Böjte Csaba szenteli fel a szabadtéri Szent Rita szobrot és oltárt Pusztadarócon
Úgy tűnik, május egy különleges hónap a pusztadaróci közösség életében — tavaly csodálatos római katolikus istenházát szenteltek fel az emberek házai között, most pedig szabadtéri Szent Rita szobor és –oltárszentelésre készülnek a templom előtti téren.
„Egy Magyarországon élő hívünktől kaptuk ajándékba a 45 centiméter magas, speciális gyantából faragott Casciai Szent Rita szobrot, és úgy döntöttünk, szabadtéri oltáron állítjuk fel a templom előtt — Szent Rita a lehetetlen ügyek védőszentje, a reménytelen esetek szószólója, és mi is abban voltunk, elég csak visszapillantani a templomépítés másfél évtizedes történetére … De amikor már mindenki lemondott rólad, amikor már mindenki feladja, te csak imádkozz Szent Rita közbenjárásáért!” – magyarázza szerkesztőségünknek Istvánfi Szilárd plébános.
Mint részletezi, a szobor egy közel két méter magas obeliszkre kerül, amelyet Pálinkás Sándor helyi sírköves-mester készített el, az obeliszk tetején pedig egy részben nyitott, részben zárt tartó áll majd, amelyet egy igen különleges, leginkább Indiában található, vizag blue (magyarul kolomander) gránitból készít Vasile Cioară kányaházi kőfaragó.
„Külön öröm számunkra, hogy a szobrot és oltárt Böjte Csaba ferences rendi szerzetes szenteli fel május 21-én, vasárnap, 11 órától. Mindenkit nagy szeretettel hívunk és várunk az ünnepségre — és kérjük őket, hozzanak magukkal egy-egy szál piros rózsát, amelyet Böjte atya megszentel, s amelyet majd hazavihetnek, illetve beteg vagy nehéz sorsu személynek adhatják.” – mondja a plébános, emlékeztetve: Szent Ritát mindig piros rózsával ábrázolják, utalásként a földi élete utolsó napjaiban történt csodára. A szent ugyanis már nagybetegen azt kérte, vigyenek neki egy szál rózsát szülőföldjéről, Roccaporenaból, ám kérésének teljesítése decemberben lehetetlennek tűnt — de csoda történt, a havas téli kertben kinyílt rózsát találtak, amelyet aztán elvihettek neki.
A reménytelen ügyek szentje, Umbria gyöngye
Szent Rita 1381 körül született az Umbria tartománybeli Roccaporenában, Cascia környékén. Szüleinek évekig tartó imádsága után égi hang jelezte Rita születését, amely azt kérte, hogy a születendő kislányt Ritának (jelentése: igazgyöngy) nevezzék. Szülei a hegyek között fekvő birtokukon egyszerűségben és istenfélelemben nevelték Ritát, akinek gyermek- és ifjúkorát a szülei iránti teljes engedelmesség, akaratának állandó föláldozása és a fáradságos napi munka jellemezte.
Rita szerzetes akart lenni, hogy eggyé válhasson isteni Megváltójával, ám szülei egy helybeli ifjúnak ígérték kezét. Fiatalon házasságot kellett kötnie. Férje vad, erőszakos ember volt. Rossz természetét Rita hősies türelemmel viselte, soha nem panaszkodott. Mindenben engedelmeskedett hitvesének, azzal a feltétellel, hogy a templomba eljárhat. Szelídségével és jóságával végül sikerült legyőznie férje rossz természetét, és lelkét Istenhez vezetnie. Ennek ellenére régi haragosai meggyilkolták Rita férjét. Az özvegy megbocsátott férje gyilkosainak, ezzel előmozdította a szemben álló családok megbékélését és egységét. Egy évvel később elvesztette két kisfiát is.
Miután sok fájdalom árán eloldódtak a földi kötelékek, Rita jelentkezett a casciai Mária Magdolnáról elnevezett Ágoston-rendi zárdába, ám háromszor is elutasították özvegysége miatt. Végül csodálatos módon lépett be a közösségbe: Keresztelő Szent János, Szent Ágoston és Toletinói Szent Miklós juttatták be éjnek idején a kolostorba.
Rita életének pontos dátumai, így fogadalomtételének éve sem ismert.. Valószínű azonban, hogy nem volt még harminc éves, amikor befogadták a nővérek közé. Minthogy olvasni nem tudott, a zsolozsma helyett egyéb imádságok elmondására kötelezték. Rendtársai közül kitűnt türelmével, engedelmességével és jámborságával. Különös tisztelettel elmélkedett Jézus szenvedéséről, s arra vágyott, hogy osztozhasson a megfeszített Krisztus kínjaiban. Egy napon, amikor a feszület előtt térdelt, és vágya beteljesülését kérte, érezte, hogy a töviskorona egy tövise a homlokába fúródik. Mély sebet kapott, amely később elmérgesedett, s a belőle áradó szag miatt Ritát elkülönítették a nővérektől. Csak egyszer mehetett emberek közé, mikor nővértársaival Rómába zarándokolt. Ekkor az Úr a fájdalmakat meghagyva eltüntette sebét. A betegségek, a böjtölés és a munka fölemésztették Rita erejét, utolsó éveit ágyhoz kötötten töltötte.
1457. május 22-én hunyt el. Halálát egy emberi kézzel nem érintett harang szava hirdette meg. Testét soha nem temették el, mert csodálatos módon nem látott romlást; sértetlenül került ki a tűzvészből is, amelyben néhány évvel halála után a cédrusfából készült koporsója porrá égett.
Ritát már halála előtt szentnek tartották, s halála után, még mielőtt az egyház hivatalosan nyilatkozott volna, a nép szentként tisztelte. 1626-ban avatták boldoggá. XIII. Leó pápa Umbria gyöngyének nevezte Ritát, mikor szentté avatta őt 1900 májusában.
Szent Rita több mint hat évszázada pártfogója mindazoknak, akik közbenjárását kérik bármilyen szükségükben; támasza azoknak, akik megoldatlan ügyekben bizalommal hozzá fordulnak. A kétségbeejtő helyzetbe került emberek, az anyák, illetve a meddőségtől szenvedők védőszentje.
Szabó Kinga Mária
