Élménybeszámoló

Amint arról a Szatmári Friss Újság lapszámaiban is írták, október 11-én megnyitották egy napra a Szárazberek—Garbolc között újonnan megépített útszakaszon a Románia és Magyar Köztársaság közötti országhatárt. A „Szatmárnémeti természetjárók” kezdeményező csoport felhívására összeállt kerékpáros csapat még jóval a szalag átvágása előtt érkezett a helyszínre, és lépte át a határt a szokásos okmányellenőrzés után. Az Óvári—Csenger határról jól ismert rendészek szerint mi voltunk az első kerékpáros határátkelők. Ünnepi díszben várta a falu a protokoll-vendégek hadát. A templom körüli központi tér példás rendben és tisztaságban mutatta meg magát. Egy-kettőre bejártuk a kedves kis falut, majd a környékbeli településeket és nem utolsósorban a „Szatmár-Beregi Naturpark” Túr-parti részét. Rendezett folyóparton, bozót nélküli, szépen lekaszált töltésen haladtunk. A kerékpárút még nincs aszfaltozva, csak sóderrel szórták le. A „Bicycle-trace – Két kereken Túrterebestől Magosligetig” európai uniós projekt 2012.12.15. – 2014.11.30. utolsó évére még elég sok a tennivaló a magyar oldalon. A hirdetőtábla szerint a Szatmár Megyei Tanács a vezető partner neve. A rendezvénysátorban meghatottan hallgattuk a Szárazberki Református Egyházközség vegyes kórusának gyönyörű műsorát, amelynek mélységét, lehet, csak mi értettük meg igazán, határon túli magyarok. Társaságunkban tekert egy idősebb úr, aki a '40-es években, amikor Szatmárt bombázták, Garbolcra menekült, és itt vészelte át a nehéz napokat. Túránkon kisebb-nagyobb útszakaszokon katicabogarak egész hadát szállítottuk almazöld pólóinkon, ami külön élményt jelentett nekünk, és jelezte, hogy a civilizáció még nem pusztította ki ezt a rendkívül hasznos és kedves kis bogarat. 67 kilométeres túránk a következő településeken haladt át: Szatmárnémeti—Lázári—Sándorhomok—Szárazberek—Országhatár Magyar Köztársaság—Garbolc—Nagyhódos—Méhtelek—Rozsály—Csengersima kerékpár terelőút—Országhatár Románia—Pete—Pusztadaróc—Szatmárnémeti.

Nagy Gy. Zoltán