Elve az, hogy önmagához képest fejlődjön

Kiss Krisztián a Máramaros megyei Koltóról került az általános iskola után Szatmárnémetibe, és jutott be a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumba. Elmondása szerint már általános iskolában nagy érdeklődést tanúsított a matek iránt, így egyértelmű volt számára, hogy matematika-informatika osztályba jelentkezik. „Mivel az informatikát intenzív óraszámban tanultam, így ez a tantárgy is nagyon hamar a szívembe férkőzött, és a matek mellett kedvencemmé vált. E két tantárgy versenyein rendszeresen részt vettem, néha jelentős eredményekkel, néha pedig csak tapasztalattal gazdagodva. A Szatmáron töltött négy évem során végig a Kölcsey bentlakásában laktam, ami igazán meghatározta a középiskolai éveimet, számos ismeretségre és szoros barátságra téve így szert."

Az online oktatás kétségkívül megannyi kihívás elé állította mind a diákokat, mind a pedagógusokat. Sokan úgy gondolták, hogy a digitalizált tudásátadás a tanulás rovására fog menni, Krisztián azonban előnnyé tudta kovácsolni a szokatlan helyzetet. „Ezt valószínűleg nem sokan mondanák el, de számomra az online oktatás az utolsó egy-másfél évben sokkal inkább volt segítség, mint hátrány. Ez annak köszönhető, hogy a középiskola első 2–3 évében, amikor még elképzelni sem tudtuk volna azt, hogy ilyen körülmények között fogunk majd tanulni, kialakult bennem egy olyan szilárd alap tanulás szempontjából, amire később egyre könnyebb volt építkezni. A fizikai jelenléttel zajló oktatás során megtanultam például, hogyan kell általánosan irodalmi műveket értelmezni, elemezni, vagy hogyan kell egy hosszabb matematikai bizonyítást levezetni. Ezután már nagyon egyszerű volt az új információk segítségével a tudást felhalmozni, még ha arra is voltam kényszerülve, hogy a feltöltött anyagokból tanuljak, itthon. Így a bentlakásra jellemző nyüzsgő élet sem tudta elterelni a figyelmem, tehát az otthonlétnek akadt még egy előnye. Kihívásnak bizonyult viszont, hogy a közösségi kapcsolatok hiánya néha meggyengítette a motivációmat.”

Arról, hogyan élte meg az érettségit, a következőket mondta Krisztián: „Annak ellenére, hogy a legtöbb ember ilyenkor hajlamos túlságosan rástresszelni a dolgokra, részemről egyáltalán nem volt jellemző az izgulás, sem közvetlenül az érettségi hete előtt, sem pedig a vizsganapokon. Az egyetlen dolog, ami miatt verejtékcseppek jelentek meg a homlokomon, az a hatalmas hőség volt, ami szerintem nemcsak nekem, de a társaimnak és a felvigyázó tanároknak sem hiányzott. Az elképesztő meleg ellenére viszont meg tudtam őrizni a nyugalmam és a koncentrálóképességem a vizsgák alatt, tudatosan tudtam beosztani az egyes feladatokra szánt időt, így a legtöbbet tudtam kihozni magamból. Az egyes vizsganapok után pedig egyre jobban esett a tudat, hogy egy lépéssel közelebb került az érettségi vége.”

Mint sok más Szatmár megyei diák, Krisztián is élt az óvás lehetőségével. Mint kiderült, megítélése helyesnek bizonyult, akárcsak más érettségizők esetében. „Szerintem a legnagyobb meglepetést a szatmári diákok számára a román jegyek okozták, amikkel a legtöbben nem voltunk megelégedve. Ez okból sokan óvást nyújtottunk be, így nekem például több mint egy egész ponttal nagyobb lett a román jegyem. Itt persze egyből az juthatna eszünkbe, hogy biztosan azért van ez, mert túl nagy a szigorúság a magyar anyanyelvű diákokkal szemben, viszont szerintem egy teljesen más jelenségről van szó, ami mindegyik tantárgyra érvényes. Ez pedig az, hogy sok javító tanár túlságosan szigorúan veszi a javítókulcsban megadott pontozást, alulértékelve ezzel egy, a javítókulcsban esetlegesen nem szereplő, de alapvetően helyes vagy részben helyes választ. Ez olyan, mintha a véletlenre lennének bízva a jegyeink: akinek több szerencséje van, annak a dolgozata korrekt elbírálásban részesül, akinek pedig nincs, azét lepontozzák. Véleményem szerint nem lenne szabad egy ilyen jelenségnek jelen lennie az oktatásban, főleg az érettségi esetében, ami szinte a legmeghatározóbb a diákok életében” — fogalmazott Krisztián.

Mint kiderült, Krisztián nagyon meglepődött, amikor megtudta, hogy a magyar tagozaton az övé lett a legjobb átlag. „Abszolút meglepődtem. Nem számítottam arra, hogy nekem sikerül a legtöbbet kihozni az idei érettségiből, hiszen sok olyan évfolyamtársat ismerek, aki sokkal több munkát fektetett a felkészülésbe. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy az érettségi jegy lényegében csak egy szám, egyáltalán nem tükröz például olyan értékeket, hogy ki mennyire kreatív, talpraesett, kitartó, amik sok esetben fontosabbak, mint az elméleti tudás. A középiskolai éveimet is az az elv határozta meg, hogy sosem azért tanultam, hogy másoknál jobb jegyeim legyenek, hanem hogy magamnál többet tudjak, és magamhoz képest fejlődjek.”

Ami a terveket illeti, a frissen érettségizett tanuló úti célja a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem. „A kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem Matematika és Informatika Karán fogok tanulni, informatika szakon. Ide a bejutásom már 10. osztály óta biztosítva volt a nemzetközi programozási versenyeken elért eredményeimnek köszönhetően, így az idei felvételi alkalmával 10-es átlaggal kerültem be az egyetemre. Az alapképzés három évig fog tartani, ezalatt reményeim szerint körvonalazódni fog előttem, hogy a programozás pontosan melyik ágával szeretnék foglalkozni a jövőben, a későbbi terveim pedig ettől függnek majd.

Végezetül Krisztián pár jó tanáccsal is szolgált a következő generáció számára. „Mivel sosem voltam a szervezett tanulás mintaképe, ezért ezzel kapcsolatban nem is nagyon tudok tanácsokat adni másoknak. Az idő beosztása valóban egy hatékony módja a tanulásnak, mint ahogy azt sok sikeres tanuló vallja, számomra viszont a nyitottság és a tudatos jelenlét volt a tudásszerzés kulcsa a középiskolában töltött négy év alatt. Ez azt jelenti, hogy a tudásom kb. 80%-át nem a tankönyvekkel kettesben eltöltött idő során szereztem, hanem az osztályteremben, a tanórák ideje alatt. Azzal, hogy tudtam, mikor kell figyelni, és hatékonyan tudtam szelektálni az elhangzott információkat, sok tudás 'ragadt rám', ezzel pedig sok időt takarítottam meg, ami jól jött szabadidő vagy pihenés szempontjából. Tehát talán a legjobb tanács, amit adhatok, hogy találjátok meg azt a módszert, amivel személy szerint a legtöbbet vagytok képesek kihozni magatokból, és hogy mindig legyetek nyitottak a tudásra. Sok sikert nektek az érettségin!”

Kallós András