint mi!” – zárta őszinte felhívással gondolatait. 
A buzdító üzeneteket követően a staféta, pontosabban zászlóátadás következett, majd az oklevelek és elismerések átadásával zárult az ünnepség. 

Szabó Kinga Mária

Négy vakáció lesz, plusz a nyári
Hamarosan itt az őszi vakáció az iskolások számára, de lesz még tél vakáció, síelési szünet és tavaszi szünidő is a nyári nagyvakáció előtt. Lehet, hogy nem is olyan rossz ez a több részre szabdalt tanév így…
Az iskolásokhoz idomul a Transurban. De mikortól?
Az iskolakezdés óta a szatmárnémeti tömegközlekedési vállalathoz érkezett kérések elemzését követően a vállalat finomhangolta menetrendjét, a változtatások főleg az iskolába járóknak kedveznek.
Statikus bicikli lett a sikeres lájkgyűjtésből
„Tulajdonképpen én azt gondolom, hogy elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amikor a statikus biciklinek az eszmei értéke magasan felülmúlta a fizikai értékét, ugyanis tényleg igazi csapat kovácsolódott a tanári karból és a szülőkből.” – meglett a gyümölcse az összefogásnak: lájkversenyt nyert a Refi.