Emlékezés az aradi vértanúkra Németiben

Kiss József lelkipásztor Jeremiás könyve 33. részének 9. verse alapján hirdette az igét vasárnap délelőtt: „És ez a város lészen nékem híremre, nevemre, örömömre, tisztességemre és dicséretemre e földnek minden nemzetsége előtt, akik hallják mindama jót, amelyet én cselekszem velök, és félni és rettegni fognak mindama jóért és mindama békességért, amelyet én szerzek nékik!” Isten ismeri a sebeinket. Nehéz az a fájdalom, amit hordozunk, de Isten jön a kötéssel és a gyógyírral. Békesség és hűség kincsét adja. Isten elénk állítja Krisztus áldozatát és őseink, hőseink áldozatát, hogy a magunk helyén ebből erőt merítve mi is végezzük feladatunkat, közösségünkben, gyülekezetünkben, családunkban tudjunk szolgálatot vállalni magyar népünkért, református anyaszentegyházunkért, hogy Isten nevére áldás, mireánk pedig áldás várjon” — fogalmazott.
Az igehirdetést követően a németi ifjak szolgálata emlékeztetett. Elhangzottak az aradi vértanúk utolsó mondatai is. „Jaj, de búsan süt az őszi nap sugára,/ Az aradi vártömlöcnek ablakára./ Szánja azt a tizenhárom magyar vitézt,/ Ki a tömlöc fenekén a halálra kész…” — csendült fel az ének, majd azt követően verses és zenés összeállítás következett a gyülekezet ifjaitól.