„Elértem, amit ember érhet el”

Pénteken Szatmárnémetiben és Nagykárolyban irodalmi tanácskozással, kiállításmegnyitóval és koszorúzással vette kezdetét a Petőfi és Júlia házasságkötésének 165. évfordulója alkalmából szervezett rendezvénysorozat.

Petőfi Sándort és Szendrey Júliát százhatvanöt éve minden nemzedék és minden rendszer a sajátjának tekinti, minden társadalmi és politikai csoportosulás a maga módján próbálta értelmezni, de egyben mindenki egyetértett: a magyar irodalom legszebb szerelmi költészete született meg az ő rövid kapcsolatukból. Tegnap, a Szatmárnémetiben és Nagykárolyban megrendezett tanácskozáson az előadók nem bizonyos kordivatnak vagy időszerű elvárásoknak megfelelően boncolgatták Petőfi és Júlia kapcsolatát, hanem a versek, az emlékiratok, korabeli feljegyzések, dokumentumok és képanyagok alapján. Így került előtérbe a Petőfi által leírt „szerelem országa”, amit a költő több szemszögből is megközelített. Nehéz összeegyeztetni a versekben található érzelmeket a Petőfi–Júlia történetekkel, hiszen a sok akadályba ütköző kapcsolat kibontakozása, a koltói mézeshetek, majd a forradalmi időszak megpróbáltatásai nehezítették a szerelmespár életét. Az ellentmondásos történetek egy részét sokáig megpróbálták eltitkolni az irodalomtörténészek, a másik részét megszépítve magyarázták, hogy véletlenül se csorbuljon az a mítosz, ami mindmáig övezi ezt a szerelmet. Mert be kell ismerni: függetlenül attól, hogy Petőfi a szabadságért feláldozta a szerelmét, Júlia pedig eldobta az özvegyi fátylat, szerelmük története ma is a legismertebb, a legkedveltebb, a Petőfi–Júlia kultusz ma sem gyengül. Ma is ők azok, akikkel legtöbbet foglalkoznak az irodalomtörténészek, újabb és újabb kutatási eredmények jelennek meg keresett kiadványok vagy könyvek formájában. A tegnapi irodalmi tanácskozáson is olyan kutatási eredmények kerültek feldolgozásra, amelyekkel gazdagodott az irodalomtörténet.

Kiállítás és koszorúzás

Nagykárolyban is megünnepelték Petőfi Sándor és Szendrey Júlia házasságkötésének 165. évfordulóját. 16 órától a Károlyi–kastélyban kiállításmegnyitóval folytatódott a megemlékezés. A tárlatban, melynek címe Emlékezés Szendrey Júliára, értelemszerűen Petőfi szerelmének fényképei, versei, illetve más írásos dokumentumok kerültek kiállításra.

17 órától a délelőtti irodalmi tanácskozás folytatása következett, amelynek keretében Dávid Gyula, Ratzky Rita, valamint Kispálné Lucza Ilona irodalomtörténészek és Németi János történész tartott előadást. A résztvevők ezt követően a Petőfi-szobor elé vonultak, ahol Sróth Ödön, a Kaffka Margit Társaság elnöke és Kovács Jenő polgármester üdvözölte a jelenlévőket, majd néhány szavalat és dal után Dávid Gyula irodalomtörténész, valamint Kovács Sándor, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei közgyűlés alelnöke szólt az egybegyűltekhez. Az esemény koszorúzással zárult.

Szeptember 8-án, szombaton  Erdődön folytatódik a megemlékezés. 16 órától a vár alatti tóparti obeliszknél tartott ünnepi beszédek után a helyi fiatalok előadása, majd koszorúzás következik.

Elek György

Deák Endre