Egymásra épülő nemzedékek

Ha erről ismerőseik körében beszéltek, mindenki lájkolta tekintetével a tervet, bár a mosoly inkább arról szólt, hogy fiatalkori álmuk egyszer majd véget ér. A sors, a természet, a Jóisten úgy rendelkezett, hogy csak évek múltán született gyerekük, az is problémásan, tudomásul kellett venniük, hogy több nem lehet. Ezentúl mindig arra figyeltek, hogy ne legyen olyan, mint sok más gyerek, minden szinten haladja meg a szüleit, de ne legyen olyan munkamániás, mint amilyenek a hozzájuk közel álló személyek, akik kitűzték maguk elé az önmegvalósítás zászlaját.
Dénes a felhalmozott tudását és tapasztalatát igyekezett beoltani az egyetlen fiú tudatába és érzésvilágába, mert ő valóban hitt abban, hogy a személyes példa, a tökéletes minta a legjobb és legeredményesebb nevelési forma, ami meghatározza majd a gyermeke életét. Szilvia sokkal liberálisabb gondolkodású. Mindenben egyetért Dénessel, ő is azt szeretné, ha beválnának ezek a klasszikus — bár nem mindig hatékony — módszerek, viszont azzal is tisztában van, hogy egy ideje nagyobb hatást gyakorol a fiatalokra a média, a közösség…, mint a szülők által felkínált klasszikus értékek. Ez hamar meglátszott a gyerek viselkedésén már az iskolában is, a felnőtté válás idején viszont tényként jelentkezett a viselkedésmódjában, hogy őt is elsodorta a munkamánia, az önmegvalósítás felé hajszoló ösztön.
Igen, önmegvalósítás. Dénes és Szilvia is emiatt hajtott, csak számukra más volt a cél. Több gyereket akartak, unokákat, hogy nyugdíjas éveikben őket gyerekükhöz hasonló módon nevelhessék. Az általuk elképzelt önmegvalósítás nemcsak pillanatnyilag, hanem hosszú távon is eredményes. Nem a pénz miatt rohannak, nem a pénzért küzdenek, hanem munkával pénzhez akarnak jutni, hogy gyerekeik és unokáik számára megteremtsék a normális élethez szükséges feltételeket. Dolgoznak, hogy tudják finanszírozni a szabadidős tevékenységeiket, mert ők még igyekeztek elválasztani a munkaidőt a szabadidőtől. Lehet a munka hobbi, de olyan szabadidőre is szükség van, amikor nincsenek kötelezettségek, a tevékenységet bármikor egy másik tevékenységre lehet váltani.
Dénes és Szilvia arra is felfigyeltek, hogy a munkamániások a saját testüket és érzésvilágukat is feláldozzák az önmegvalósításért folytatott harcban. Értetlenség fogja el őket, amikor visszagondolnak azokra a fiatalabb éveikre, amikor a legszorgalmasabb emberek is várták, hogy véget érjen a munkaidő, és eljöjjön a szórakozás és a pihenés ideje. Akkor mindenki egyetértett abban, hogy az ember amiatt dolgozik, hogy munkája eredményeképpen szebbé és jobbá tegye az életét. Mert az ÉLET munka után kezdődött, amikor a hobbi levált a munkáról. Amikor a mindennapi hajszától el lehet választani azt, amiért valóban él az ember. Ennek számtalan formája van, de valamennyi elhatárolódik a munkamániától. Előbb-utóbb ezt mindenki felismeri, a legtöbben akkor, amikor már késő változtatni. Amikor már a nagy hajszában csak az állandó rohanás a cél, miközben a rohanókból kihalnak az érzések, elfásulnak, csak az anyagiakra koncentrálnak, a test eltárgyiasodik, mert sem az ösztönös, sem a tudatos örömszerzésre nincs igény, elfojtottá válik.
Dénes és Szilvia családban betöltött szerepe a kornak megfelelően alakul. Nem ők irányítják a gyerek sorsát, hanem alkalmazkodnak a gyerek elképzeléseihez. Ők ezzel teljes mértékben egyetértenek, mert a gyereknevelés legfőbb célja, hogy a felnövő fiatal képessé váljon az önállóságra és újabb nemzedék nevelésére. Azt is tényként kezelik, hogy a gyerek önállósulása után semmiképpen sem mondhatnak le a saját életükről, ugyanolyan fiatalosan kell éljenek — még akkor is, ha az adottságok és lehetőségek korlátozottabbak —, mintha tőlük függne a holnap alakulása, a holnapot pedig csak egy tudatos jelen döntéseivel lehet megteremteni.

Elek György