×
2021. 07 30.
Péntek
Judit, Xénia
22 °C
Derült
1EUR = 4.92 RON
1USD = 4.14 RON
100HUF = 1.37 RON
Szatmárnémeti

Beszélgetés a szexuális nevelésről (III.)

2021.07.21 - 18:00
Megosztás:
Beszélgetés a szexuális nevelésről (III.)
A szexualitásról ma is nagyon nehéz őszintén beszélni, főleg, ha ehhez nincs egy közösség, ahol az ember meg merne nyílni. / Fotó: SZFÚ
A Szatmári Friss Újság Beszélgetések testről és lélekről sorozatának legutóbbi témája a sokat vitatott szexuális nevelés volt. A szatmárnémeti Mézes Házban megrendezett kerekasztal-beszélgetésen a témában jártas és illetékes szakemberek mondták el véleményüket.

A beszélgetésen részt vettek: dr. Frigy Szabolcs iskolai tanácsadó, egyetemi oktató, dr. Tallian Cristian pszichiáter, dr. Szatmári Annamária, a Családtervező Központ vezetője, Bálint Katalin pszichológus, meseterapeuta, Máthé Róbert református lelkipásztor, pszichológus, Lepedus István tanácsadó, tréner, Sárándi Annamária biológiatanár, valamint Besenyődi Judit és Kajtár Ákos egyetemisták. A beszélgetést moderálta: Elek György újságíró.

Bálint Katalin úgy látja, annyira megbillent az élet normális állapota, hogy a fiatalokat a prevenciós programok, a rendőrség által szervezett informáló előadások és ehhez hasonló források kell megtanítsák az életre. Pedig nem volt ez mindig így. Bálint Katalin a meseterápia oldaláról közelítette meg a témát. A gyermek az óvodában kapja meg a legelső és legbiztonságosabb alapját a szexuális nevelésnek. A magyar óvodákban ott vannak a népi gyermekjátékok. Kevesen tudják, de a gyermekjátékok magukban a szimbolikáikban pontosan elmondják a gyerekeknek, hogy mi az életnek az az oldala, amely által maga a világ sem létezne. Mi az, hogy párválasztás, mi az, hogy „én a tied, te az enyém”. Az óvodában az óvónénitől megtanulják például a „Bújj, bújj, zöld ágat” — és még számtalan gyerekjátékot, melyben mélyen, a maga gyönyörűséges szimbolikájában ott van minden tudás, ami számukra még racionálisan meg nem fogalmazható. A „Bújj, bújj, zöld ág” gyakorlatilag egy pontos szimbolikus leírása ennek a témának. Ugyanakkor egy nagyon szép rituális szertartás is ez, melyet Kati nagyra becsült tanítója, Kovács Imre Barna még a hopi indiánoknál vagy akár a thaiföldieknél is látott, ahol még a mai napig is a legszentebb rituális szertartásként járják, mely által ezen népek megtanítják fiaikat arra, hogy honnan jött az ember, ki is valójában, és miért van a földön (szerk. megj.: Kovács Imre Barna, aki jelenleg is Thaiföldön él, nemsoká ellátogat Szatmárnémetibe is, és a Mézes Házban fog majd ilyen és ehhez hasonló tudásáról mesélni az érdeklődőknek). A magyar népmesék világában minden pontosan le van írva arról, hogy mi az, amit a gyermek meg kell éljen, meg kell tapasztaljon felnőttként. A néptáncban, a népviseletben a nemi identitás megerősítése van jelen. A lányokon pörgő szoknya, a fiúkon kalap van, a viselet pedig attól szép, ha azt büszkén tudja viselni az egyén. A közösségekben élet volt, ott beszélgettek mindenféléről, az élet dolgairól, néha komolyan, máskor viccesen, és feloldották a feszültségeket. A beszélgetések során nem csak információkat közöltek, hanem meséltek, tapasztalatokat adtak át. A szexualitásról ma is nagyon nehéz őszintén beszélni, főleg, ha ehhez nincs egy közösség, ahol az ember meg merne nyílni. Nagyon fontos lenne ma is bizonyos dolgokról közösségekben beszélni. A közösségnek ugyanis van egy megtartó ereje.

hirek/2021/julius/22/balint-katalin.jpg
Bálint Katalin pszichológus, meseterapeuta

Annak idején a felnőttek közötti beszélgetéseken ott voltak a gyerekek is, akik hallották, hogy miről esett szó, s bár nem szóltak bele a „nagyok” beszédébe, de figyeltek, mert érdekelte őket, és a saját kis értelmük határain belül fel is fogták, miről meséltek egymás között a felnőttek. Abban az időben nem is kellett szexuális felvilágosítást tartani, mert amire a gyerek felnőtt, mindent tudott. A XXI. századra viszont oda jutott a világ, hogy valami módon ki kell találnunk, hogyan történjen a fiatalok szexuális felvilágosítása, mert elvesznek a közösségeink, gyengülnek a gyökereink, és ez azt jelenti, hogy igazán nagy a baj. Nem csak a gyerekeknek és a fiataloknak kellene ma már mesélni, hanem az anyáknak és a leendő anyáknak is. A mesékben ugyanis erről is pontos leírás van. Nem minden esetben jóságos tündér egy anya, a mesékben ott van a banya minőség is, aki azokat az anyai típusokat mutatja be, akik nem tudják, nem képesek például a lányukat férjhez adni, inkább elkergetik, megátkozzák a kérőt. A Fehérlófia meséjében jelen van annak az anyának a bemutatása, aki huszonegy éves koráig szoptatja a gyerekét, de utána elengedi, kidobja, hogy tudjon önálló életet élni. Ma is nagyon sok esetben felvetődik a kérdés, hogy az anya el tudja-e engedni a gyerekét, megtörténik-e a leválás folyamata. Nagyon sok trauma ott éri ugyanis a fiatalokat, hogy nem tudnak elszakadni, nem képesek saját életükért felelősséget vállalni. Ha az anyák meggátolják az érési folyamatot, mert túlféltik, túlságosan szeretik, birtokolni akarják a fiatalokat, néha még ők maguk sem döbbennek rá, hogy a lányuknak vagy a fiuknak ezzel csak ártanak, és azok nem lesznek majd képesek egészséges felnőttkori nemi életet élni, hanem még hosszú ideig az anyukájuk „szoknyájánál” fognak maradni. A pszichológus szerint egy másik fontos aspektusa ennek a témának a nemi érés folyamatának ismertetése a fiatalokkal, ami megint csak nem volt kérdés a régi időkben. Sajnos manapság rengeteg olyan fiatal lánnyal lehet találkozni, akik félelmet éreznek, amikor az első menstruáció megérkezik az életükben. Szomorú az, hogy senki nem készíti fel ezeket a lányokat arra, hogy be fog következni ez a pillanat az életükben, így nem ritka, hogy ilyenkor halálfélelmet élnek át, melynek súlyos traumatikus lenyomata azután sokáig meghatározza az életüket. Érdekes, hogy már a bibliai időkben is tudták ennek a témának az ideális kezelési módját. Az ószövetségi Jákob idejében a nők vörös sátorba vonultak el a havi ciklusuk idejére, amely mindig pontosan a telihold idejére esett.

Sajnos ez a rend, a természettel való összhang is már rég történelem, de akkor, abban az időben a nők ebben a néhány napban együtt voltak, velük ment minden kislány, érett nő és bölcs öregasszony is. Együtt voltak, együtt élték meg ezeket a napokat. A kisebbek figyeltek és tanultak, készültek és várakoztak az idő beérésére, a nagyok megélték, amit kellett, az öregek pedig meséltek arról, hogy az élet nevű tapasztalat útján mit tegyenek vagy mit ne az utánuk következő nők. Nos, hol vagyunk már ezektől a dolgoktól? Mindig újítani szeretnénk, pedig néha csak vissza kellene nyúlnunk az előttünk élők tudásához, amelyről természetesen azt feltételezzük, hogy elavult, régi vagy esetleg elveszett, titkos vagy elrejtett. Pedig a jó hír az, hogy egyik sem, minden meg van őrizve a népünk ősi titkokat rejtő szimbolikus kincsestárában: a mesékben, a népdalokban, a népi gyermekjátékokban, ne hagyjuk hát őket elveszni, kérte Bálint Katalin pszichológus.

Besenyődi Judit arról beszélt, hogy amikor az okos emberek leülnek egy asztalhoz, és megbeszélnek valamit, akkor eldöntik, hogy mit hogyan kell csinálni. Amikor a konkrétumokhoz és a megvalósításokhoz jutnak, akkor minden másképp működik. Elmondta, hogy az első egyetemi éven felvette a pedagógiai modult, és volt egy olyan feladat, hogy ötödik osztályban hogyan tartanának meg egy szexuális felvilágosítást. A csoport tíz tagja megbeszélte, ki hogyan gondolja, majd elő kellett adni százötven ember előtt, bekapcsolt kamerával és mikrofonnal, úgy, hogy senki nem ismert senkit. Olyan dolgokról beszéltek, amiket mindenki tudott, mégis nehéz volt kimondani a szavakat. A tanárnő akkor azt tanácsolta, hogy a hallgatók mondjanak ki bármilyen trágár szavakat, mert az oldja a feszültséget. Judit nem mondana ki ilyen szavakat az ötödik osztályban, ami a tanárnőnek nem volt elfogadható. Sokan sokféleképpen vélekednek arról, hogyan kell megejteni az ilyen beszélgetéseket. Egy biztos: nem könnyű ilyen dolgokról beszélni, mert már a szülők nem szoktatták hozzá a gyerekeket” — ismerte el Judit, hozzátéve, hogy ha a szülőnek kínos erről beszélni, a gyereknek is az lesz, pedig ezeket a gátakat csak azok tudják feloldani, akik már a szülőkkel is elkezdenek beszélni a szexualitásról. Akkor egészséges a szülő-gyerek kapcsolat, ha a szülő nyíltan tud beszélni a gyerekével a szexuális kérdésekről.

hirek/2021/julius/19/szex-nevel2-3.jpg
Besenyődi Judit egyetemista / Fotó: Barna Karola

Kajtár Ákos úgy véli, hogy a romániai tanügy nagyon sok mindenre nincs felkészülve, így a szexuális nevelésre sem. Mint ahogy a gyerek jobban ért a mobiltelefonhoz, mint a szülők vagy a tanárok, sok esetben így van ez a szexualitással is, szerinte a tanügy a jelenlegi állapotában nem tud megbirkózni ezzel a feladattal. Nincs úgy berendezkedve az iskola mint intézmény, hogy ebben a témában helyes és érthető tudást adjon át.

hirek/2021/julius/19/szex-nevel3-2.jpg
Kajtár Ákos egyetemista / Fotó: Barna Karola

Lepedus István arra figyelmeztetett, hogy számtalan sebből véreznek a családok, de azért látnunk kell azt is, hogy mennyi jó példa van. Elmondta, hogy körülbelül tizenhárom-tizennégy éve dolgozik általános és középiskolákban családi életre neveléssel, párkapcsolati fejlesztéssel, s ezen belül természetesen a szexualitás is szóba kerül. A valóság az, hogy le vagyunk maradva, a fiatalok nem várnak a civilekre és az iskolarendszer változására, a szakemberekre, ők mindig a hormonjaik hatása alatt vannak. Egy sürgető, égető kérdés számukra, hogy ki lesz a párjuk. Az sem újdonság, hogy a fiatalokra nagy hatással van a média. A mostani LMBTQ közvita nyomán kerülnek nyilvánosságra azok az elemzések, amelyekből olyan dolgokról szerzünk tudomást, amelyeket eddig is sejtettünk, hogy az elmúlt tizenöt évben a nagy befolyást gyakorló amerikai és nyugat-európai médiacsatornák műsoraiban több mint ötszörösére emelkedett azoknak az eseteknek a száma, amelyek az úgymond hagyományos szexualitást „nyitottabbnak” mutatják. Ma már alig van olyan film — vagy akár rajzfilm —, amelyben ne jelenne meg a homoszexualitás. Erősebb a média tudatformáló hatása, mint gondolnánk. Elgondolkodtató az a tény, hogy húsz éve, amikor még alig-alig voltak ismertek egynemű párok, akkoriban a legtöbben elszörnyedtek és összesúgtak, amikor egy-egy párról ez kiderült. A hagyományos társadalomban, kultúrában a család, a tanító és a pap „egyet mondott”, egy azonos értékrend mentén vezették a fiatalokat, a közösséget, bár ez akkor sem volt könnyű. Ma már társadalmi szinten nincs egy „egyetlen” hang, sokkal inkább mindenki a magáét mondja. Szükség van arra, hogy a fiatalok egymás között beszélgessenek erről.

hirek/2021/julius/19/szex-nevel4.jpg
Lepedus István tanácsadó, tréner / Fotó: Barna Karola

A felnőttek ritkábban beszélnek nyíltan a szexualitásról. Manapság is vannak családok, amelyekben a szülők nehezen beszélnek gyermekeiknek a szexualitásról, ugyanakkor nagyon sok családban épp ellenkezőleg, életkornak megfelelően van erről is egy hiteles párbeszéd. A legtöbben magánügynek tekintik, éppen ezért nehéz intézményesíteni. Amikor elkezdődik az intézményesítés, megtörténhet, hogy lesznek ellenreakciók egyes szülők vagy pedagógusok részéről aszerint, hogy kinek milyen a „beállítottsága” a szexualitással kapcsolatosan. A diákok véleménye megosztott. Viszont be kell vallanunk, hogy a felnőttek véleménye is megosztott, és talán emiatt is érzékelhető a fiataloknál is egyfajta bizonytalanság a párkapcsolat és a szexualitás tematikájában. A családi életre való nevelés alapja valóban a családban történik, és emellett az elmúlt évek tapasztalatai alapján érdemes a kortárs csoportban, közösségekben, osztályokban is fejleszteni a fiatalokat, szakembereket, szülőtársakat, pedagógusokat is bevonva. Erre a nevelésre az iskolában, tanulmányaik alatt, évi hat-nyolc alkalommal van szükség. Meggyőződése, hogy ha sikerül konszenzusra jutni, és együtt dolgozni, a párkapcsolattal, családdal, szexualitással kapcsolatosan nemcsak információkat, hanem élményeket, érzéseket, értékeket is eljuttatni a fiatalokhoz, akkor van értelme a munkának — bátorított Lepedus István.

Elek György

Az ortodox egyház "aggódik" a kötelező szexuális nevelés bevezetésére tett kísérletek miatt
A román ortodox egyház (BOR) csütörtökön ülésező zsinata közleményben adott hangot 'aggodalmának' a kötelező iskolai szexuális nevelés bevezetésére történő kísérletek, illetve az Európai Parlament 2021. június 24-i, szexuális és reproduktív jogokról szóló jelentése, az úgynevezett Matić-jelentés miatt.
Beszélgetés a szexuális nevelésről (II.)
A Szatmári Friss Újság Beszélgetések testről és lélekről sorozatának legutóbbi témája a sokat vitatott szexuális nevelés volt. A szatmárnémeti Mézes Házban megrendezett kerekasztal-beszélgetésen a témában jártas és illetékes szakemberek mondták el véleményüket.
Beszélgetés a szexuális nevelésről (I.)
A Szatmári Friss Újság Beszélgetések testről és lélekről sorozatának legutóbbi témája a sokat vitatott szexuális nevelés volt. A szatmárnémeti Mézes Házban megrendezett kerekasztal-beszélgetésen a témában jártas és illetékes szakemberek mondták el véleményüket.
Cookie