Elköszönt Kulcsár Erzsébet

Kulcsár Erzsébet elköszönt a vetési gyülekezettől, ahol huszonegy évet szolgált.

Azt követően, hogy a Szatmári Református Egyházmegye adminisztrációs gyűlésén Kulcsár Erzsébet vetési református lelkipásztornő búcsút vett kollégáitól és az egyházmegye kórusának tagjaitól, vasárnap ünnepi istentisztelet keretében a Vetési Református Gyülekezettől is elköszönt. A nyugdíjba vonuló lelkipásztort a gyülekezet tagjai verses-zenés összeállítással lepték meg, ezzel köszönve meg neki a sokéves fáradságos munkálatot. Az ünnepi istentiszteleten Kovács Sándor esperes köszönte meg Kulcsár Erzsébetnek eddigi munkáját. Kovács Sándor esperes kedves, közvetlen szavakkal köszöntötte kolléganőjét és gyerekkorától fogva jó barátját. Az esperes elmondta, hogy Szilágyzoványban Kulcsár Erzsébet lelkipásztor édesapjának, Németi Rudolfnak sokat köszönhetett teológiai pályafutásának elején, és már akkor olyan baráti kapcsolat alakult ki Erzsébet és közte, ami egy életen át kísérte és kísérni fogja. Az adminisztrációs gyűlésen Máthé Róbert lelkészértekezleti elnök és Nagy Erika missziói előadó a lelkipásztorok nevében búcsúzott, de elmondták, hogy a búcsú nem elválást jelent, mert a lelkészi közösségben mindig otthonra lelhet, és bármikor tisztelettel és szeretettel számítanak bölcs és helyes meglátásaira.

Visszatekintés

Kulcsár Erzsébet 1953-ban született Székelyudvarhelyen, szülei negyedik gyermekeként. Lelkipásztor édesapja, Németi Rudolf a gyermekek taníttatását figyelembe véve költözött a családdal együtt Nagyváradra, azt az áldozatot is meghozva, hogy egy ideig „csak” kántori szolgálatot végzett a zenében és éneklésben is nagyon tehetséges lelkipásztor. Később Szilágyzoványba került a család, ahonnan a fiatal leány a kolozsvári teológiára felvételizett, amit 1973 és 1977 között sikeresen el is végzett. Egy kicsiny faluban kezdte szolgálatát, Kügypusztán, majd férjével, Istvánnal együtt a nagybányai egyházmegyébe került, ahol előbb Fernezelyen, majd Sülelmeden szolgált 1991-ig, ahol tragikus körülmények között elvesztette férjét, így egyedül (az Úr Isten segítségével) kellett felnevelnie két lányát. 1991-től szolgált Vetésen, ahonnan ebben a hónapban nyugdíjba vonul. Búcsúzásképpen szolgatársainak elmondta, hogy habár nem volt irigylésre méltó élete, de mindenkoron hittel a szívében énekelte, vallotta és vallani is fogja: „Az Úr csodásan működik!”