Diákmunka tanulságokkal

Nem túl sok keresés után megállapodtak abban, hogy az egyik városközpontban lévő teraszon fognak dolgozni. Úgy egyeztek meg a munkaadóval, hogy ha szükség lesz rá, besegítenek a konyhán, felszolgálnak, mosogatnak, takarítanak és minden mást elvégeznek, ami a nap folyamán adódik. A három lány nagyon különbözött egymástól, ez abból is adódott, hogy otthon nem azonos körülmények között élnek, ami az iskolában kevésbé észlelhető, hiszen a szülők igyekeznek a gyermekeik számára megadni mindent ahhoz, hogy az iskolában ne maradjanak le semmiben a többiektől. Gertrúd szülei állnak a legjobban anyagilag, mégis ők mondják mindig: az iskolába nem azért mennek a diákok, hogy ott megfeleljenek a divat diktálta elvárásoknak, hanem azért, hogy tanuljanak. Laura szülei — akik nagyon meg kell gondolják, hogy mire költik a pénzüket — semmiképpen nem mondanak le a külsőségekről, azt sem szorgalmazták, hogy lányuk dolgozni menjen, de amikor megtudták, hogy Gertrúd is megy, szótlanul rábólintottak, hogy menjen.

A három lány nem mindig volt egy műszakban, éppen ezért ha találkoztak, volt mit meséljenek egymásnak. Különböző embertípusok ülnek asztalhoz a főtéri teraszokon, akik akarva-akaratlan megmutatják a valós vagy valótlan lényüket. Gertrúd az, aki megpróbál belelátni a teraszra járó emberek életébe. Úgy látja, hogy vannak, akik azért ülnek le egyik-másik asztalhoz a barátaikkal, hogy találkozzanak, beszélgessenek, baráti közösségekben töltsék el az időt. Ez a réteg keveset fogyaszt, számukra a beszélgetés a fontos. Egy másik kategóriába azok tartoznak, akik megengedhetik maguknak, hogy bármennyi időt a teraszon töltsenek, ott hangoskodjanak, megmutassák magukat, és olyan dolgokat is megrendeljenek, amikre igazán nincs is szükségük, ezeket kikérik, és távozáskor ott hagyják az asztalon.

Gertrúd próbálja kívülről nézni ezeket a jeleneteket — Evelinnel és Laurával is csak értelmezni próbálják, mert tudják, hogy megérteni nem lehet —, valahogy úgy érzik, hogy ha ezek a vendégek egy magasabb színvonalat jelentenek, akkor ők nem akarnak erre a színvonalra felemelkedni. Sokat hallanak az életről otthon a családban, az iskolában és más közösségekben, de nem kapnak választ arra a kérdésre, hogy hol kezdődik a színvonalas élet. Azok, akik rendszeresen járnak a teraszra, sem ugyanazon a színvonalon élnek, más-más életformát alakítottak ki, és alakítják azt a továbbiakban is. Kívülről nézve az életüket nem tűnik vonzónak egyik sem. Ami különösen érdekes, az az, hogy azok, akik egy baráti kört alkotva egy asztalnál ülnek, ugyanúgy vitatkoznak, és sok mindenben nem értenek egyet, mintha a véletlen hozta volna őket össze.

Most kezdi csak találgatni Gertrúd, Evelin és Laura, hogy milyen okok miatt nem értik meg ők néha egymást. Az egy munkahelyen töltött egy hónap nagyon sok, eddig megválaszolatlan kérdésükre adott választ. Egy ember életszínvonala sok mindentől függ. Nagyon fontos, hogy ki milyen szintre állítja a mércét. És az, hogy a mérce a saját elvárásainak felel-e meg, vagy megpróbál másokhoz felsorakozni, leutánozni olyan életformákat, melyek messziről jónak mutatkoznak, de a valóságban megélhetetlenek.

A három lány, miután eltelt a hónap, úgy döntött, hogy egy este vendégként ülnek le a terasz egy asztalához. Szintén diáklányok végezték azokat a feladatokat, amelyeket ők gyakoroltak egy hónapon át. Különös érzés fogta el őket, amikor jött az egyik lány, és megkérdezte, hogy mit kérnek. Hirtelen zavarba jöttek, mert semmi sem hiányzott most nekik. Tegyenek úgy, mint azok, akik számára nem számít a pénz, megrendelnek valamit, és ott hagyják? Vagy tegyenek úgy, mint azok, akik baráti társaságra vágynak, és rendelnek valamit, mert úgy illik? Végül fagyit rendeltek, és megbeszélték, mikor és hova mennek nyaralni.

Elek György