Beszélgetés a szexuális nevelésről (II.)

A beszélgetésen részt vettek: dr. Frigy Szabolcs iskolai tanácsadó, egyetemi oktató, dr. Tallian Cristian pszichiáter, dr. Szatmári Annamária, a Családtervező Központ vezetője, Bálint Katalin pszichológus, meseterapeuta, Máthé Róbert református lelkipásztor, pszichológus, Lepedus István tanácsadó, tréner, Sárándi Annamária biológiatanár, valamint Besenyődi Judit és Kajtár Ákos egyetemisták. A beszélgetést moderálta: Elek György újságíró.

Amennyiben a szexuális nevelés tananyag lesz az iskolában, valószínűleg a biológiatanárokat bízzák meg ezzel a feladattal, véli Sárándi Annamária, hozzátéve, hogy nem ért egyet azzal, hogy ezt a témát jó és egészséges lenne tantárgyként kezelni. A pedagógus szerint valamilyen módon modulárisan kell kezelni a szexuális nevelést, abban pszichológusnak, orvosnak, biológiatanárnak és szülőnek is részt kell vennie. „Nem lehet valakinek a vállára terhelni, hogy foglalkozzon a jövő generáció szexuális nevelésével. Nyilván lesz majd egy tankönyv, ami tartalmazza azokat a témákat, amiket végig kell venni, mindenképpen hitelesnek kell lenni ebben a témában, nem a saját életből vett tapasztalatokkal kell alátámasztani. Keretet mindenképpen kell adni, nem lehet, hogy egy ember döntse el, hogy miről kell beszélni a fiataloknak. Nagyon nehéz feladat, de szükséges, hogy foglalkozzanak vele. A fiataloknak mindig volt igényük az ilyen jellegű beszélgetésekre. Minden korban keresték azokat a forrásokat, amikből inspirálódhattak, mindig próbáltak keresni a fiatalok írott forrásokat, s ezeket vagy megtalálták, vagy nem, aki pedig megtalálta, az elmondta másoknak is. Ma akármilyen szűrőt használ a szülő, a gyerek hozzáfér a pornográf tartalmakhoz, ha nem otthon, akkor a másik gyerek telefonján. Nagyon egészségtelen viszont az, hogy nagyon korán találkoznak a fiatalok ezekkel a tartalmakkal. A szexuális élet is egyfajta teljesítménykényszerré válik. A probléma nagyon komplex, éppen ezért kell valamit kezdeni vele” — mutatott rá Sárándi, hangsúlyozva azt is, hogy nem látja azt a társadalmi konszenzust, azt a társadalmi párbeszédet, ami emögött lenne. Megfelelő emberek kellene összegyűljenek, mindenki, aki ebben érintett, és így álljon össze egy olyan tartalom, ami hasznos lesz a jövő nemzedék számára, húzta alá.

Máthé Róbert református lelkipásztor kiemelte, a szexuális nevelésben van szerepe az egyháznak, de ennek elsősorban a családból kell kiindulnia. Elmondta, hogy visszaemlékszik arra, amikor a nagyobbik lányukkal beszéltek először erről a témáról felvilágosító jelleggel (tízéves volt a lányuk). Lány lévén az anyukára hárult a főszerep, de jelen volt az apuka is. Az elején nagyon kellemetlenül élte meg a gyerek. Később, amikor baráti körben erről a témáról szó esett, a lány megjegyezte, hogy ő már beszélt erről a szüleivel. Azért jó ez, mert ha az iskolában hall először a szexualitásról, rögtön felvetődik benne a kérdés, hogy a szülei miért nem mondtak erről semmit. Nagyon fontos tehát, hogy ez a felvilágosítás a szülőktől induljon ki, hiszen serdülőként ha bajban van, vagy kérdései vannak, tudnia kell, hogy bizalommal fordulhat a szüleihez.

A lelkipásztor szerint az óvodai beszélgetés egy kicsit kényes, nagy kérdés ugyanis, hogy miről beszéljünk a gyerekkel szexuális témában. Hatéves korig fejlődéslélektanilag a mágikus gondolkodás világában él a gyerek. A gyereknek ad egy élményt az, hogyha a világot a realitástól egy kicsit különbözőbben tudja megélni, felfogni. Ezért nagyon fontos a gyerek számára a mese, ami a mágikus gondolkodás világának a teljes tükröződése. A régiek tudták, hogy mit kell mondani a kisgyereknek. Arra a kérdésre, hogy hogyan lesz a kisbaba, a válasz az volt, hogy a gólya hozza. Ez belefért a gyerek világába, csodaként élte meg ezt. Máthééknál, amikor jött a kistestvér, azt úgy mondták el a lányuknak, hogy mivel anya-apa szeretik egymást, a Jóisten megajándékozta őket egy gyermekkel, aki már ott van anyának a hasában. Ebben benne volt az is, hogy anya és apa szerették egymást, valamilyen szinten a két felnőtthöz is köze van, van egy érzelem, ennek az érzelemnek a gyümölcse, az ajándéka, hogy a Jóisten adta a kistestvért. Az óvodás gyereknek mindenképpen meg kell hagyni azt, hogy a születésben ott van valamilyen csoda. Nem szabad elmagyarázni biológiailag, mert azzal nagyon sokat ártunk a gyereknek, elveszíti az egész a varázsát.

Máthé Róbert egyházi környezetben első alkalommal a tizenhárom-tizennégy évesekkel szokott beszélni a szexualitásról. Mivel pszichológus is és lelkipásztor is, ezzel együtt jár, hogy egy kicsit nonkonformista lelkipásztor. Ezt egyesek elfogadják, mások nem. A Káté-oktatás rendjén szelektív, kihagyja azokat a részeket, amelyek egy torz Isten-képet alakíthatnak ki a fiatalokban, nagy hangsúlyt helyez viszont a tíz parancsolat megértetésére. Ide tartozik a Ne paráználkodj! parancsolat. A hagyományos egyházi tanításban mindig kiigazítja, hogy a házasságon kívüli nemi élet teljesen bűn, a huszonegyedik század ugyanis egy kicsit meghaladta ezt a gondolkodásmódot. Még a huszadik század nagyobb részében is a házasságkötésnek az időszaka eléggé előre jött. A lányok tizenhat-tizenhét évesen, a fiúk a katonaság után, huszonegy évesen megházasodtak. Addig valahogy lehetett uralkodni a biológiai ösztönökön, amik adottak voltak. Ma fejlődéslélektanilag tény, hogy a fiatal felnőttkor is kitolódott. Harmincéves fiatalok még tanulnak, kevesen gondolnak a házasságra, viszont ápolhatnak komoly párkapcsolatot. Nekik nem lehet egyházilag azt mondani, hogy a házasság előtti nemi élet egyértelműen bűn. Ezeknek a fiataloknak nincs szükségük egy jogtalan bűntudatra, magyarázza a lelkész, rámutatva arra, hogy a vallási keretek között a szexualitásnak van egy egészséges medre, amit a vallásos tanítás egy érzelmeken belüli párkapcsolatban helyez el. Hozzátette, hogy a tizennégy éves Káté-órásokkal azt szokták megbeszélni, hogy kerüljék az alkalmi kapcsolatot. A lelkész szerint lehet a tizennégy éves gyerekekkel beszélgetni a szexualitásról, csak meg kell találni a közös hangot.

Szatmári Annamária orvosi szemmel közelítette meg a témát. Elmondta, hogy a Családtervező Központba fiatalok mennek vagy kellene hogy menjenek szexuális felvilágosításra. Minden oda érkező fiatallal ismertetik, hogy milyen módszerekkel lehet védekezni a nem kívánt terhesség és a nemi betegségek ellen. Szatmári Annamária ezen feladatok mellett elmegy azokba az iskolákba, ahova elhívják. Nem kampányszerűen, hiszen eddig még egyetlen iskola vezetősége sem kérte, hogy a családtervező rendelő kössön megállapodást az iskolával, és időnként tartson szexuális felvilágosítást. Az megtörténik, hogy egy-egy osztályfőnök vagy egy-egy szülő meghívja az osztályba vagy osztályon kívül egy-egy fontos téma megvitatására, de a tanfelügyelőség a doktornő kérésére sem volt hajlandó együttműködési megállapodást kötni. Az utóbbi három-négy év során úgy jutott be iskolákba, hogy a rendőrséggel együttműködve állítottak össze programot. A rendőrség szakembere a szexuális erőszakról, a szexológus a terhességmegelőzésről és a nemi betegségek elkerüléséről tartott előadást. Három olyan egyházi felekezet működik Szatmár megyében, melyek iskoláiba nem engedték be, hogy felvilágosító tevékenységet végezzen. Egy alkalommal elhívták az egyik iskolába, hogy a kilencedik és tizedik osztályosok számára tartson szexuális felvilágosítást. Ezt követően megkérték, hogy a tizenegyedikesek és tizenkettedikesek számára is tartson órát. Már nem volt idő, hogy kilencedikes és tizedikes szintről felkészüljön tizenegyedikes és tizenkettedikes szintre is, így azt a megoldást választotta, hogy a diákok előre, név nélkül írjanak kérdéseket, hogy mire kíváncsiak, és azokat megválaszolja. Meglepő módon a nagyobbak is ugyanazon témák iránt érdeklődtek, mint amiről a kisebbeknek beszélt, amiből arra lehetett következtetni, hogy ugyanazok a dolgok érdeklik a kilencedik-tizedik és a tizenegyedik-tizenkettedik osztályosokat is. Ugyanazok az ismeretek hiányoznak mindannyiuk számára. Ez azzal magyarázható, hogy az iskolában nem foglalkoznak ezekkel a kérdésekkel, míg a szülők egy része azt mondja, hogy majd megtanulja a gyerek az iskolában, a másik része pedig azt, hogy megtanítja az élet. Sajnálatos módon a szülők nagy részének is szüksége lenne a felvilágosításra, hiszen nem tudja felvilágosítani az a szülő a gyerekét, aki maga sem rendelkezik minimális anatómiai ismeretekkel. És nagyon sok ilyen felnőtt nő és férfi van. Ha ez az egész oktatás-nevelés moduláris vagy nem moduláris formában lesz vagy nem lesz, mire alapozva egyezik bele az ilyen szülő, hogy a gyereke vegyen részt az iskolai szexuális nevelésben? Egy fiatal akkor kezdi el a szexuális életét, amikor ő akarja, mert erre biztatja a környezet, ez a divat, vagy csak kíváncsiságból. A legfontosabb az, hogy a fiatalnak meglegyenek az eszközei, a tudása arról, hogy hogyan kell védekezzen. Nem azért kell harcolni, hogy a fiatal tizennyolc év alatt ne kezdje el a nemi életet, hanem azért, hogy tudatában legyen annak, hogyan kell védekezzen a nem kívánt terhesség és a nemi betegségek ellen, hangsúlyozta a szakember.

Szatmári Annamária elmondta, hogy két éve egy ötödikes osztályhoz hívták el. Felmerült persze a kérdés, hogy miről beszélhet egy szexológus az ötödik osztályban. Elsősorban megismertette velük a testük részeit, azok helyes elnevezését, a nemi szervekét is. A felnőttek sem nevezik a nevükön a nemi szerveiket, pedig nagyon fontos lenne ezt megtanítani az óvodáskorú gyerekeknek is, ugyanakkor tudatosítani kell bennük az intimitást. Meg kell nekik magyarázni, miért vagyunk felöltözve, amikor a strandra megyünk, miért van rajtunk fürdőruha, ami eltakar bizonyos zónákat. Melyek azok az intim zónák, amelyeket nem szabad megérinteni, nem szabad mutatni másoknak stb. Szatmári Annamária úgy képzeli el az egészségügyi nevelést, hogy elkezdené az óvodában, ahol nem kell belemenni a gyerek pszichológiai terébe, egyszerű szavakkal, a mindennapokból vett példákkal kell rávezetni őket, hogy bizonyos dolgokat normálisan kezeljenek, és fel tudjanak figyelni arra, ami nem normális, és tudják azt is, hogy kihez kell fordulni, ha segítségre van szükségük. Az I–IV. osztályban beszélni kellene arról, hogy milyen változások mennek végbe a szervezetükben a növekedés során. Ötödik-hatodik osztályban be kell mutatni, hogyan változnak a lányok és a fiúk. Ezeken a foglalkozásokon ott kell legyenek a fiúk és a lányok is, mert a fiúknak is tudniuk kell, hogy mi történik a lányokkal, s a lányoknak is tudniuk kell, hogy mi történik a fiúkkal, mindkét nemnek tudnia kell, hogy mi miért történik. Nyolcadik osztálytól tizenkettedik osztályig a szexuális felvilágosítással kellene foglalkozni, de nem abból a szempontból, hogy mikor kezdjék el a nemi életet, hanem onnan megközelítve a témát, hogy mire számíthatnak, ha nem védekeznek, és hogy hogyan védekezzenek. Szatmári Annamária nem kérné a szülők beleegyezését, mert nagyon sok szülő nem tud többet erről a témáról, mint a gyereke. Nagyon sok embert felháborít az, amiről a médiából értesül, miközben könnyen lehet, hogy a valóságban minden másképp történik, mint ahogy az a médiában megjelenik. (Folytatjuk)

SZFÚ