Disznóröfögtető, hegedűnémító András
November, azaz Szent András havának utolsó napján, 30-án ünnepik Szent András apostolt, a keleti egyház (s egyben Románia) az első században élt védőszentjét.
András apostol, vagyis Szent András Jézus 12 tanítványának egyike, aki Galileából származott, és testvérével, Simon Péterrel halászok voltak. András Keresztelő János tanítványává szegődött, s általa lett Jézus követője, és testvérét, Pétert is András vitte Jézushoz, ám míg András a maga elhatározásából akart Jézus tanítványa lenni, addig Pétert Jézus szólította fel erre a szolgálatra. Így a két testvér otthagyta a halászéletet, és háromévnyi tanítványságot vállaltak, utána pedig életük végéig terjesztették az igét szerte a világon, és Jézus Krisztus mellett életük árán is kiálltak.
András Jézus halála után a Fekete-tengertől délre, Trákiában és Görögországban hirdette az evangéliumot, majd Petra városában feszítették keresztre az Aegeates prokonzullal folytatott hitvita miatt, amelynek lezárultával az akkori uralkodó végül börtönbe vetette az apostolt, majd keresztre feszíttette — mivel a kereszt szárait átlósan, X formában ácsolták össze, nem úgy, mint Jézusét, ezért az ilyen alakú keresztet András-kereszt néven emlegetik mind a mai napig, s a legenda szerint maga az apostol kérte, hogy ilyen formájú keresztre feszítsék, mert nem méltó a Krisztuséval azonos formájúra.
Házasságjóslás
Az András-naphoz — amely általában az adventi böjti időszak előtti utolsó jeles nap, amikor Erzsébet- és Katalin-nap után még egyet lehetett mulatni — legalább annyi néphagyomány kötődik, mint a Katalinhoz, és ez a nap a legjelentősebb házasságjósló és varázslónap. A házasságjósló praktikákat a lányoknak (no meg a legényeknek) természetesen titokban kellett végezniük. A párna alá tett férfiruha, de még inkább gatya (szigorúan csak az ellopott) volt a biztosíték, hogy az alvó lány álmában megjelenik a jövendőbeli vőlegény képe, s ha a lányok éjfélkor megrugdalták a disznóólat, a disznó röffenéseinek a száma „megmondta”, hány évig maradnak még pártában — a disznóólrugdalást követően a leányok a falu határában magasodó dombra vagy a kert végében álló trágyadombra szaladtak, s azt figyelték, honnan hallani kutyaugatást, mert úgy hitték, abból az irányból érkezik majd a jövendőbelijük. A Mezőségen a református lányok nem disznóólat rugdostak, hanem az udvaron csillagokat szedtek a kötényükbe — miközben szemükkel válogatták a csillagokat, azalatt tízszer visszafelé kellett számolni 10-től 1-ig, de közben vigyázni kellett, nehogy ugyanazt a csillagot kétszer is kiválasszák, ezután pedig be kellett szaladni a házba, s a csillagokat az ágyba önteni, hogy aztán megálmodják, ki lesz a vőlegény. A palóc lányok ezen a napon almát dugtak az eresz alá, amit Borbála napján a másik felére fordítottak, majd magukkal vitték az éjféli misére, s ha közben valaki megszólította őket, akkor annak a fia vagy rokona lesz a férjük.
Ezen a napon gyümölcsfaágakat is szoktak vízbe állítani, és ha karácsonyig kizöldültek, akkor az farsangi férjhez menést jósolt. A közös jóslások többnyire a fonóban történtek — ólomöntéssel, gombócfőzéssel: a megolvasztott ólom vízbeöntés utáni alakzata a leendő férj foglalkozását mutatja; a 6, 9 vagy 12 gombócba pedig férfineveket tartalmazó cédulákat tettek, és a víz tetejére elsőnek feljövő gombóc rejtette a jövendőbeli nevét. Ugyanazt a jóslást ugyanannak a személynek ugyanazon az estén nem volt szabad megismételni, majd csak egy év múlva. Persze a legények sem maradtak le kíváncsiságban a lányoktól, ők 13 cédulára írták fel a lányneveket, ezeket a cédulákat Luca-napig egyenként eldobálták, s az utolsónak maradt cédulán volt a menyasszonyjelölt neve.
Disznóölő András és farkasűzés
András-nappal kezdődtek a disznóvágások (-ölések) és természetesen a disznótoros összejövetelek — modern korunkban ez a szokás él még leginkább, és sokfelé még ma is tréfásan disznóölő Szent András néven emlegetik ezt a napot. Helyenként szokás volt a disznótor estéjén kántáló gyerekeket fogadni az asztal körül, a kisfiúk a disznó nevében elmondták annak életútját, és cserébe kis útravalót, csörögefánkot kaptak. Ehhez hasonló szokás a nyársdugás, amikor a gyerekek titokban ágas-bogas nyársat tettek a gazda ablakába, ajtajába, s mindenféle válogatott üzenetet tűztek az ágaira. A disznótoros társaság mindezen jót derült, s cserébe finom falatokat akasztott a nyársra.
Kárpát-medence-szerte különleges és egyedi az a csángó hiedelem, miszerint ezen az éjszakán András elmondja az összesereglő farkasoknak, hogy hol találnak egy-egy birkát, tehenet, malacot, s ha a gazda azt akarja, hogy a farkas elkerülje a házát, akkor András-nap éjszakáján össze kell kötnie a házban lévő összes ollót, mert így összeköti a farkas száját is. A biztonság kedvéért farkas(támadás) ellen fokhagymát kentek az ajtókra, kapukra és a homlokukra is.
Időjósló, árvízjelző András
A néphit szerint ha András napján esik az eső vagy a hó, ezt követően 40 napig esik, és ha a libát megtartja ilyenkor a jég, locsogós, vagyis sáros lesz a karácsony.
Egyes helyeken hagymakalendáriumot készítettek: egy jókora fej vöröshagymát négyfelé vágtak és ízekre szedték, kiválasztottak 12 egészséges lemezt, és mindegyikbe egy csipet sót tettek. A lemezeket sorba egy tányérba tették, miközben feljegyezték, melyik milyen hónapot jelöl, majd feltették a kemence tetejére, újév reggelén pedig megnézték, hogy melyik hónap lemezén olvadt el a só, mert az esős lesz, amelyikben pedig nem volt víz, az száraz lesz. Hasonló célt szolgált a gyümölcsfaág virágoztatása is: az ágat vízbe tették, majd felhelyezték a kemence tetejére, ahol a melegben karácsonyig kivirágzott. Ha először az ág alsó részén jelentek meg a virágok, akkor a tél eleje zord, ha a közepén, akkor január végén várható erős tél, ha pedig az ág hegyén virágzott ki az ág, akkor a tél vége felé köszönt be a fagy, jég, havazás.
A Maros-parti öregek ezen az estén kimentek a víz partjára, vágtak egy fűzvesszőt, és leszúrták a földbe, majd leültek, és megvárták a napkeltét, amikor aztán megvizsgálták a vesszőket: ha úgy találták, hogy a víz feljebb áztatta őket, mint amikor leszúrták, akkor tavaszra áradást, árvizet vártak. De András nemcsak jósló-, hanem termőnap is volt, kotlót, fát ültettek a bánátiak, máshol disznókat párosítottak ezen a napon. Sok helyen az András-napkor vagy néhány nappal előtte/utána született kismalacokat András-malacoknak mondják ma is, és azt tartják, hogy belőlük lesz a jó hízó.
Éjfélkor beáll a csend ideje, az advent
November 30-a, vagyis András napja már az adventi időszak kezdetét is jelzi, hiszen a naphoz legközelebbi vasárnap már az advent, a karácsonyra való négyhetes előkészület első napja. Ezért aztán éjfélkor András „bezárja a hegedűtokot”, hiszen adventben tilos volt a zajos mulatság, a tánc, a lakodalom. Elcsendesült a világ, kezdődött az ünnepre való testi és lelki felkészülés, de az advent négy hete alatt készültek fel a betlehemesek is karácsony köszöntésére, és ekkor jártak az ostyahordó gyerekek: a kántortanító az iskolás gyerekekkel küldött megfelelő számú ostyát minden család számára, amelyek fejében azok babot, lencsét, lisztet, kolbászt küldtek neki, így adakoztak a vékony pénzű tanítónak abból, amijük volt.
