Élménybeszámoló a 2021-es Erasmus-programról

Három évig tartó projektünk célja, hogy egy olyan színdarabot hozzunk létre, amely felhívja a figyelmet az internet használatának veszélyeire, az emberi kapcsolatokra gyakorolt hatására, továbbá a forgatókönyv megírása mellett a terveink között szerepel eme darab előadása is, diákok által készített díszlet segítségével.
Szerintem a pályázat témája nem is lehetne aktuálisabb, természetesen a vírushelyzet és a bezártság miatt, amelyekkel csomagban kaptunk egy olyan időszakot, amelyet online életnek is nevezhetünk. Az iskolai órák megtartását, a házi feladatok eljuttatását tanárainkhoz, sőt, a barátokkal való kapcsolattartást is online platformokon oldottuk meg. Ez gyökeresen megváltoztatta az életünket, s hiába kezdünk visszatérni a régi kerékvágásba, ez az életmód olyan szinten hozzánk nőtt, hogy nem tudunk teljes mértékben megválni tőle, a mindennapjaink része marad. Pont emiatt van szükségünk arra, hogy megtanuljuk okosan és biztonságosan használni az internetet, s véleményem szerint ezért jön kapóra ez az Erasmus-program.
A tábor első napján, hétfőn játékos feladatok segítségével próbáltuk jobban megismerni csapattársainkat, ami az én esetemben nagyon jól sikerült. Mindegyik játék lényege az volt, hogy egy olyan személlyel dolgozzunk párban, akit nem ismerünk olyan jól, így sok érdekes információ derült ki a másikról. Ezenkívül sziluetteket is rajzoltunk, amelyekre minden nap végén olyan kulcsszavakat írtunk, amik az adott napot jellemezték.
A második napon elkezdtünk dolgozni a projektünkön, egyelőre egy kis információszerzéssel és feladatok megoldásával. Nagyon érdekes volt olyan témákba beleásni magunkat tanáraink segítségével, amelyek nemcsak hozzájuk, hanem hozzánk is legalább annyira kötődnek: internetes zaklatás, személyi jogok megsértése, internetes bűncselekmények stb. Az pedig még jobban tetszett ezzel a keddi nappal kapcsolatban, hogy nemcsak mi, diákok tanultunk meg új fogalmakat, kifejezéseket, hanem a projektben részt vevő pedagógusok is.
Táborunk harmadik napja sikeredett a leghosszabbra és egyben a legmeghittebbre is, hiszen legelső vendégünk Sopoian Renáta pszichológus volt, akivel alkalmunk nyílt nagyon mély és fontos témákat boncolgatni az emberi kapcsolatokról. Igazán tanulságos és szórakoztató pár órát töltöttünk el az illető pedagógussal, akinek kedvessége és közvetlensége nélkül azok nem maradtak volna meg ilyen szép emlékként. Ezután Keresztes Ágnes színművész tartott nekünk foglalkozásokat, amelyek során vicces, interaktív játékokra és improvizációs feladatokra egyaránt sor került. Ágnest nagyon hamar megkedveltük, hiszen ő az első perctől fogva úgy viselkedett velünk, mint ahogy barátokkal, haverokkal szokás, nem akarta megmondani, mit hogyan csináljunk, inkább megpróbált jópofán, viccesen ráterelni minket a helyes útra. A nap lezárásaként elmentünk pizzázni tanárainkkal, amelynek célja szintén az volt, hogy jobban megismerjük egymást. Igazán furcsa volt ilyen hétköznapi módon beszélgetni velük, látni, hogy milyen közvetlenek, ugyanakkor egy nagyon üdítő élménnyel gazdagodtam az étteremben eltöltött idő alatt, hiszen úgy érzem, olyan értékes pillanatoknak lehettem részese, amelyek nem adatnak meg minden embernek.
A negyedik és ötödik nap foglalkozásait is Ágnessel töltöttük, melyek során színészi képességeink fejlesztésére volt lehetőségünk. Rövid jeleneteket találtunk ki, majd előadtuk s végül elemeztük őket. Megbeszéltük, hol hibáztunk, rengeteget tanulva ezáltal nemcsak a színészetről, hanem saját képességeinkről is, amelyekről eddig fogalmunk sem volt. A búcsú szerencsére nem volt könnyes, hisz mind tudtuk, hogy még nagyon-nagyon sokat fogunk együtt dolgozni az elkövetkezendő években. Több platformon is létrehoztunk közös csoportot, és megbeszéltük, hogy azok segítségével tartani fogjuk a kapcsolatot, illetve ötleteket is adunk egymásnak projektünkkel kapcsolatban.
Őszintén szólva egyáltalán nem számítottam arra, hogy ennyire megszeretem ezt az Erasmus-programot, a tábort és a csapattársaimat, akik közül sokakkal eddig nem is találkoztam, de utólag nem tudok elég hálás lenni azért, hogy így történt, és hihetetlen lelkesedéssel várom a további közös munkát ezen a projekten.

Kabos Timea, IX. B