Építészet és hagyomány Ákostól Bogdándig

Utunk Ákos felé vezet, ahol a református templom tornyai már a falu határából hívnak és várnak. Ákos a szilágysági dombok és az alföld peremén, a Kraszna völgyében helyezkedik el. A megtelepedő nemzetségek egyike, az Ákos nem (a név jelentése fehér sólyom) itt alakította ki birtokközpontját és alapított monostort a 12. század második felében. A templomot alapító nemzetség több ágra szakadt és elszegényedett, így a monostor a 15. század második felére feloszlott. A 16. század közepén a környék többi egyházközségével együtt az ákosiak is református hitre tértek. A török-tatár dúlás a templomot is megviselte, 1642-ben leégett, ettől kezdve a hagyomány szerint az új tető elkészültéig, 1732-ig az istentiszteleteket a torony alatt tartották. 1747-ben és 1834-ben újabb károk érik a templomot, ezeket a templom századfordulón végzett restaurálásakor javítják ki, Schulek Frigyes felügyelete alatt.

Figyelemre méltók a templom 18. századi növényi ornamentikás fa ülőpadjai, valamint a 20. század elején készült, nemrég felújított orgona.
Szopor felé haladva egy kis kitérővel Dobrát fedezhetjük fel a dombok ölelésében.
Dobra falut először a 13. század elején említik a források, a Drágffy, majd később a Károlyi család tulajdonát képezi. A falu fellendüléséhez a Károlyi család nagyban hozzájárult, sok magyar családot telepítettek ide Béltekről és Erdődről. A falu református templomát 1795 és 1799 között építették. Az egyhajós épület barokk stílusú tornyával egyszerű, de ugyanakkor méltóságteljes és impozáns. A templom belsejének látványos dísze a meleg színekkel festett famennyezet (1799) és az áttört faragással díszített szószékkorona (1800). A falu határának egyharmada a Kraszna völgyében terül el, a többi pedig a környező dombokon. A hagyomány szerint a falu eredetileg a Kraszna mentén húzódott, de a gyakori árvizek és a török dúlásai miatt felköltözött a dombra. A falu nevét is a dombra költözés legendájához köti a népi emlékezet, a Dobra nevet a „dombra” szóból eredeztetik. A falu felköltöztetése — ha valóban így történt — jó hatással volt a szőlészetre, Dobra híres pincéiről és boráról. Lakosai büszkén vallják, hogy „annyi pince van, amennyi ház a faluban, sőt, még attól is több”.
Visszakanyarodva a főútra Szilágykorond felé vesszük utunkat, itt találjuk megyénk egyik legszebb fatemplomát, a Szent Mihály és Gábor arkangyalok ortodox templomot. A templom építését 1723-ra teszik. A templom eredetileg a falu temetőjének dombján állt, ahonnan 1868-ban a falu közepére költöztették. A költöztetés két évig tartott, fatalpakon húzták ökrös szekerekkel, és „ott tartották az istentiszteleteket, ahol a vasárnap érte”. A 19. század elejére datálható belső falfestményei igen figyelemreméltók.

Az előcsarnok nyugati falán az utolsó ítélet témáját dolgozták fel. A túlvilág és a vétkesek bűnhődése a bükki templomok falára a néphit elképzelései szerint a démonokkal teli, „pokolbeli munkaként” van fölfestve. A főalak Lucifer, aki a földi életben elkövetett bűneikkel vádolja a lelkeket.
A következő úti cél Bogdánd a maga gazdag történelmével és hagyományaival. Bogdánd a Drágffy család birtokaihoz tartozott, 1703 után a Wesselényi családhoz került. A falu látványosságai közt megemlíthetjük a református templomot — ami a fellelhető adatok alapján az 1470 körüli időkben már állt —, valamint a Kőtető hegycsúcson a 20. század elején még kivehető „vár” maradványát is. A látogatható látványosságok közül kiemelhető a bogdándi Sipos László Magyar Néprajzi Múzeum. A házat 1880–1885 táján építették a Szilágy megyei Szilágyfőkeresztúrról származó mesterek. Múzeummá 1997-ben alakították, és az alapító, Sipos László nevét viseli. Az épület a 19. század tövisháti építészetére jellemző, módosabb parasztház.

Az itt berendezett kiállítás néprajzi tárgyakat mutat be, különösképpen szöveteket, háztartási eszközöket, valamint néhány helytörténeti vonatkozású tárgyat.
Ezeknek a falvaknak a bejárása egy tökéletes hétvégi program lehet, amelynek varázsát az elmúlt évszázadok szatmári életének nyomai adják.

Fetykó Amália Erika,Kulturális Turisztikai Iroda, Szatmár Megyei Múzeum

Fotók: A Szatmár Megyei Múzeum kiadványai és fotóarchívuma