A koronavírus-járvány kétségkívül mindenki életét megnehezítette, megkeserítette. Szabályok és korlátozások között telnek jelenleg is napjaink, türelmetlenül várva már, hogy véget érjen a rémálom. A járvány egyik kellemetlen velejárója az egészségügyi maszkok viselése, amely azt a célt szolgálja, hogy lassítsa és csökkentse a fertőzés esélyét. A maszk, illetve annak viselése az utóbbi időszak egyik legmegosztóbb témája. Bár a maszk egy fontos elem a vírus elleni küzdelemben, a szanaszét dobott maszkok hatalmas károkat okozhatnak környezetvédelmi szempontból.
Az OceansAsia hongkongi környezetvédő szervezet adatai szerint, amelyeket a Digi24 is közölt, körülbelül 1,5 milliárd egészségügyi maszk kerülhet a világ óceánjaiba a koronavírus-járványt követően. A szakemberek szerint ekkora mennyiségű műanyag maszk 450 év alatt bomlik le. A szervezet külön felhívja a figyelmet, hogy a mikroműanyagok mellett az élőlényekre talán még nagyobb veszélyt jelenthetnek a rögzítést biztosító rugalmas pántok. Éppen ezért azt javasolják, hogy a maszkok szemétbe dobása előtt tépjék le ezeket az emberek. A környezetünk megvédése érdekében fontos, hogy az egyszer használatos egészségügyi maszkokat a megfelelő módon távolítsuk el, szelektív hulladékgyűjtőkbe dobjuk azokat. A környezetvédelmi szakemberek azt ajánlják, hogy lehetőség szerint használjunk vászonból készült maszkot, mert a nem megfelelő hulladékgazdálkodás óriási kárt okozhat mind a vízi, mind a szárazföldi környezetben.
A jelenségre már májusban, a járványügyi korlátozások lazítása után felfigyeltek különböző környezetvédelmi szervezetek világszerte. Az Opération mer propre (Tiszta tenger művelet) nevű civil szervezet tagjai megpróbálták megtisztítani a Cote d’Azur tengerpartját az eldobott védőeszközöktől. Joffrey Peltier, a Tiszta tenger művelet vezetője „Covid-hulladéknak” nevezi a szemetet, ami például a Földközi-tenger vízfelszínén vagy a felszín alatt felhalmozódott és folyamatosan gyülemlik: kesztyűket, maszkokat, fertőtlenítőszerek flakonjait gyűjtik be napjainkban is rendszeresen, a „szokásos” eldobható poharak és alumíniumdobozok mellett.
Kallós András