Dr. Petri Mórra emlékeztek szülőfalujában

Vasárnap a tasnádszarvadi eseményen egyházi és világi személyiségek méltatták a polihisztor dr. Petri Mór életművét, ismertették meg a hallgatósággal nem mindennapi életpályáját. A helyi református templomban Tolnay István, a Nagykárolyi Református Egyházmegye esperese tartott ünnepi istentiszteletet. Prédikációjában kiemelte azt a keresztény hitet és kitartó munkát, amellyel százhúsz évvel ezelőtt Petri Mór elkészítette élete fő művét, a hatkötetes Szilágy vármegye monográfiáját. Házigazdaként és az ünnepség moderátoraként Dénes Béla helyi lelkipásztor az eseményhez illő egyházi énekeket választott és kísért orgonán.
A világi meghívottak közül elsőként Seres Dénes parlamenti képviselő, az RMDSZ Szilágy megyei elnöke köszöntötte a megjelenteket. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) részéről Egyed Ákos történész, akadémikus, majd Sipos Gábor professzor, az EME alelnöke beszélt Petri Mór munkásságáról. Kiemelték a monográfia szerzőjének anyaggyűjtési módszerét, évekig elhúzódó levéltári jegyzeteléseit, adatrendszerező tevékenységét, áldozatos szerkesztői munkáját, szülővármegyéje iránti vonzalmát. Ezt a teljes megyét leíró, átfogó kiadványt azóta sem sikerült túlszárnyalni, bár voltak rá kísérletek.
A továbbiakban videóvetítést láthatott a közönség Petri Mór életéről és koráról, amelyet Szabó Attila, Kürti Barna, Csóka László és Kovács Kuruc János készített — az alapos életrajzi kutatás és a családfa elkészítése László László zilahi történész munkájaként került az összeállításba. A méltatásokat és a vetítést követően Szilágyi Eszter énekében és Kiss Szilvia versmondásában gyönyörködhetett a hallgatóság.
Az eseményen az EME Zilah és Vidéke Fiókegyesülete Petri Mór-emlékérmet adott át Maier Zs. Elemér nyugalmazott szilágynagyfalui és Vicsai M. János nyugalmazott szamosardói iskolaigazgatónak. Az elhangzott laudációkban felsorolták mindkét kitüntetett személy szakmai érdemeit, és méltatták közéleti, illetve társadalomszervező tevékenységét, azt az áldozatos munkát, amelyet közöségük javára fejtettek ki.
A református templom bejáratával szemben felállított emlékoszlopot vitéz Bikfalvi György és Papp Borbála lelkipásztor leplezte le. Mindketten tisztelettel és némi meghatódottsággal beszéltek Petri Mórhoz kötődő érzéseikről és emlékeikről.
A hozzászólásokból és beszélgetésekből kiderült az is, hogy Szilágykrasznán egy ottani kőfaragómester márvány síremléket készített, amelyet még ebben az évben a budapesti Fiumei úti temetőben fel fognak állítani Petri Mór sírhalmára — az egykori zilahi tanítvány, Ady Endre síremléke mellé. Az esemény szervezői azt is elmondták, hogy a Petri család tagjainak a tasnádszarvadi temetőben található sírhalmai gondozottak és mindenki által látogathatók.

Gazdag életművet hagyott hátra

Petri Mórral kapcsolatan érdemes elmondani, hogy 1863. július 11-én született az akkor Szilágy vármegyéhez, ma Szatmár megyéhez tartozó Tasnádszarvadon, református nemesi családban. Apja hollómezei Petri (Petrikás) László birtokos, volt 1848–49-es honvéd, anyja Gúthy Teréz. Öt nővére volt, akiket édesanyja kívánságára neki kellett férjhez adnia. Élete végéig nőtlen maradt. Elemi iskolába szülőfalujába járt, a gimnázium első osztályát magánúton végezte, majd Zilahra, a Református Kollégiumba került. 1881-ben érettségizett, ezt követően a budapesti egyetemre iratkozott be, ahol 1886-ig természettani, mennyiségtani tárgyakat, később pedig magyar, latin, nyelvészeti, irodalomtörténeti, ugor összehasonlító nyelvészeti, művészettörténeti és esztétikai előadásokat hallgatott.
1884–1885-ben elnyerte a főváros 300 forintos jubiláris ösztöndíját, s a tanév végéig a Szabó Lajos rákospalotai magán-nevelőintézetben mennyiségtant tanított. Iskoláit elvégezve 1886-ban, 23 éves korában segédtanár lett. 1889-ben szerezte meg a tanári oklevelet, ekkor Zilahon, a Református Kollégiumban lett tanár, ahol többek között Ady Endrének is magyartanára volt, 1889–1994 között a Szilágy című zilahi lapot szerkesztette, 1894-től tanfelügyelő volt Szilágy vármegyében, 1905-től a Vallás- és Közoktatási Minisztérium tisztségviselőjeként tevékenykedett, 1907-től pedig Pest vármegye tanfelügyelője lett. Több tankönyvet (nyelvtan, stilisztika) is szerkesztett, élénken részt vett a társadalmi és jótékonysági mozgalmakban, a vármegyei, városi és egyházi életben. Tagja volt a törvényhatósági bizottságnak és Zilah város képviselőtestületének. 1889–94 között, majd 1897-től ismét az Erdélyi Református Egyházkerület képviselője, 1887-től a Szilágyszolnoki Református Egyházmegye világi tanácsbírája volt. Az Erdélyi Irodalmi Társaság 1892. június 11-én rendes taggá választotta, ülésein többször olvasta föl költeményeit. 1897-től a Szilágy Megyei Wesselényi-egylet elnöke. Tanfelügyelősége alatt szaporodtak az állami iskolák, és modern iskolaházak létesültek. Felsőbb népoktatási intézeteket is szervezett. 1903-ban Németországban, 1904-ben Romániában tett tanulmányutat. 1922–1924 között ismét a minisztériumban dolgozott. 1929–1934 között a Petőfi-ház igazgatója volt. Életének 82. évében, 1945. március 2-án halt meg Budapesten.
Több verseskötete jelent meg, de verseinek egy része máig kiadatlan, s a Petőfi Irodalmi Múzeum kézirattárában őrzik Budapesten. Versei különböző lapokban láttak napvilágot 1879-től, így többek között a Krassó-Szörényi Lapokban (1879), a Képes Családi Lapokban (1882–90), a Hölgyek Lapjában (1883–88), a Vasárnapi Újságban (1884–1885, 1887), a Koszorúban (1884–86), a Pesti Naplóban (1884–85, 1904), a Kolozsvárban, (1888), a Magyar Nők Lapjában (1892), A Hétben (1892), a Fővárosi Lapokan (1893), valamint a Magyar Geniuszban (1893) publikált.
Fő műve a hat kötetben kiadott, közel ötezer oldalas Szilágy vármegye monográfiája. Több rangos szakmai szervezet tagja volt. 1892. június 11-én az Erdélyi Irodalmi Társaság rendes tagjává választotta, 1897-től a Szilágy Megyei Wesselényi-egylet elnöke, 1921-ben tagja lett a Petőfi Társaságnak. Emellett tagja volt még a Lafontaine-, a Magyar Történelmi, a Magyar Irodalomtörténeti, valamint a lengyel-magyar kapcsolatok ápolását célul kitűző Magyar Mickiewicz Társaságnak is.
Művei közül érdemes kiemelni a következőket: A magyar lyra történeti fejlődése a legrégibb kortól a XVI. század végéig (Zilah, 1887), Költemények (Bp., 1892), A két szomszédvárról (Zilah, 1894), Szilágy vármegye monográfiája (I–VI., Bp., 1901–1904), Báró Wesselényi Miklós és munkái (Kolozsvár, 1903), Magyar szonettek (Bp., 1933), Vándor a kertajtónál (versek, Bp., 1936), Naplemente fáklyalángja (versek, Bp., 1941), Várballadák és modern balladák (Bp., 1943), A boldogság triolettjei (versek, Bp., 1943).
Emlékezete máig aktív, ugyanis az Erdélyi Múzeum-Egyesület Zilah és Vidéke Fiókegyesülete Petri Mór-díjat alapított, amelyet a kultúra és közélet területén végzett kiemelkedő tevékenységért ítélnek oda, a bogdándi és szilágynagyfalusi általános iskola pedig felvette Petri Mór nevét.

Végh Balázs