Dragnea cár tapsot érdemel

Ha valaki hitelesen akarja tanítani a Ceauşescu-korszak történetét, az nézze vissza a Szociáldemokrata Párt (PSD) elmúlt hétvégi kongresszusát, és valami hasonlót lát, mint ami az RKP kongresszusain történt. Most is, mint Ceauşescu idejében, minden az előre megírt forgatókönyv szerint történt. Ha valaki vagy valakik mégis megpróbáltak változtatni, azokat félretolták, vagy meghallgatásuk nélkül mentek tovább. Nem volt bírálat, nem volt vita, minden szépnek és jónak volt feltüntetve. Folyamatosan kiszorulnak a párt vezetéséből azok, akik nem teljesítik a vezér utasításait, a következő hónapokban teljes megújulás várható a legkisebb vidéki szervezetekben is. A Ceauşescu-rendszerhez hasonlóan minden felülről lesz irányítva. Liviu Dragnea kezében van a parlament, a kormány, s ha így haladnak a dolgok, megszerzi az igazságügy feletti hatalmat is, és utána akár cárnak is lehet majd nevezni. Véleményem szerint fel kell nézni az ilyen politikusra, mint Dragnea cár, hiszen ő a maga szempontjából mindent jól csinál. A politikus érdekeket képvisel — ő a saját érdekeit —, igaz, hogy a választói nem erre adtak felhatalmazást, de a választók joga, hogy számon kérjék tőle, betartotta-e a vállaltakat. Ha a választók meg vannak elégedve a fizetésekkel, a nyugdíjakkal, a szociális helyzettel, az egészségüggyel, az oktatással, a biztonsággal, és sorolhatnám még tovább, akkor Dragnea cár jól végzi a dolgát, megérdemli a tapsot és a meleg kézfogásokat. Sajnos a román nép semmit nem változott a Ceauşescu-korszak óta, ez viszont annak a bizonyítéka, hogy Ceauşescut nem a román nép buktatta meg, hanem az olyan életművészek, mint Liviu Dragnea. Ezek az emberek mondhatni szabályos módon kerülnek vezető pozícióba, a legalacsonyabb szinten megszervezett választásokon. Ha az embereket érdekelné, hogy kik kerülnek vezető funkciókba, akkor nem lennének teljesen közömbösek a politika iránt, hanem elmennének a tisztújító közgyűlésekre, és beleszólnának abba, hogy kik képviseljék őket, ugyanakkor számon kérnék képviselőiktől, hogyan végezték el a rájuk bízott feladatokat. Amíg az emberek nem értik meg, hogy ha nem veszik kezükbe a sorsukat, azt mások irányítják a saját érdekeiknek megfelelően, addig a választópolgár csak eszköz marad az ügyeskedők céljainak elérésére.