Csapda

Ó, szent együgyűség! A vevő azt hiszi, hogy van pénze, és azt vásárol, amit ő akar, de a valóság teljesen más. Napjaink reklámözöne oly mértékben képes a vevő freudi tudatalattiját befolyásolni, hogy nem maga határoz, és a végén kiürült zsebekkel még azt sem tudja igazán, hogy mit miért is vett. A reklám (hírverés, cégér) manapság óriási mértékben képes alakítani kultúránkat, ízlésünket, stílusunkat, még erkölcseinket is (Oliviero Toscanini, 1995). A hírverés nem mai találmány, már a római borkereskedők is használták, feliratokkal és kóstolókkal győzködve a vevőket. De a mai értelemben vett reklám csak Gutenberg után kezdődött a modern kereskedelem és a fogyasztói társadalom termékeként, azt az egyetlen célt szolgálva, hogy a vevőt túlfogyasztásra és túlvásárlásra ingerelje a minél nagyobb nyereség érdekében. A reklám a vevőre való vadászás fegyvere. Így aztán az erkölcsösségtől igen távol áll, gondoljunk csak a rejtett reklámokra például, melyeket mára már betiltottak, ha igaz. Ezek villanásnyi bejátszások voltak, amit a szem nem, de az agy érzékelt, és ezáltal a vevőt befolyásolni lehetett az áruválasztásban. Egy városlakót átlagban napi 600 rekláminger ér, zömében a médián át, károsan terhelve az érzékeit és a tudatát — civilizációs ártalom ez a javából. Akik a pénz oldalán állnak, agyba-főbe dicsérik a reklámok áldásos mivoltát, szerintük azok tájékoztatják és segítik a vevőt, fejlesztik a közösségi szellemet és kultúrát, a vásárló ízlését, szokásait és viselkedési normáit jó irányba terelve. A másik oldalon állók szerint azonban a reklám a hiszékeny emberek becsapása, rászedése és rossz szándékú, tudatalatti befolyásolása, alapvetően egy káros társadalmi termék, a túlfogyasztás ösztönzésének és a kisember kizsebelésének az eszköze. A cél érdekében a reklámok rengeteg valótlanságot és csalárdságot rejtenek, hamis ígéretekkel megtévesztve a lehetséges vevőt, és befolyásolva annak szabad választási jogát, tudatalatti világát. Ahol pénzről van szó, ott meghal a tisztesség, mondta egyszer Ottó. A nagy cégek jövedelmük 5–15%-át reklámra költik, elképesztő összegekről lehet szó, nem csoda, hogy egész iparág alakult ki a reklámozás szolgálatára, vannak például magán TV-társaságok, melyek kizárólag ebből élnek. A sok pénz miatt a reklám világában tudósok, szociológusok, lélektanászok, művészek, hírességek állnak a kisemberrel szemben állandó átverési szándékkal, az utóbbinak az esélye a nullánál is kisebb, mert a politika, a hatalom is a pénz oldalán áll. A 20. század eleji reklámok, rámenős szövegekkel ugyan, de csak áruismertetők voltak, és az értelemhez szóltak. A II. világháború után aztán társított reklámokkal célozták meg most már az érzelmeit az embereknek, ígérve, hogy szépek, fiatalok, egészségesek, magabiztosak, jó anyák stb. lesznek, ha bizonyos termékeket fogyasztanak. Válogatott, mosolygós, fehér fogú, csillogó hajú és szemű ifjak, boldog szülők és gyermekek, dicsekvő nyugdíjasok voltak e hírverésekben az állandó csalétkek. A mai világban azonban a fogyasztó már unja az ígéreteket, és akár szórakozik is rajtuk, ezért agyafúrtabb, kifinomultabb reklámfogások váltak szükségessé. A mai reklámok ezért már inkább szórakoztatóak, a mindennapi élet mozzanatait használva hétköznapi szereplőkkel, de megjelennek bennük tudósok is komoly érvelésekkel, és ismert színészek, sportolók gátlástalan áradozásokkal. Egy kolozsvári egyetemi tanár egy hónap leforgása alatt két előadást is tartott Szatmáron, alkalmakként más-más cégnek a szívszeréről bizonyítva be, hogy az a legjobb a világon, mindezt persze arcpirulás nélkül. A reklámoknak a még hiszékeny és védtelen gyermekekre van a legrombolóbb hatásuk, ezért mára már gátlástalan aljassággal és befolyásolással ők lettek a fő célpontok. A tárgyak szerzésének és birtoklásának a vágya velünk születik, ezt szítja a mammon a gyermekeknek szóló reklámokban, mert őket manipulálva a szülőt mind nagyobb vásárlásokra tudja késztetni, de nem csak ennyi. A nagyobbacska gyermek hamar rájön gyarló mivoltára a reklámozó csodaifjakkal szemben, és arra, hogy az ígért szépség, tökéletesség, gazdagság, örök ifjúság csak légvár, délibáb. A sorozatos csalódások aztán igen hátrányosan érinthetik egészséges szellemének és gondolkozásának, az énképének, de akár nemi öntudatának a fejlődését is. Az így született elégedetlenségek akár későbbi társadalomellenes cselekedeteknek a mozgatórugói is lehetnek. A reklámok hatására megváltoznak a gyermekek szokásai, étel- és folyadékfogyasztási ízlésük, ruhaigényeik (márkaimádat), a szülők véleménye pedig alulmarad a rekláméval szemben. Egy apróság sokszor könyörög, durcás, hisztizik vagy lázadó, mert szeretne valamit, és a szülő nem is sejti, hogy egy apró kis reklám tüzelte fel a gyereket. A gyermekműsorokban gyakorta ételreklámokat is mutatnak, ahol az igen káros, hozzáadott cukorral és szénsavval készült üdítők és a magas zsír- és sótartalmú gyorséttermi készítmények fogyasztására csábítanak ravasz, körmönfont módszerekkel, az óvodai vagy iskolai egészségügyi nevelést és a gyermek egészségét tönkretéve ezzel. Az Amerikai Pszichológiai Társaság kiemelten tanulmányozta a reklámok hatását a gyermekekre, és súlyos károsodásokat állapított meg, de a mammonnal szembe még ők sem tudnak pisilni. Európában, úttörőként, Magyarországon született meg a Médiatudor kezdeményezés, mely kisiskolásokhoz szól, és megtanítja őket a reklámokat értelmezni, feldolgozni és kritikai szemmel nézni. Külön említést érdemelnek a gyógyszerreklámok, talán a világ legártalmasabbjai ezek, normálisan gondolkodó társadalomban nem létezhetnének. Ma a gyógyszerek 20–30%-át a reklámok hatására veszik, és ha ehhez hozzágondoljuk, hogy a civilizált világban a gyógyszermellékhatások a vezető halálokok közt szerepelnek, rögtön rájövünk, hogy a pénz fellegváraiban a szürke emberke élete fabatkányit sem ér. „Jó” hír, hogy az EU tanulmányozza annak a lehetőségét, hogy az USA-hoz hasonlóan nálunk is reklámozni lehessen a vényköteles gyógyszereket is! Egy reklámdús világban élünk, és a változásra egyelőre nincs remény, a reklám bejöhet a lakásunkba, a postaládánkba, az ország törvényei pedig nem szolgálnak eszközökkel a tiltakozásra. Még az agyak kereke sem forog úgy, mint régen, ezért egy régi mondás is új formát öltött, és újabban már így szól: még a jó bornak is kell a cégér!

Tisztelettel,

Dr. Zagyva Miklós